Szerintetek elmenjek osztálytalálkozóra?
Általános sulis osztályommal lenne márciusban. Egy kisvárosban jártam ált.-ba, most a fővárosban járok gimibe. Régen mindig cseszegettek mindennel, mert jól tanultam, nem voltam primitív stb. és megkeserítették a gyerekkoromat. 1-2 emberrel szoktam beszélni, a többiekkel nem, mert arra gondolok, mennyit szívattak. Mindig elmondtak mindenféle ronda nyomoréknak, holott nem voltam az. Még máig sem tudom felfogni, hogy miért mondogattak ilyeneket, mikor jól öltöztem, az oszt.társaimon kívül idegenek dicsértek, helyes srácok próbálkoztak nálam. Most a gimiben nagyon sok szeretet kapok, ismét emberként kezelnek, szinte nincs olyan nap, hogy ne dicsérne meg valaki, hogy szép vagyok, tisztelnek, kedvesek, nem kell attól félnem, hogy megint mikor kötnek belém. Már túltettem magam a régi sérelmeken, de most megint előtörtek..visszagondolva nem is értem, hogy nem lettem öngyilkos ennyi bántalom mellett. Na mindegy, most már jól érzem magam és van önbizalmam, de ha rájuk gondolok, megint elveszik. Most ugye elhívtak, nem tudom, hogy menjek-e. Ha elmennék, megmutathatnám, hogy milyen erős személyiség lettem, akit nem lehet csak úgy a földbe tiporni szavakkal, kiállok magamért és nyugodt vagyok. Ráadásul fogytam is, így most már nincs rajtam felesleg sem (nem tudnak lekövérezni), a hajam is hosszú lett, megtaláltam a stílusomat. Szóval egyrészről azért elmennék, hogy megmutassam, ki vagyok én, hogyan szilárdult meg a személyiségem. Másrészről viszont félek, hogy ismét feltépődnek a régi sebek. Mit tanácsoltok? A helyemben mit tennétek?
17L
A lényeg az írásodban van:
"Ha elmennék, megmutathatnám, hogy milyen erős személyiség lettem, akit nem lehet csak úgy a földbe tiporni szavakkal, kiállok magamért és nyugodt vagyok."
Menj el, és mutasd meg nekik!
Bár az előbb biztattalak,hogy menj el,de úgy érzem az írásodból, hogy ezzel szinte megerőszakolnád önmagad!
Erre már nem biztatnálak!Ha ennyire nem akarózik menned, hát ne menj!
Felesleges problémát kerítesz magadnak!
Én is hozzád hasonló helyzetben voltam, és nem mentem el.
Miért? Mert teljesen felesleges és álszent dolog. Szánalmas lenne azzal felvágni, hogy hova jutottam (bár tény, hogy én lettem a legsikeresebb), mert az már semmin nem változtat.
De annak sincs értelme, hogy jópofizzak azokkal, akikre nem szívesen gondolok vissza. Elfogadtam, hogy nyilván ők is megváltoztak, nem fogok 13 éves gyerekek beszólásain rágódni örökké, de felesleges önkínzásnak kitennem magam.
Én nem mennék el a helyedbe.Úgyanigy piszkáltak engem is,csak engem középiskolába.Pedig semmi okuk nem volt rá,igen max. annyi,hogy én is jó tanuló voltam,jóba voltam a tanárokkal,meg volt értékrendem.Szerintük nyomi voltam,furcsa szavakat használtam,amiket ők nem értettek.Nem jártam minden héten bulizni,nem cigiztem,rúgtam be minden hétvégén,hanem olvastam,a barátommal voltam,magyarán szerintük életem nem volt.Kinézetre se volt velem semmi baj,a sulin kivül állandóan bókolgatott mindenki,rengeteg srác futott utánam,ügynökség akart szépségversenyre vinni stb.De szerintük nyomi voltam,mindig találtak okot amibe beleköthettek.pl. vékony voltam(ilyen az alkatom) 43kg-osan én voltam a fújj anorexiás,46kg- osan meg húúú úszógumijaim vannak.
Amúgy szeritem tényleg az volt egyedül a legnagyobb bajuk,hogy szép voltam.(pl.egyszer meghallottam,hogy több piszkálodó lány beszélte egymás között,hogy több ismerösük engem tartott a legszebb lánynak az osztályképen.(Azt még csak elviselték volna,hogy a legjobb tanuló vagyok,de,hogy még van aki engem tart a legszebbnek azt már nem...)
Megkeseritették az életemet az alatt a 4év alatt.
Nem tudom hány éjszakát zokogtam végig,hogy nem akarok bemenni...
Most főiskolán el se tudom hinni,velem is kedves mindenki,szeretettel vesznek körül, dicsérnek,hogy szép vagyok stb.megdicsérnek akkor is ha 5-ös lesz egy vizsgám,nem pedig lenyomorékznak érte.
Szóval én elhatároztam,hogy sose megyek el ha lesz.Akikkel jóba voltam azokkal úgyis tartom a kapcsolatot,a többiekre pedig nem vagyok kiváncsi.Mert eleve úgyse leszek soha elég jó nekik,mindig találnak okot amivel piszkálhatnának.(ano is találtak a semmiből,olyat amit senki más észre se vett,hisz nem is volt).
Ezek megérzik,hogy Te épp épitgeted vissza az önbizalmadat és élvezettel taposnak bele újra.
Ha meg még se,hanem kedvesek lennének...hát akkor meg attól hányom el magam,nekem ne kedveskedjen senki,hogy mi van Veled drága,meg húúú de rég láttalak,meg de jó volt az a 4év,miközbe nekem pokollá tették,nekem ne nosztalgiázzanak a szép gimis évekről.
Szóval én már most tudom,hogy nem fogok elmenni.
Te magad érzed, hogy mennyire vagy erős, hogy mit bírsz elviselni.
De ahogy az írásodból látom, ezen te még nagyon nem léptél túl!
Vannak akiknek több idő kell, mire "rendbe jönnek", te még nem jöttél rendbe és vannak dolgok, amiket jobb annyiban hagyni.
Ne menj el, megbánnád, ha elmennél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!