Sok lány/nő bálványozza ennyire az apját?
Találkoztam egy lánnyal, aki feltűnően gyakran szóba hozza a szüleit, főleg az apjáról beszél sokat és nagy csodálattal. 22 éves, és nekem úgy tűnik, mintha az életében az apja lenne neki a legfontosabb, mindent rajta keresztül látna és élne meg. Testvére nincs, az anyja ritkábban kerül szóba. Eddig nem alakul rosszul a kapcsolatunk, párszor találkoztunk. Láthatóan szívesen fogadja a kezdeményezésemet, mindig pozitívan reagál, bár ritkán keres. Mégis egy picit attól tartva közeledek hozzá, hogy bennem is az apját fogja keresni, illetve most is az apja az egyetlen és ideális férfi számára. Nyilván nem deviáns párkapcsolatra gondolok, de ahogy egy férfi tudja idealizálni az anyját és azt keresni a feleségében, úgy bizonyára egy nő is az apját.
A kérdésem a férfiakhoz, hogy van-e tapasztalatotok ilyen nőkkel. A nőkhöz pedig, hogy ez bennetek hogyan játszódik le?
Nyilván minden helyzet legalább egy kicsit más, ezért teljesen nem lehet általánosítani, de a sok tapasztalatból és elméletből talán valami kijön a végén. Kort és nemet írjatok légyszi!
24 F
Hát, nálam csak olyan szinten igaz ez, hogy mondjuk nem szoktam beszélni az apámról, meg így konkrétan nem is olyan pasit keresek aki olyan mint ő, de egész véletlenül mindig az olyanok jönnek be akik kicsit hasonlítanak rá belsőben, azaz általában békés, nyugodt, de ambiciózus férfiak.
Ez tényleg nem egy tudatos dolog nálam, nem is tudom, biztos mert ezt szoktam meg míg felnőttem, jóban voltunk mindig apámmal. Egy ilyen alfahím pl. sosem tudna megtetszeni, nekem az annyira természetellenes...
Igen, szerintem akiknek közli kapcsolatuk van a szüleikkel és általában a lányok apásak azok ilyenek, mondjuk nem tudatosan, és nem direkt keresnek olyan pasit mint az apjuk, de valahogy mégis olyan mellett kötnek ki.
Inkább csak fő tulajdonságukban, ha pl. az apjuk türelmes, vagy okos volt akkor a férjük is valószínűleg az lesz stb, meg negatívba is sokszor akiknek nem túl érzelmes apukájuk volt azoknak a férjük is legtöbbször pokróc. De nem hinném, hogy tudatosan ezt keresik, csak tudat alatt bizonyos tulajdonságok fontosak nekik, mások meg nem.
Jó hír, hogy ez csak akkor igaz, ha komolyan számol veled:)
29/N
Én csak tapasztalatot tudok neked leírni, nagy általánosítást nem. Én is oda vagyok apukámért, mindig nagyon tiszteltem, felnéztem rá. Ezt soha nem is titkoltam egy férfi előtt sem, szívesen beszélek róla ha szóba kerül. (Persze nem ő az állandó téma.)
A párválasztásban viszont egyáltalán nem befolyásolt, az ellenkezőjét találtam meg a páromban. Szerintem egy nő nem az apját keresi a férfiakban, bár lehet, hogy ez csak az én meglátásom.
26/N
én is odavagyok apukámért, nagyon apás vagyok.
párkapcsolatban talán olyan szinten lehetne hozzá mérni, pl a páromat, hogy "megüti a mércét", ugyanolyan intelligens, olvasott, művelt, lexikális tudású stb... sőt, ha értenék egymás nyelvét milyen jól kijönnének.
szégyellnék összejönni olyan fiúval (illetve már megtettem párszor de szégyelltem) aki nem olyan okos vagy művelt mint a szüleim, nem kell hogy Rilke verseket szavaljon álmából felébresztve, na de azért volt, aki egy könyvet nem olvasott még el... én szégyelltem magam helyette.
pénz nem számít, IQ, műveltség igen, mert a szüleim ilyenek (elfogadnák azt is ha egy műveletlen fickóval járnék de nekem lenne ciki előttük)
"ma 09:11"
Köszi, hogy írtál, pont a Te eseted az, amitől tartok. Amikor a szülő az abszolút mérce a lány számára, még akkor is, ha a szülő ezt nem akarja. És szépen írtad, hogy Te szégyellnéd magad, ha nem olyat szeretnél, aki nem hasonlítható hozzájuk néhány fontos szempontból. Mert előbb-utóbb a legjobb pasiból is kibukik valami olyan, ami nem fogható az (idealizált) apáról mintázott férfi eszményképhez. És ha a lány ilyenkor elkezdi szégyellni a párját, akkor tulajdonképpen azokért a tulajdonságaiért "szerette", amiket vállalhatónak tartott a szülők előtt, vagyis azokért, amik hasonlítottak az apjára. Vagyis nem önmagáért... :(
Szia!
Én inkább attól tartanék, hogy az apuka ne legyen féltékeny. Mi apuval nagyon ragaszkodtunk egymáshoz, én voltam az ő kicsi szeme fénye. mondanom sem kell, egyetlen pasas sem tetszett neki. Sajnos már nem él, de tudom, hogy a férjem sem tetszett volna neki eleinte. Nem hiszem, hogy mindenáron az apját keresi a lány benned, azért mesél sokat róla, mert őt szereti a legjobban. Ha téged szeret meg, akkor meg rólad fog a legtöbbet mesélni. :) Sok sikert!
Húúú én is rettenetesen apás vagyok. A mai napig, ha találkozunk akkor én átváltozom az ő kicsi lányává :) Nem tudom miért és hogyan van ez, de nekem ő a mindenem úgymond. Pedig makacs, erős jellemű ember akinek nem lehet ellentmondani. De tudom, hogy nagyon szeret. Ha bármi gondom van én nem barátnőhöz, kollégához stb szaladok, hanem apukámnak bőgöm ki magam.
A kapcsolataimban sosem kerestem ezt. Sosem tetszett, mert a természetem apámtól örököltem :D
A férjem viszont mikor már igazán kiismertem tökre hasonlít apukámra, viszont nagyon sok mindenben az ellentettje.
Mindketten februáriak, mindketten ugyanazokat a dolgokat szeretik
Ugyanakkor amit írtam apukám eléggé akaratos és makacs, a férjem visszahúzódó viszont makacs.
Hát kifogtam :D Ja és a lányom is ezt az akaratos és makacs természetünket örökölte. S nem mellesleg imádja az apját.
34N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!