Volt úgy hogy úgy éreztétek ELÉG VOLT!? Nem volt kedvetek semmihez mert minden nap ugyan az! A férjed rokonai átjárnak az életeteken nincs egy barátnőd akivel beszélhess?

Szülők uralkodnak a gyerekeken. Ez a felállás. Az is egy választás, ha elfogadod: igen itt így van. Itt a szülők, rokonok az uralkodó gépezet. Most tehát leírok két választást: 1. Ha dühöngsz, megbetegszel. az alhasi szerveid nem tudnak megnyugodni, vérzés hátán vérzés, a ki nem mondott szavak eltorlaszolják a nyaki szerveidet, a könnycsatornákat és még ki tudja, mi mindent. Az örökös önfegyelem az agyadra megy. Ezt pesze a gyerekek is észreveszik, leginkább a kisbaba, boldogtalanság mindenkinek. És el nem múló szeretetlenségi nyomok a gyerekekben.

2.Türelemre inted magad, és azt mondod: Valamit, valamiért. Azt is mondhatod: majd lassan megváltoztatom. Én, változtatom meg a helyzetet, de csak lassan, mert a jég is csak lassan olvad fel a napsütéstől. Te leszel a napsütés. Láttam egyszer egy ilyen festményt: A jég megolvad. Egy téli táj volt rajta, és egy nap az égen, de a nap szív alakú volt. Szóval, te elhatározod, hogy mindenkit szeretsz. Ha bejönnek, mosolyogsz. Ha szoptatsz, mosolyogva a szádra teszed az újjadat, hogy csendre intsd őket. Aztán megmutatod a kisbabát, hogy ők is hadd örüljenek. Nem hatalmi harc, hanem szeretet. Lassan rájuk ragad, mint a járványkor az influenza. Te fogod a példáddal megtanítani őket, hogyan lehet szeretetben élni. A gyerekek is megtanulják,a pici baba is érezni fogja.

Ha az 1. pont és a 2. sem tetszik, akkor költözz el.

Szia!Olvasva a kérdésedet nagyon elszorult a torkom.Alapvető változtatást javasolnék ,nem a rokonokat kell megváltoztatnod-rengeteg vita és elpazarolt érvelés után csak belefáradnál ,hanem minnél előbb elhagyni a "háborús övezetet".A lelkileg legerősebb ember sem viselné el ,hogy bárki betegye a (sáros ) lábát az otthonába kéretlenül ,családanya vagy és szerető feleség ,jogod van megvédeni a szeretteidet és ha a párod is melletted áll abból meríts erőt.Persze ,ő nem úgy éli át a helyzetet mint te, előbb utóbb viszont (a leveledből is kiderül ,mennyire bánt a szituáció) felőrölhet a helyzet és ez tényleg kihat a gyermekeid és a te boldogságodra is .Csak annyit tudok tanácsolni ,ha megengeded ,hogy minden alkalommal ,mikor sérelem ér -és jogosan érzed sérelemnek -ha nem is szeretnél konfrontálódni ,de finoman említsd meg a betolakodónak .Ha nem ért a szóból néha zárd be az ajtót ,mondjuk míg alszik a gyerek vagy szoptatsz.Ki kell jelölnöd egyértelműen a határokat ,nem agresszíven de kitartóan ,ha nem akarod hogy beleroppanjon a családod békéje.Ha nem akarod odaadni a gyereket (anyósom rokkant ,mégis folyton emelgetni akarja a babámat ,egyszer majdnem el is ejtette ,mert erőltette azóta figyelmeztettem ,csak ülve veheti ölbe ,amúgy nem adom a kezébe )ne add oda! A te babád és te tudod mi a jó neki ,bárki bármit akar ráderőltetni nem vagy köteles mindent eltűrni .

Csatlakoznék ahhoz a hozzászólóhoz aki javasolta ,hogy menjetek el otthonról ,mozduljatok ki ,addig mindannyian fellélegezhettek ,ismerkedhetsz kisgyerekes anyukákkal .

Nagyon átérzem a helyzetedet ,bocsánat ha hosszú voltam .Remélem hamar találtok lehetőséget a költözésre .Megkérdezhetem helyileg hol laktok?

Kitartás!!!!!!!!

Nem lehet hogy van egy kis szülés utáni depresziód, próbálj mozogni, citromfű tea, járj el baba mama klubokba.

A nagyika orrára meg nyugotan csapd rá az ajtot ha zavar.