Miért baj, ha a pénz is fontos?

Írtam én már itt párszor, tudjátok az is előfordulhat igencsak könnyen a mai világban, hogy elfogy a vagyon, megmarad a majom.

Sőt, mostanság az is elég könnyen előfordulhat, hogy egy jó szobafestő munkájára nagyobb igény lesz, mint egy diplomás valakiére.

Az intelligenciával kapcsolatban meg annyit, hogy vannak szakmunkás ismerőseim, nem is kevesen, főleg olyan harmincas korosztály, akik otthon vannak a történelemben, az irodalomban, a művészetekben. Mert érdeklődnek és művelik magukat.

Persze vannak jóval kevésbé intelligens szakmunkások, de ilyenek a diplomások között is megtalálhatók.

Szóval igenis lekezelőnek és unintelligensnek tartom a barátnődet, ha KIZÁRÓLAG azért nem adott esélyt valakinek, akit még nem is ismert, mert ha szakmunkás, akkor már biztos hülye is.

Nagyon mellényúlhat még.

Ha valakinek fontos a pénz (amivel önmagában nincs gond), teremtse meg saját magának. Ne a párjától várja el, hogy eltartsák és ne másokon akarjon élősködni.

A barátnőd egyébként honnan tudja, hogy szellemileg nem tudja a férfi kielégíteni az igényeit? Adott egyáltalán esélyt neki? Leült vele beszélgetni akár csak néhány órára? Gondolom nem.

Azzal sem ártana tisztában lenni, hogy manapság a szakmunkások sokszor ötször annyit keresnek, mint amennyit valaki két diplomával és nyelvvizsgákkal össze tud kaparni.

"Ha a férfinak lehetnek magas igényei (legyen a nő csinos, kedves, intelligens, házias, szeresse a gyerekeket de azért tudja eltartani magát) akkor a nőnek miért nem??"

Ezzel a mondattal kapcsolatban pedig csak annyit kérdeznék, hogy a barátnődnek elég annyi, hogy a férfinek van pénze és diplomája? Nem számít a külső, az, hogy mennyire kedves, figyelmes, hűséges és családcentrikus? Dehogynem...

Mindenesetre a leírtak alapján egy sznobnak tűnik a barátnőd, aki el van ájulva a három diplomájától és ismét beigazolódott, hogy a diploma nem egyenlő a magas intelligenciával. Mindezt úgy mondom, hogy nekem is van diplomám.

Engem egyáltalán nem az anyagiak tartanak vissza attól, hogy magamnál sokkal tanulatlanabb férfiakkal ismerkedjek.

Hosszú kapcsolatban éltem egy kétkezi munkással, aki kb 3x annyit keresett, mint én diplomával. De ettől még emberileg abszolút nem passzoltunk össze. Ő is király volt a maga országában, még én is a sajátomban.. Más volt az érdeklődésünk, más dolgokban voltunk tájékozottak, mások voltak az igényeink. A rózsaszín köd elmúlta után mondhatni ültünk egymás mellett és nem volt semmi közös bennünk.

Ismerek rengetek kedves-értelmes-szívdöglesztő kétkezi munkást, közülük sokat nagyon szép és irigylésre méltó szakmának tartok (pl asztalos!!), de a teljesen más életpálya teljesen más irányba terel két embert, ami ritkán áthidalható. A diplomás nem jobb a szakmunkásnál, és fordítva sem..

Igazából nem hinném, hogy számít, mennyire piacképes a diploma. A hangsúly a megszerezett tudáson és eltérő életpályán van.. Ritkán találkozik két olyan ember életszemélélete, akik közül az egyik 15 évvel többet töltött az iskolapadban. Vagy legyen csak 10..

De rugaszkodjunk el a képzettségtől, mert nem mindig ettől függ egy ember tájékozottsága, műveltsége, világnézete, értelmi képességei. Ha összekerül egy okosabb, érdeklődőbb, tájékozottabb valaki egy alapismeretekkel rendelkezővel, nyilván ő fog lejjebb adni az érdeklődéséből, beszédtémáiból, igényeiből, stb, mert a másik nem tud szellemi partner lenni, nem tud akkorát ugrani felfelé. Nyilvánvaló, ki fog kiábrándulni a kapcsolatból hamarabb..