Már meg se kell szólalnia, az én fejem már vörösödik és majd szét robbanok. Miért van ez?
Apámmal sose voltam a legjobb viszonyban, egy lépés távolság mindig volt köztünk, pedig igazából semmi olyan komoly nem történt. Egyszerűen nem bízok benne, nem tud érdekelni. Már ott tartok a véleményét se hallgatom meg semmiről, soha az életbe nem kérek tőle tanácsot, és nem kérdezek tőle semmit, inkább fordulok anyához aki jobban megért, és normális stílusban válaszol. Anyámat szeretem, imádom, és ha kell meg is halnék érte, de apámról ez nem mondható el. Régebben 2× akart öngyilkos lenni, és iszonyúan, de tényleg baromira sajnáltatja magát de nem veszi észre, ezért a 3. esetben már - lehet ez parasztság a lányától - de k*rvára nem tudott érdekelni mit csinált. Mindig elkezd magyarázni mindenről ami csak eszébe jut, és mindig kussolok és hallgatom amit mond mert ha még rákérdeznék hogy most ezt miért mondja nekem mert baromira nem érdekel, még neki állna feljebb. Ha nagyon begőzölök akkor csak nézek mint akit nagyon nem érdekel amit magyaráz aztán nagy nehezen abbahagyja...Nem vagyok hisztizős, régen az voltam nem kicsit, de az utóbbi években már beragasztom a szám és lenyelek mindent, még tőlük is akármit mondanak. Régen volt egy baklövésem amiért szerintem még mindig neheztelnek rám, és azóta az eset óta nem kérek tőlük semmit, nem várok el semmit, mostmár ott tartottam hogy karácsonyra se kértem semmit, mire apám elkezdett morogni hogy miért vagyok ilyen paraszt..nemhogy örülne hogy hamár ilyen rosszul állunk pénzileg, nem kérek tőlük semmit...most szülinapomra is, mivel ez fontos nap lett volna nekem (mert most lettem 18), szerettem volna egy olyan tortát amire 2 éve pályázok, nem egy vagyon lett volna, mégse jött össze mert előtte lévő napokban hallottam hogy megint számlákat nem tudnak kifizetni..szóval teltek a napok és mintha elfelejtődött volna minden amit már hónapok óta terveztünk..mikor jött apám a tortával már látszott rajta hogy veregetné a mellét hogy ő milyet kreált, és már ne haragudjatok, de akkora öntelt paraszt hogy el nem lehet mondani. Én meg ott álltam a torta felett és úgy kellett visszatartanom a sírást hogy még ez se jött össze..iszonyú nehéz volt mosolyogni mint aki örülne neki. Arról nem is beszélve, hogy nővéremnek mindent elnéznek, pedig ő szép szóval tönkretette a saját életét amit nem vesz észre és vígan éldegél, én meg lassan már sírva fekszek le minden este hogy mi lesz velem évek múlva..míg az ő 18. születésnapján órákig ott röhögcséltek meg elvoltak, nekem annyi volt hogy felköszöntöttek, és mindenki ment a dolgára (alias apám a gép elé anyám meg aludni).
Apám hangoztatta többször is hogy az én életem azt csinálok amit akarok és ha elszúrom az az én bajom, meg hogy ő mindig itt lesz és akkor is az apám marad..mikor meg volt családlátogatás (vagy nem tudom már mi) január közepén, apám játszotta a jóapát, halál nyugodt volt és mint egy úriember úgy viselkedett az a családsegítő nővel..ott meg mondta hogy nem hisz bennem, hogy bármi is sikerülhet nekem, nyíltam megmondta hogy szerinte fullra nem fog az év világon semmi,meg szépen hozzám vágta (persze tök jóapa feelingben) hogy a béka segge alatt leszek egész életemben. Teljesen máshogy viselkedett mint szokott, és fogadjunk ha ezt otthon idegenek jelenléte nélkül beszéltük volna meg, ott ordított volna velem hogy mekkora egy senki sz*r vagyok..Lehet hogy ezek miatt is lett elegem belőle, de mostmár tényleg ott tartok hogy nem kell megszólalnia se, vagy elég akár egy kis flegma beszólás de tényleg bármi, és fogom és legszívesebben agyonverném....ilyenkor sietek be a szobámba, és próbálom lenyugtatni magam..Tavaly nyár után valamikor volt egy kisebb idegrohamom vagy nem tudom, kiabáltam, és földhöz vágtam mindent, úgy éreztem majd szét robbanok, és ahelyett hogy legalább segített volna (vagy legalábbis akkor ezt vártam aztán jött a koppanás), lecseszve ordított rám hogy ne hozzam haza a dührohamaimat, meg jön azzal hogy bárhol fogok dolgozni nem kezdhetek ordibálni mindenkivel mert kib*sznak estébé...