Mi volt a "titkuk" a régi embereknek: nagyszüleinknek, dédszüleinknek, ükszüleinknek? Hogy lehet, hogy 20-25 éves koruktól halálukig együtt éltek/élnek férjükkel/feleségükkel?

12.18-as ott a pont! Sajnos ilyen a mostani világ. Mi 3 éve vagyunk házasok nagyon szépen élünk, és neveljük a gyerekünket. Mind kettőnk szülei és nagyszülei is "régi motorosok", és bizony sok időt lehúztak egymással. Mi is így gondolkodunk(hiszen így neveltek minket) és bizony amikor találkozunk olyan párokkal, akik pl 7-8 éve házasok mindig megkapjuk, hogy mit akarunk mi a 3 évünkkel(akkor még, Ők is hogy imádták egymást), és majd meglátjuk milyen unalmas:-( És a főgond a szexuális élet...Mert már nincs heti 2-8 együttlét hanem csak 1. Nagyon elkeserítő ezt látni. Miért alakult ki az ennyire önző világ? Miért csak az a fontos, hogy élvezet és Önmegvalósítás? Hol marad a kölcsönös tisztelet, és az, hogy megbeszélik a dolgokat?

Több hozászolással egyetértek, jól megfogalmazták a többiek!

Nekem most az jutott az eszembe, hogyha azt hozzátok fel indokként, hogy az ok az, hogy akkor máshogy éltek az emberek, akkor az én családomnak mi a titka.

Nagy a család, és ezek közül csak ketten váltk el.

Anyáék együtt vannak, unakatestvérem szülei is, és a másodunaokatestvéreim szülei is.

Szüleim baráti társaságában 30 ember közül egy az elvált, és apukám munkatársai közt is egész, ép családok vannak.

És sokszor az egyetemen, vagy itt ott annyira meglepődök, milyen sok az elvált szülő. Vagy amikor meghallom, hogy valaki elvált, nagyon meglepődök, hogy hogy lehet.

Olyan jó, hogy mifelénk a válás ilyen ritka. Nagyon szerencsésnek érzem magam e miatt.

De ha minden válaszoló ennyire tisztában van mi a titka nagyanyáinknak, akkor miért nem alkalmazzák?

Persze tudom, változnak az idők, és szerintem is a legfőbb indok, hogy a nők is keresőkké váltak, így nem függenek a férjüktől. És ez talán így is van jól..

De akkor is; szeretet, tisztelet, megbecsülés, kitartás, stb.. Ezek kivesztek volna belőlünk az idő múlásával?

Én nem tudom, 16 éves vagyok, kíváncsi vagyok azoknak a véleményükre, akik elváltak.

A nők,asszonyok nem dolgoztak munkahelyen,főleg falusi viszonylatban. Csak a háztartás a gyereknevelés volt a dolguk.A férfi volt a családfenntartó.

Régen 6-8 gyerek is volt egy családban. Ha az asszony elvált volna,szerintem nem tudta volna egyedül felnevelni a gyerekeit.

Ezért sokan inkább eltűrték a férjük iszákosságát,durvaságát,félrelépéseit...stb.

Háború idején,ha esetleg meghalt a férfi,az asszony igyekezett újból férjhez menni,hogy segitsége legyen a megélhetéshez.

Szüleim kb 10 éve elváltak.

Akkor úgy gondoltam, és most is így érzek- ha egymás nélkül boldogabbak, szivük joga dönteni saját sorsuk felől...

Nem gondolom, hogy ha együtt maradtak volna, akkor most boldogabb lennék

28/L

Szerintem régen egyrészt csak szerelemből házasodtak, és épp így nem is volt válóok az, hogy elmúlt a szerelem. Persze ettől még nagyon sokan házasodtak szerelemből is, de nem volt elvárás, hogy a másik tökéletes legyen. Elfogadták egymás rossz tulajdonságait is, legfeljebb néha bosszankodtak egy kicsit, ha a másikra megharagudtak ilyen formán: "én választottam, nekem kell elviselnem".

Szóval a többség akkor is együtt maradt, ha nem volt olyan boldog a házasság, viszont kevesebb volt szerintem a nagy veszekedés, nem csináltak mindenből akkora problémát.

Nem általánosítanék ennyire a nagyszülőkkel kapcsolatban sem.Az,hogy valaki nem válik el,még nem jelenti azt,hogy boldog is.Szerintem akkor is volt jó és rossz házasság,csak éppen,akinek rossz volt,nem volt lehetősége azt megváltoztatni.A nőknek kevesebb esélyeük,lehetőségük volt a tanulásra és a munkára is.Önálló életről,anyagi függetlenségről nem is álmodhattak. Megvolt egy bizonyos kor,ameddig illet férjhez menni,szinte mindegy kihez,csak társadalmilag megfelelő osztályból legyen az illető.Ha terhes lett a lány,akkor pedig még inkább sürgető volt az a lagzi.Esküvő után pedig mindent megtettek,hogy eltusolják a családi vitákat és botrányokat.Valamilyen szinten képmutatóbb világ volt akkor.Semmiről nem lehetett beszélni,rendes felvilágosítás sem volt akkor,fogamzásgátlásra esély sem és a szexualitás szinte kizárólag csak gyereknemzés céljából.Hogy kinek hogy és mennyire okozott ez örömet,erről nem illet beszélni.

Manapság ez másképp van és sokkal több a lehetőség arra,hogy egy nő valóban nőnek érezhesse magát az ágyban,nemcsak egy inkubátornak.

A férfiaknak akkor is igazuk volt,ha épp buták voltak,mint a sötét éjszaka.Az utolsó szót a férfi mondta ki és mindenkinek ehhez kellett tartani magát.Örökölték a gazdaságot,mindegy volt,hogy mihez volt az illetőnek tehetsége.A lányokat a háztartás vezetésére készítették fel és hogy legyen férfi,aki elveszi.

Tényleg szörnyű,hogy manapság ennyi a válás,de nem gondolom,hogy az a jobb család modell,ahol anyának hallgass a neve,minden a szőnyeg alá van söpörve,a férfi irányít és fentartjuk a mi "boldog család vagyunk és megoldjuk a gondjainkat" látszatát.

Sosem cserélnék az akkori nőkkel,most jobb nőnek lenni,mert van választásunk.Ezzel pedig az is nagyobb hangsúlyt kapott,hogy ami rossz,azon ne üljünk 50 évig,hogy elmondhassuk milyen hosszú házasság a miénk,hanem legyünk tényleg boldogok,mert az életünket nem tudjuk újra játszani,abból csak egy van.

Javítok:

*"Szerintem régen egyrészt csak szerelemből házasodtak"

helyett:

Szerintem régen egyrészt NEM csak szerelemből házasodtak"