Megvennéd bármelyiket is a gyerekednek?

A pálcikaló jó játék, nálunk volt az oviba és szerintem az szerepjátékoknál aranyos! Az elektromos kocsival az a baj, h a gyerekek inkább lökdösni, ill. tekerni szeretik a járműveket, nem kell ilyen módon kényelemre nevelni egy gyereket.Anyósomék vettek elektromos motort és leírhatatlan ha az este a gyerek beindítja a berregő hangot és az idegesítő zenét és kőröz a lakásban, őszi gyerek, kapta a szülinapjára...imádkozom h jöjjön a jó idő és kirakjam az udvarra!

Az elektromos autó sztem tök jó (bár nem hiszem, hogy "Cadillacet" vennék, hanem vmi noname-et), a pálcikalóval sem értem, mi a baj (nem hinném, hogy a gyerekek nagy többsége kiakadna rajta... ugyanúgy, ahogy ennyi erővel ne vegyünk színes plüssmacit/nyulat stb.-t se, mert azt fogja hinni a kis Lacika, hogy a medve a természetben is natancssárga -.-...). A többit tényleg nem venném gyereknek, de gondolom, a nagy többség nem is gyerekeknek készült.

Hm.. Szerintem a plázajáték meg a hasonlók inkább megvehetők egy kb 18 éves cicababa ismerősnek poénból, pl baráti társaságban, a lóval nem tudom mi a baj, a kocsit meg had fejtsem ki! Szerintem sokan azért nem vennék meg a gyerkőcnek mert ha öt évesen ilyennel játszik, akkor nagy valószínűséggel elkényeztetett lesz, persze itt nem a válaszolóra gondolok, nem feltétlen mindenki vesz meg mindent a gyereknek, azzal nincs baj, ha egy-egy ilyet kapnak, az ára tényleg elég borsos, a lényeg, hogy a legtöbb ember aki ilyet vesz később megveszi a legújabb ilyenolyan lejátszót, telefont, stb.. Unokaöcsémék egyszer kaptak anyuka anyjától egy ilyesmi kocsit, apuka anyóssal három évig nem beszélt emiatt... Viszont nekik is érintő képernyős telefon van a gyerekeknek, az egyik harmadikos, a másik most lesz elsős:| Szerintem nem kéne így elsietni, bár a gyerekek nincsenek elkényeztetve, figyelnek rá hogy ne adódjanak ebből problémák. A baci önmagában aranyos lenne, ha nem tesszük mellé a morbid jelentést, hogy éppen pestist szorongatsz kislányom:)

Nekem ez a piroska barbie baba bejön. Bár én 14 éves vagyok, és nekem teccenek az ilyen fűzős, tüllszoknyás dolgok :)

A hetedik válaszoló vagyok.Nem attól lesz egy gyerek elkényeztetve hogy megkap mindent. Szerintem ha valaki megteheti megvesz mindent a gyerekének. A nevelésen van a hangsúly, hogy meg is becsülje amit kap. Az én gyerkőceim bármit megkapnak, amit csak kinéznek maguknak, viszont semmi luxus cikket nem fogok engedni hogy majd az iskolába bevigyenek, főleg a saját testi épségük miatt, mert ma egy olyan világban élünk ahol sok a szegény meg a cigány, akik nem tudják elviselni ha a másik gyereknek mindene megvan. Azért kínai ruhát nem fogok rájuk adni, bár már ez is bűn manapság.

Egyiket sem. De a pisi kaki plüssöket meglátva mindig elkap a röhögőgörcs.

Kedves anyuka! Direkt hangsúlyoztam, hogy nem minden szülő ilyen amit leírtam, és van aki tudja úgy nevelni a gyerekét, hogy megbecsüljék amit kapnak. A kínaival amúgy nem tudom mi a baj, oké, ha megteheted persze vásárolj olyan boltban amit szeretnél, de pl az én koromban nekem csomó minden kell, amit nem tudok máshonnan. Vannak olyan nadrágok, amit látok máson, vagy egy egy póló, és tök jól áll, olcsó is, és hasonlót nem tudok venni egy márkás boltban, mert piszkafákra van gyártva, én meg nem vagyok megelégedve az alakommal. A másik, hogy mikor megyek ki pl lovagolni TANYÁRA át fél km sáros úton, bőven elég egy kínai cipő vagy egy kínai kabát oda koszolni, ha tönkremegy veszünk egy másikat háromezer forintért, és nem is az áron van a hangsúly, hanem hogy így a legegyszerűbb. A másik, bár ez csak az én szemszögem, hogy én 15 évesen jobban szeretek megdolgozni a saját dolgaimért, mint megkapni. Nyilván nem a szó szoros értelmében, de nagyobb örömet okoz hogy úgy kaptam egy saját gépet, hogy apánál bent segítettem az irodában egész nyáron, vagy csak ha segíthetek, bár ez sajnos nem itthonra érvényes:S A mosogatás, teregetés valahogy nem köt le, de pl lóápolás, állatok etetése, itatás stb. jobban érdekel, mert szeretek velük foglalkozni. De persze mondom, ha tudsz úgy bánni a gyerekekkel hogy megértség, mindennek értéke van, akkor nem kell ezzel foglalkozni, de direkt hangsúlyoztam is. Bár apától én is mindent megkapok, amit kiejtek a számon, de inkább kevesebb dolgot, mivel elváltak, itthon anyától megtanultam, hogy mennyit kell dolgozni valamiért, mivel egyedül nevel, egy kétszintes lakásban lakunk, és megtanultam, hogy minek mi az értéke, ezért is fura érzés kapni valamit úgy, hogy nem látom mit hogy csináltak érte, mennyi az értéke. Ennek ellenére persze örülök neki, csak fura, talán kicsit kellemetlen érzés is.