és mondogatta hogy mindig csak balhézok meg valamivel később már sírva mondta nekem hogy semmi szeretetet nem adok nekik..ami meg se hatott csak megint én éreztem bűntudatot hogy megint miattam van valami bajuk..igen, sok szeretetet nem adok nekik, de NEM kiabálok velük "mindig" ahogy az apám mondta, mindent úgy eltemettem magamban ahogy tudtam, és ha megkérdezném tőlük hogy egyáltalán mikor láttak sírni utoljára, valszeg arra se tudnának válaszolni...mindig balhés voltam, csak az utóbbi években éreztem úgy hogy többet nem szabad kiabálnom, meg törnöm-zúznom..azóta megszámolni se tudom hányszor sírtam, hányszor aludtam el sírva úgy hogy reggel máris az előző este gondolataival keltem fel, mennyit kellett takargatnom előttük a bedagadt, vörös szemeimet. Ezektől kímélem meg őket, nem is tudom most melyiket várnák tőlem, hogy mindent elpanaszolok nekik és én kapom a letolásokat hogy szokjak hozzá ezekhez..vagy nem mondok semmit és nem kapnak semmi szeretetet tőlem..hogy őszinte legyek, az elmúlt 2 évben semmit nem tudnék mondani amit élveztem volna, amiért érdemes lenne élnem. Ezzel nem azt mondom hogymost öngyilkos leszek nem arról van szó. Nem élvezem az életet, ha megpróbálom valami vagy valaki jön és hátba szúr, bármihez kezdek neki azt elrontom, bármihez nyúlok hozzá abban kárt teszek, bármit mondok azzal másokat sértek meg, pedig semmi rossz szándék nincs bennem..csak próbálnék előre haladni a céljaimhoz, de semmi. Mindig akadályoz valami..Kiadni meg nem tudom magamból mert akkor azt hiszik hisztizek meg szerencsétlenkedek..pedig ők se tudják mennyi mindent próbáltam tenni az életemért, de valami nagyon nem akarja hogy sikerüljön egy jó dolog is..
válasza:Nagyon hosszú lett, nem volt időm végig olvasni DE az én apám is ugyanilyen. Megoldás 19 évesen elköltöztem otthonról és negyedévente látom. Nem kell vele foglalkozni és nem kell a szívedre venni. Nehogy már azért érezd magad rosszul, mert ő paraszt. A te életedet és a lelki világodat ne hagyd elbaszni azért, mert ő ilyen.
A szülinapodra meg mit szólnál ha a barátnőiddel csinálnátok egy pótszülinapot valahol.
válasza: válasza: válasza: válasza:Szia! Én végigolvastam. Sajnos nem vagyok pszichológus, de megpróbálok segíteni.
A problémád, mint kiderült, nem csak az, hogy apuddal nem jó a kapcsolatod, hisz többször is írtad, hogy nekik, meg ilyesmi. A családdal van bajod.
Szerintem úgy érzed, (és helyesen), hogy a szüleid nem fogadnak el, úgy ahogy vagy. Nekik több kell, jobb kell. Az elfogadás minden családban létfontosságú, és aki ilyen családban nő fel, sokszor vannak ilyen problémái.
Rengeteg fiatal szenved ettől, és ezt csak úgy lehet megoldani, hogy megpróbálsz nyugodt hangon beszélni velük. Tudom, hogy ez a "üljünk le, és beszéljük meg" kicsit elhasznált kifejezés, de lehet, hogy valóban ez lehet a helyzet megoldása. Lehet hogy úgy lenne jó, hogy anyukáddal beszélsz, mert vele jobb a kapcsolatod. Aztán ha nem válik be, beszélhetsz kettejükkel (először szögezd le hogy ne vágjanak közbe, csak te beszélsz, amíg be nem fejezed - nyugodt hangon), ha ez sem megy, írj levelet, és kérd meg őket hogy olvassák el, aztán beszéljetek.
Sajnos a mi családunkban is hasonló a helyzet, de én ezzel együtt élek. Elég visszahúzódó, csendes vagyok a suliban, otthon viszont volt már pár dührohamom.
Egyelőre ennyi, remélem segítettem.
Én írtam a "Mit tegyek a családi helyzettel?" kérdést.
18/L
válasza:16.35-nek igaza van. Nagyon sokat írtál, de nem közöltél szinte semmit. Az sem igazán érthető, hogy apukád miért ilyen ellenszenves neked?
Amit kihámozam abból a nagy katyvaszból, az az, hogy aránylag normális körülmények között élsz, ha nem is dúskáltok az anyagi javakban. VAn saját szobád, és lám, számítógép is akad a háznál.Szülinapodra ha nehezen is, de megkaptad a tortát.
Az lenne a bajod, hogy apád sokat beszél, sokmindenről? Vagy elégedetlen vagy magaddal? Féltékeny vagy a nővérdre?Ezek nem egetrengető problémák. Miért kellene emiatt ennyire kiakadnod, sírni, hisztizni, kiabálni?
Mit csinálnál akkor, ha még vernének is, ha italoznának, ha nem lenne fűtés, ennivaló?
Ha elégedetlen vagy a sorsoddal, akkor ugyan ki az, aki ez ellen tehet valamit rajtad kívül?
