Történt már olyan veletek, hogy valakit nagyon utáltatok és a végén beleszerettetek? Vagy olyan, hogy titeket utált valaki, aztán belétek szeretett? Vagy olyan, hogy mindeketten utáltátok egymást, de végül egymásba szerettetek?

Nem vagyok a kurv@ja, de kössz a választ :D

Igazából egy nagyon érzékeny és rendes, kedves srác, és imád engem. :)

Nem tudom, hogy az a kirohanása miért volt, (állítólag rossz kedve volt, mert összeveszett az anyukájával) de nagyon sokszor bocsánatot kért, és végül is csak 14 éves volt, egy 14 éves fiútól mit várhat az ember...

Hogy miért bocsátottam meg ezt az alpári stílust? Nem tudom. De valahogy én senkivel nem tudok haragban, rosszban lenni, ha összeveszünk 3 perc múlva már nem is haragszom, teljesen mindegy, hogy barát, rokon, vagy a párom. És valahol jogosan sértődött meg, mert nem köszöntem vissza neki még akkor sem, mikor külön nekem köszönt, és semmibe vettem, mintha nem lenne ott, mondjuk valóban túlreagálta :D

De én úgy fogom fel a dolgot, hogyha akkor nem viselkedett volna így, akkor soha nem figyeltem volna fel rá, és nem ismertem volna meg életem szerelmét. :)

Normális 14 éves fiú nem írogat ilyet, de lány sem.

Ha neked ez bejön, akkor hajrá.

tök fura, ha valaki sosem káromkodik.

nem folyt el valamit?

mikben szól még rád?

te mikben szólsz rá?

akkor szól rám, ha kiabálok, vagy ha káromkodok, hogy nyugodjak le, és ne beszéljek így :D

Különben soha. Elég nyugodt természet. Talán túlságosan nyugodt is. De ma pl. moziba megyünk, előtte étterembe, csak azért, mert múltkor mondtam neki, hogy nem elég romantikus, erre megszervezte ezt.

Velem egyszer történt ilyen, igaz jó régen, de az egyik legkedvesebb emlékem :)

Szóval, véget ért az első komoly kapcsolatom és nagyon padlón voltam. Az exem egykori legjobb barátja pedig nagyon megkedvelt engem és úgy gondolta, hogy a nehéz időszakon csak egy új szerelem tud átlendíteni. Mivel egy társasággal jártunk bulizni, így mindig talált alkalmat, hogy egy új srácot hozzon magával és mutasson be nekem. Az egyik buliba egy olyan fiú jött el vele, akit megláttam és tudtam, hogy utálom. Félre ne értsd, nem volt csúnya, sőőőőőt...iszonyatosan jól nézett ki, csak volt benne valami, ami miatt nem is akartam megismerni! Egy kísérletet tettünk rá, hogy beszélgessünk, de balul sült el, mert nem tetszett, amit mondott, ezáltal teljesen leírta magát elöttem. Persze a barátok egész éjjel azon dolgoztak, hogy összehozzanak minket, sikertelenül :) Aztán néhányszor találkoztunk, amikor együtt volt a barátikör, persze nem beszéltünk egymással és továbbra is utáltam. Majd, egy hétvégén úgy alakultak a dolgok, hogy kettesben maradtunk és megtört a jég, beszélgettünk, elkezdtük egymást megismerni és elismertem magamban, hogy nagyon nagyot tévedtem vele kapcsolatban :) ...és rájöttem, hogy miért nem tudtam kedvelni! Mi egy az egyben ugyanolyanok vagyunk, csak ő fiú, én meg lány és "két dudás..." Miután megismertük egymást, nagy vonzalom alakult ki közöttünk, de sokáig nem történt semmi. Aztán végülis összejöttünk, de valamiért nem vettük komolyan az egészet, így megmaradtunk inkább barátoknak, de a mai napig (5 éve) ugyanúgy meg van közöttünk az egymás iránti vonzalom :)