Mi volt a "titkuk" a régi embereknek: nagyszüleinknek, dédszüleinknek, ükszüleinknek? Hogy lehet, hogy 20-25 éves koruktól halálukig együtt éltek/élnek férjükkel/feleségükkel?
A kérdés úgy jutott eszembe, hogy Nagyszüleim mostanában ünneplik az 59. házassági évfordulójukat. Másik nagyszüleim is túl vannak már az 50. együtt töltött éven.
Mi a titkuk?
Az én apai nagyszüleim életük végéig együtt voltak szeretetben, megbecsülésben. Soha még csak hangos szó sem volt köztük. De ők tudtak és akartak is alkalmazkodni. Az ő olvasatukban a válás szégyen volt. A családos embernek, asszonynak a családja mellet a helye, érte kell élni, dolgozni, az örömét velük kell megosztani. A nagyapám nem ivott, nem nőzött. A nagyanyám dolgos, jóravaló asszony volt, aki ellátta a családját, a 700 m2 kerjét, mellette hímezte a terítőit. Én őt sosem láttam takarítani, mégis red volt. A szekrényben élére vasalt ruhák, a kertven vonalzót állíthattál volna az ágyások mellé, és reggel 8-kor már főtt az ebéd. Nagyapám a műhelyben dolgozott.
Azt hiszem a munkamegosztáson van a hangsúly. Megvolt, kinek mi a dolga. És tisztelték, becsülték egymást.
Azt hiszem számukra a válás nem volt lehetőség, mint manapság. Sok embertől hallom mostanában, hogy hát ha nem jön össze, legfeljebb elválunk...így nem is fog összejönni. Az ember nem fogyasztási cikk, ezt kellene megérteni...
Mert nem volt hol másikat találni.
èltek egy kisebb faluban ahol mindenki mindenkit ismert max a szomszéd falubalivel házasodott így kb a választási lehetöség 10-30 ember között volt. ìgy nem is volt kétség hogy eggyel éli le az életét. Ha bármelyik félnek rossz volt esélye nem volt kilépni mert hova ment volna? Nem volt lehetöség ugrálni. Egy egyedülálló nönek semmi esélye nem volt felnevelni a gyereket, így ha brutális volt a férj is akkor is csak türt.
Ugyan így a férfinak is, ha a nö nem megfelelelö volt számára nem rakhatta ki vagy mehetett el, mert hova? ki csinálta volna a háztartást? ki etette volna a jószágokat?
ezért volt az ha valamelyik fél meghalt rögtön házaság követte mert muszáj volt házasodni. egyedül élni akkor képtelenség volt.
és a vallás is sokat befolyásolt.
..hát..
én
emlékszem, Beteg Mama, 1972-bne feküdt az ágyban, köpködött!!! a padlóra, onnan ordibált ki a konyhába drága jó nagyapámnak: Te, ze micsinyász, megin, a verőceajtóisleesett, hogytettedfel, már megintazabagó(szőlőcukrot evett, arra mondta hogy az a bagó)
Józsi, mennyémá, stb
Mire tata, szegény csak hümmögött, hogy :-No, Erzsu, no!
(mert a Jóisten nem szereti az ilyet arra gondolt,hogy az Isten ellen vét mama, nem sértésnek vette)
Csakhogy volt egy mondat a Bibliában:"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon." (Efézusi levél 4,26)
Nagyapám képes volt átmenni lefekvés előt bocsánatot kérni a szomszédtól - és úrvacsorát semmiképpen nem vetek haraggal, azt hívták egmosni egymás lábát, akivel volt valami nézeteltérés a múlt hetekben.
tudták, h mikor kell elfordítaniuk a fejüket, mikor kell beszélni és mikor hallgatni.
Bölcsebben álltak a világhoz mint a mai ember.
Emlékszel arra ahíres bűnesetre, amin a Hukkle c. film alapul? Mikor egy falu asszonyai sorra nyírták ki a férjeiket?
És amikor Palócföldön divatba jött az egykézés? És érdekes módon, mindenkinek egy gyereke volt, az is inkább fiú?
Na ennyit az idilli múltról.
Mert ma az emberek kapcsolatból kapcsolatba ugrálnak hiszen a válás már elfogadottabb dolog, kell hozzá pár papír és kész, és nem is nézi ki senki az embert mint régen hiszen mindenkinek van legalább 4 elvált ismerőse.
Mert régen több mnident kellett együtt megélni, segíteni egymásnak, hiszen már fiatalon is a gyermeknevelés, "életbenmaradás" volt a fő amiben egymásnak támaszai voltak a házaspárok, ma meg a 30-asok is sokan csak buliznak, utazgatnak, dugnak. Gyereket nem vállalnak, hanem karriert építgetnek, céges bulikra járnak, nyaralni,stb., tehát nincs miben egymás lelki társának lenni. (természetesen ez nem mindenkire igaz) Ugyanis a keményebb világban (nagyanyáink idejében) egymásra számíthattak, ez megbecsülést és tiszteletet adott.
És fő indok a mai kapcsolatból lapcsolatba ugrálásban: napjainkban a mindenható, a tótumfaktum a szex. A legtöbb válás, szakítás, félrelépés, veszekedés forrása. Nemhiába sokan mindenre ebben látják a megoldást. Nem akar orális szexet az asszony? Kapd meg mástól! Összevesztetek? Gyerünk, hajrá békítő szex! Nincs meg a napi 7 szex? Keress olyat akivel megvan! Nem elég nagy az asszony melle/pasi szerszáma? Keress olyat akinek nagyobb!
Nem lehet úgy megnézni egy filmet, hogy ne a szexről szólna néhány jelenete hacsak nem az egész film. Erről szól az élet, mindenki hajszolja a szexet és ha otthon nem kapja meg vagy úgy érzi másnál jobban megkapja, vagy többször hát válik megcsal/veszekszik/válik. Mert ma ez az elfogadott, erről szól minden.
Vallásosság
Erkölcs, hagyományok (válás mint elítélendő tett)
Nem volt ennyire szexorientált a család, inkább családpárti volt.
Általában a férfitől függött a család boldogsága.
Ahol a férj jó apa, dolgos szorgalmas ember volt, aki kiállt a családjáért, ott az egész család kiegyensúlyozott volt.
Ahol a férj nem felelt meg mint családapa, italozott, erőszakos volt, gyermekei, feleségét terrorban tartotta, ott maga volt a pokol az élet.
Régebben csináltak olyat a nők, hogy az ilyesmi férjeket eltették láb alól, ők voltak a víg özvegyek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!