Mit csinálnátok a helyemben? Ti hogyan mondanátok el? El vagyok keseredve.

Ne vedd zaklatásnak, de elmondod, hogy mi történt tegnap óta? Tudtál e beszélni anyuddal vagy barátokkal? Esetleg az orvos mondott e újat? Mind drukkolunk neked, ne add fel!:)

Imádkozni fogok érted! Bízz a Jóistenben, az orvosodban, és magadban!

Ahogy ezt olvastam, szégyen vagy nem, de kicsordult a könnyem :/ Sok erőt, Kitartást neked! Nem vagyok vallásos de imátkozni fogok érted. Szerintem ha el mondod a barátaidnak akkor ha igazi barátok megértik, ha nem azok akkor egyre kevesebbet lesznek veled, másként kezelnek majd. Sok sikert a betegséged legyőzésében. Ha van elég akaraterőd akkor SIKERÜLNI FOG!

Kedves Kérdező! Ne vedd tolakodásnak, de meg lehet kérdezni, hogy vagy? Mi történt veled ezidő alatt? Szüleiddel sikerült beszélned azóta?

Én az utolsó vagyok és nagyon örülök, hogy jelentkeztél és jól vagy!:) Azon kívül, hogy személy szerint nem vagyok érintett a rákbetegségben, sajnos családon belül , barátok, ismerősök között többször találkoztam már vele. Csak bíztatni tudlak újra, hogy legyél nagyon erős és ne add fel! Hidd el rengeteget számít a hozzáállásod a gyógyulásban! Biztosan lesznek borzalmas napjaid, de túl leszel rajta. Nekem anyum a nagyon jó példa erre, hogy van értelme küzdeni. 26 évvel ezelőtt műtötték melldaganattal, az egyik mellét el is távolították és sugárkezelést is kapott. Sajnos a család nem állt mellette, semmilyen segítséget nem kapott. Ahogy hazaért a kórházból már esett neki a házimunkának. Én akkor ált iskola 1. osztályos voltam, sokat nem értettem az egészből. Kb másfél évvel ezelőtt kiderült, hogy újra gond van, akkor a petefészkén volt daganat, borzalmas heteket-hónapokat éltem meg úgy, hogy neki azt mutattam, hogy legyen vagány, higgyen benne, mondja a tükörképének, hogy sikerülni fog, nem számít, hogy nincsen haja, attól ő még ugyanaz az ember, közbe meg lépten-nyomon sírtam és attól rettegtem, hogy mi lesz vele. A kórházban nagyon jó szobatársai voltak mindig, iszonyú sokat nevettünk velük, ki-ki a saját elesettségén. Anyum volt a nagy mókamester a szinten, "pótlányától" kapott egy Micimackós hálóinget, és abban flangált 65 éves fejjel a folyosón kopaszon, a 150 centijével. Hihetetlen volt ahogy megélte! Mikor elkezdett hullani a haja, na ott volt neki a vízválasztó. Elment és a vállig érő haját tök kopaszra lenyíratta, nem várta meg, hogy kihulljon. Azt hiszem azzal a döntésével gyógyult meg akkor ott. Bíztatni szeretnélek, hogy legalább amikor el vagy keseredve gondolj arra, hogy nem vagy egyedül, küzdenek mások is ezzel a betegséggel. Biztos könnyebben mondom én ezt a partvonal mellől, de sokat tanultam a kórházban. Átértékelődött az életem. Szabadulj meg te is attól ami nem jó az életedben és fogadd be a jót, bármi is legyen az. Próbáld meg magad jól érezni, olyan emberekkel, környezettel körülvenni magad, ahol boldog vagy, úgy látom jó helyre is kerültél közben.:) Ha nem érzed tolakodásnak szívesen hallanék rólad, hogy vagy, mi van veled. Akár itt, akár ha kedved van írhatsz privátot is.:)Szóval fel a fejjel!:)