Mi állhat édesapám viselkedésének hátterében?

A történetem röviden annyi, hogy a barátom és én közös albérletbe költözünk. Én főiskolára járok, kollégista voltam, a barátom abban a városban lakott a szüleivel. Mivel náluk otthon tarthatatlan lett a helyzet, és szinte az egész fizetését haza kellett adnia, én meg egyre rosszabbul érzem magam a kollégiumban, ezért úgy döntöttünk, hogy közös albérletbe költözünk. Édesapám nem örült neki, de nem is tiltotta. Most költözünk majd be, és megkértem, hogy pár cuccot segítsen elvinni kocsival. És úgy csinál, mint akinek a fogát húzzák, hogy ő nem szívesen, meg milyen jogon viszem el azokat a dolgaimat (fazekak, bögrék, vázák, kötény, törülköző stb...), de ezeket vagy én vettem magamnak, vagy ajándékba kaptam tőlük, vagy rokonoktól, hogy legyen valamim, ha majd elköltözök otthonról. Én megmondtam édesapámnak, hogy tudom, hogy nem állunk hű de jól anyagilag, így ha úgy látja jónak, akkor ne adjon egy fillér támogatást sem, mert nem az ő pénzéből akarok megélni. Ő erre azt mondta, hogy amennyit eddig adott, azt ezután is fogja adni, de többet nem merjek kérni, és már majdnem kiabált velem, hogy miért követelőzök. Mintha nem is hallotta volna, hogy mit mondtam, hogyha úgy látja jónak, akkor ne adjon egy forintot sem. Mit csináljak? Látom rajta, hogy az egésztől ideges, alig szól hozzám, nem lehet vele beszélgetni, mert egyszerre azt mondja, hogy óriási őrültséget csinálok, és majd rájövök, hogy mennyire felhőtlen volt eddig az életem, és mekkora slamasztikába keverem magam. Miért nem tud csak egy kicsit támogatni? Édesanyám meg segít pakolni, mondja, hogy jó lesz ez, meg hívjam bármikor bármiben kell segítség (főzés, takarítás, stb...). Ő azt mondja, hogy szerinte édesapám így fejezi ki, hogy hiányozni fogok neki. Tényleg ez állhat a háttérben?