Ha nem jó így, ahogy van, akkor rajta, tegyél ellene!!!!
A dührohamok, a hisztizés tényleg nem old meg semmit.
Gondold végig alaposan, hogy mi is konkrétan a problémád. Ha ez már megvan, akkor a megoldást is könnyebb megtalálni. Mert csak általánosságban fogalmaztál, hogy nem jó semmmise.
Az, hogy apádat itt lehordod mindennek, meg elmeséled, hogy milyen hülyeségeket csinál, ezt végigolvassuk, de ezen változtatni mi itt nem tudunk.
A saját életedet csak te tudod megváltoztatni. Ha nem bírod apukádat, akkor tegyél azért valamit, hogy elkerülj otthonról, és ne apádat hibáztasd!!!!!!!
Egyet ne felejts! Akármilyen módon is viselkedik veled, ő mégiscsak az apukád. A kellő tiszteletet megérdemli még akkor is, ha sok butaságot beszél. És az, hogy ordított, hát ugyan már!!!! Hidd el, kevés olyan család van, ahol ne lenne időnként ordibálás. Hol te ordibálsz, hol apád. Nincs különbség. Vszeg azért üvöltözik, mert látja, hogy nem találod a helyed, semmi se jó, tengsz-lengsz, mindent kritizálsz, pofákat vágsz, stb. Ez bármelyik szülőből kihozná az állatot.
Akkor fog megváltozni az életed, ha te magad is igyekszel megváltozni, és teszel is azért, hogy más legyen, mint eddig.
válasza:elsőre az jutott eszembe miután elolvastam, meg közben is, hogy menj el dolgozni, és költözz el otthonról. Három négy lány egy albérletben havi 10ért simán meg van.
Az lenne neked a legjobb, és akkor apád se találhatna meg.
18 elmúltál. ha elmész otthonról a rendőrség sem visz vissza.
21/L
kb 5 éve nem lakom otthon, mert utálom az anyám élettársát, 3 éve pedig saját háztartásom van.
most voltál 18, nem? költözz el. :) jelentkezz egy messze lévő egyetemre vagy fősulira és menj koliba. a családit kérd a saját számládra és jelentkezz be valaki ismerőshöz ideiglenesen.
ha nincs aki állandóan azt vágja a fejedhez hogy szar vagy, egy nagy nulla és semmire nem fogsz menni az életben akkor el fogod hinni és saját magadnak rontod el a dolgokat, úgy hogy észre sem veszed.
én is megkaptam párszor pedig azt hiszem nem szolgáltam rá, akkr azt mondtam itt van vége ennek. most pedig ott tartok hogy ha vége a sulinal, el fogok menni dolgozni, és el fogok költözni külföldre. erre adtam magamnak 2 évet de ha most valaki megkérdezné hogy mikor akarok költözni, azt mondanám hogy jövő év elején, annyira összejönnek a dolgok. :)
apáddal ne foglalkozz. biztos megpróbáltad, de más út nincs. nehéz ezt nem vitatom de ha hozzád szól akkor próbálj kedvesen válaszolni, a dühödet pedig beszéld meg valakivel (ha gondolod akár nekem is írhatsz :D).
máshogy nem lehet a káposztát is megtartani meg a kecskét is jóllakatni. legalábbis én más utat nem tudok.
válasza:Látom Veled is éreztetik,hogy semmire nem vagy jó...
Olyan jó mikor az ember otthon ennyi támogatást kap a családjától.
Én is folyton ezt hallom,jajj nem lesz belőled semmi...Nem értesz semmihez...ki akarna Téged alkalmazni olyan kis béna vagy...
Ez olyan jól tudja bátoritani az embert,hogy már volt,hogy elhittem,hogy tényleg az vagyok(pedig sose volt velem próbléma,alig tanulással is mindig jó tanuló voltam,csak túl visszahúzodó,bátortalan vagyok)
Amúgy a történetedbe a többit én se igazán értem,hogy mi bajuk van Veled,meg miért sirsz ennyit.
Szerintem itt nem a családoddal van a legnagyobb probléma,hanem valami más húzodik meg a háttérbe,az életeddel nem vagy kibékülve?
Na szóval nálunk is anyum a nagy "támogató",apum még nála is jobb pszichiátrián kezelt és alkoholista,de engem már nem érdekel.Megtanultam itthon a saját világomba élni itthon,ez már nagyon jól megy.Már meg se hallom ha ugatás van itthon.Persze már elmehetnék,20éves vagyok,de suli mellett nem tudnék dolgozni(általába estig vagyok suliba,+nyelvtanulás).
A családod amit nem Te választottál meg,hanem beleszülettél nem ér annyit ,hogy felörlödj miattuk,még mielött igazán elkezdhetted volna a saját életedet.
Én se hagyom,hogy tönkre tegyenek.Minden rossz amit elkövetnek csak egy példa amit elraktártározok magamba mi az amit én majd soha nem fogok elkövetni a gyerekemmel szembe.
Hidd el minden csak felfogás kérdése =)
Sok szerencsét!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!