Mi volt a "titkuk" a régi embereknek: nagyszüleinknek, dédszüleinknek, ükszüleinknek? Hogy lehet, hogy 20-25 éves koruktól halálukig együtt éltek/élnek férjükkel/feleségükkel?
A kérdés úgy jutott eszembe, hogy Nagyszüleim mostanában ünneplik az 59. házassági évfordulójukat. Másik nagyszüleim is túl vannak már az 50. együtt töltött éven.
Mi a titkuk?
válasza:
válasza:"De ha minden válaszoló ennyire tisztában van mi a titka nagyanyáinknak, akkor miért nem alkalmazzák?"
Nincs semmi titka nagyanyáinknak. Annyi volt a titkuk hogy jó rendes férjet fogtak. Akkor jó volt a kapcsolat.
Ha egy link iszákos szélhámost, akkor maga a pokol.
Szerintem jó, hogy van válás, mert egyszer élünk, az életünket ajándékba kaptuk, és ne kelljen azt úgy leélni (ha nem muszáj) hogy az maga legyen a pokol.
válasza:Egy biztos: nem attol voltak tartosabbak a hazassagok, mert a boldogabbak is voltak, vagy több lett volna a boldog hazassag, söt! :)
(Nemreg voltam egy olyan gyemantlakodalmon, akiket a szüleik hazassag celjabol ismertettek össze az 1950-es evekben, ismerkedes utan 1 honappal meg is volt a lagzi. )
Az en nagymamam viszont 1950-ben mar elvalt. De rossz nyelvek szerint nem is ment ferjhez, csak született egy gyereke...
Mas ertekrend volt, talan ennyit eleg lett volna irnom (a 2. oldalon). A kiszamithatosag, akkoriban kevesebb lehetöseg, kevesebb tarsadalmi különbseg es nagyon sok valaszban van igazsag!
Szerintem sincs semmifele titka a nagymamainknak, csak az a bizonyos lekvar! :)
válasza:Es meg valami: ma is sokan elnek ennek ellenere ugy, mint a regi vilagban, kepmutatoan. Elöttem az elö pelda: anyosomek. Eleinte azt hittem, ök a minta, a kivetel, aztan igy 8 eve velük elve: ISTEN MENTS! Itt spec. anyosom az elnyomo, es aposom, akinek nincs sajat elete, sehova se mehet egyedül. (Meg az unokajahoz se.)
Szemben szüleim vegigveszekedett eletevel, akik sajnos csak 30 ev utan valtak el, de meg az az elet is elviselhetöbb es kevesbe karosito a gyerekekre es a hazas felekre, mint ami itt megy...
14.41
válasza:Köszönöm a sok-sok válasz, felpontoztam mindenkit!
A nagyszüleim túlvannak a 80. életévükön, és mint írtam, jövőre a 60. házassági évfordulójukat fogják ünnepelni.
Annak idején - az 1950-es években - ritka volt, ha valaki szerelemből házasodott, és még ritkább, hogy a nők is dolgoztak. A nagyszüleim esetében máshogy volt: mindketten tanárnak készültek, a főiskolán ismerkedtek meg, és állítólag nem is volt szerelem első látásra, (legalábbis a Mamám részéről) aztán mégis csak egymásba szerettek, egymást választották. 2 gyermekük született.
Tehát még azt sem mondhatom, hogy kötelességből házasodtak, vagy azt, hogy azért nem váltak el, mert kis falu volt, mindenki ismert mindenkit (a szülőfalujuktól több 40-50 km-re költöztek, egy nagyobb városba). Talán csak nagy szerencséjük volt, hogy így egymásra találtak az életben...
válasza: válasza:Anyagilag nem teheték meg hogy vállnak ehelyet életük végéig terolizálták egymást és a gyereket.
Nem volt semmi "titok".
Igen, én is erre gondolok (utolsó előtti), hogy a Papa jobban szerette (legalábbis eleinte) a Mamát, mint fordítva. De ez megváltozott, és egyformán, de nagyon-nagyon szeretik egymást.
Remélem, hogy egyszer majd én is úgy megyek férjhez, és ahhoz, aki igazán szeret, és én is viszont tudom szeretni. Remélem, hogy ilyen boldog, hosszú házasságban fogok majd élni, mint Ők, és ezt kívánom mindenkinek! : )
válasza:Régi kérdés, de válaszolok rá.
Nekem 18 évesen volt egy 7 évvel idõsebb barátom, diplomát szerzett, köztisztviselõként dolgozott a helyi kormányhivatalban. Nekem akkor kb. 2 millió forint “hozományom” volt, ami egy kocsira, felújitasra ,vagy gyerekvállalásra lett volna elég. A párom megörökölt egy házat. A nagyszüleim szerint megfogtam az isten lábát és “ el ne rontsam” ezt a jó lehetõséget.
18 évesen egy felsõfokú angollal rendelkeztem (ami mellé egy francia is párosult), éltanuló voltam, és késõbb államira vettek olyan szakra, ahol 460 volt a ponthatar. Egyszerūen èreztem, hogy bennem “több van”, minthogy 20-23 évesen lebabázzak és titkárnō/asszisztens/tanítónõ legyek.
Tanulhattam fél évet Párizsban, Iroszágban csinaltam a szakmai gyakorlatomat, és egy amerikai anyavállatú céghez kerültem, ha nem lett volna Covid, kivittek volna Amerikába (az más kérdés, hogy bizonyos tragédiák miatt nem mehetek). Mindenesetre, 3 éves munkatapasztalattal többet kerestem, mint a szüleim, az exemrõl nem is beszélve.
Ha még lenne berlini fal, nem lennènek multik, jól mentem volna férjhez. De most több lehetõségem van, és élek is velük.
(Btw. a nagyszüleim a mai napig ùgy gondolják, hogy nem kellett volna továbbtanulnom és jobban jártam volna anyaként:”/feleségként)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!