Most hanyagoljam el egy kicsit, hogy észhez térjen?

Tessék..?

Ez nem túl érthető...

Nem hiszem hogy az elhanyagolás megoldás lenne. Szerintem az elhanyagolással az fog benne tudatosulni hogy rád nem számíthat, ezért már semmiért sem fog jelentkezni.

De ha mondjuk jól beolvasol neki, megmondod neki hogy ne csak bajban keressen hanem mondjuk máskor is. ès hogy legyen kicsit önállóbb az szerintem többet ér. Lehet nem fog megváltozni, de te legalább nem fordítasz neki hátat.

Nekem is furák néha a tesóim, de minél idősebbek vagyunk, a nővéremmel annál jobban vagyunk. A bátyám más tészta, de erre nem térnék ki.

A 26 éves kor van, akinél még bőven a gyerekkorban van :) Ismerek olyat, aki nyüszített attól is, ha egy levelet kellett a postán feladnia, vagy, ha neki kellett megoldania az ideiglenesen fellépő készlethiányt papírzsebkendő ügyben. Szóval vannak fokozatok...

Szerintem csak fokozatosan próbáld meg leépíteni azt, hogy mindent veled "oldat" meg. Ha elég sokszor adsz neki tanácsot úgy, hogy "ezt és ezt " te is meg tudod tenni magadért, talán előbb-utóbb megszokja, hogy már nem tutujgatod. Ha hozzád fordul és segítséget kér, légy vele mindig szeretetteljes (nekem úgy tűnik, hogy attól függetlenül, hogy úgy érzed, kihasznál, azért szereted őt) ahogy eddig is, de próbáld meg a jótanácsok szintjéig segíteni őt. Nyilván durcás lesz, de, ha később mindig rákérdezel, hogy hogy sikerült megoldania a dolgot érezni fogja, hogy még mindig érdekel Téged a sorsa.

A helyzet az, hogy nagyon nehéz tetten érni azt a pontot, ahol az ember a segíteni akarásával már inkább az elkényeztetés határát súrolja. Visszacsinálni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Csak soksoksok szeretet és türelem kell hozzá.