Szerintetek hogy befolyásolja egy fiú/férfi személyiségét, ha csak egy nő neveli fel?

3. válaszadót gyorsan pontozzák lefelé a szintén tévhitben élők.

Túlszeretett, kényeztetett ficsúr vagyok én is. imádnak a nők, de itt érdekektől mentesen kibújik a valódi jellemem.

Óriási, nyomasztó teher, hogy Édesanyám a teljes fiatalságát, öregségét rám áldozza. - Persze ezt Ő sem érti...

Csodás anyós vált belőle, szerinte mindenki tetű aki kevesebbet tud adni nekem, mint ő.....

Az a pacák akit csak Nők neveltek, kifinomultan, tapintatosan és alattomos módon lazán titkolva lép félre.

Erre ösztönzi az otthon tanult kifinomult ismerete a nőkről, ugyan miért ne használná ki, hogy az orruknál tudja vezetni őket.

(Ugye csak Nők vették körül, alaposabban megismerte a gyengéjüket is.)

Tapasztalataim szerint NEM LEHET ÁLTALÁNOSAN KÖVETKEZTETNI, hogy családcentrikusabb lesz-e vagy sem.

De ha megfigyeled, a boldog családban felnőtt emberekre sem lehet azt mondani, hogy biztosan ők is boldog családot hoznak létre majd. És azt sem, hogy szélhámosok lesznek, mert nekik megvolt a boldog gyermekkor és az elég nekik, lehet hogy képesek folytatni szüleik példáját és értéknek tekinteni a családot.

Hogy mennyire nem lehet a csonka családban felnőtt férfiakról biztosat mondani, leírok néhány példát. (Szörnyű, de egyik volt barátomnak sem volt igazi családja, és hát nekem sem.)

-Egyik srácnak veszekedős szülei voltak, majd elváltak. Az anyja nem nagyon "nevelte" és babusgatta, csak úgy élt mellette a gyerek.

Milyen párom is volt ő? Megismerkedésünkkor azt hittem, majd de örül nekem, és ha már egyikünknek sem volt boldog gyerekkora, hát mi alakítunk egy boldog családot. Azt hittem neki is hiányzik ez. De nem. Ő eleve nem szeret hosszútávon elköteleződni. Olyan felfogással él, hogy összeköltözésről sem nagyon álmodik. Amíg jól kijövünk megyünk közösen ide-oda, kirándulni, őhozzá, énhozzám, stb. És nem szabad szerinte sírig tervezni, mert.

Nos jól kijöttünk, sokáig tűrtem ezt, de hiába. Én akit szeretek, azt úgy tudom szeretni, hogy nem arra gondolok, hogy majd mondjuk 3 év múlva vége és keresek mást. Szóval.. Aztán mikor szakítottunk, lassan rájött, hogy milyen jó is volt, hogy én igazán őt szerettem. De engem addig annyiszor megbántott lelkileg...

-Másik srác, szintén elvált szülőkkel: Neki már olyan "igazi" törődős anyukája volt, ez sokat jelent.

Ő vágyik a családra. De túlságosan hamar és meggondolatlanul cselekszik. Pl egész fiatalon feleségül vett egy lányt, el is váltak hamar. Nem tudom hány barátnője volt előttem, mert erről meg sosem beszélt.

Velem úgy kezdte, hogy pár hét után már gyerekről meg házasodásról beszélt. Viszont még nem is ismertük egymást. Vajon ezzel akart csak meghódítani? Vagy tényleg ilyen. Nem sikerült dűlőre jutnunk több hónap alatt sem. De ugye én is csonka családból jöttem... Nálam ez túlzott óvatosságban nyilvánul meg, nem tehetek róla.

-Na befejezem, sok lesz már a duma. Amúgy olyan sráccal én még nem találkoztam, aki kifejezettem azért szeretne saját családot, hogy egyszer ő is családban érezhesse magát. De biztos van ilyen is...

Ja, írod a "büszkeséget"...

Talán ez jobban általánosítható, talán. Valóban, a csonka családból származó srácokról nem nagyon vettem észre, hogy büszkék esetleg beképzeltek lennének. Ebben lehet valami!

(De a családcentrikusság ahogy írtam, már nem ilyen egyszerű.)

Az "úgy vettem észre" óriási tapasztalatod arra a két emberre épül, akik közül az egyik megcsalta a párját, a másik nem? Ejha.

Kérdezz meg 1.000.000 embert a Föld minden országából, és kapsz egy közelítő eredményt, de így.. Én ismerek egy pasast, akit az anyja nevelt, és egy puhapöts, aki egy számlát nem tud befizetni segítség nélkül. Akkor én most írjam azt, hogy minden egyedülálló anya által nevelt pacák ilyen lesz? Ugyan. Ezer és ezer tényező befolyásolja ezt, a neveltetés az egy dolog ebből.

Nekem van két olyan haverom is aki csak az anyjával lakik de pont h ők nem bírnak megmaradni hosszútávú kapcsolatban mert úgyis mindenki elválik meg úgyis mindennek vége van egyszer. Azt látták otthon példának, meg annyira megszokták a szabadságot h nem bírnak lekötve lenni...

Szal sztem nem lehet így általánosítani...

Ez baromság, be is bizonyítom neked:

Az alapján, amit te mondasz el kell válnod a férjedtől hogyha fiad születik, különben nem lesznek olyan jó tulajdonságai mint amiket leírtál. Ha meg nem válsz el és a fiad szemét lesz az akkor a ti hibátok, mert együtt maradtatok?

Olvastam egy tanulmányt, amelyben apa nélkül felnőtt gyerekeket vizsgáltak aszerint, hogy milyen apa- és férfiképük van. A gyerekek asszem nem is ismerték az apjukat. Azok a gyerekek, akiknek a szülei elváltak, sokkal negatívabb apaképpel rendelkeztek, mint azok, akiknek balesetben vagy betegségben halt meg az apjuk. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az apakép kialakulása nagyban függ attól is, hogy az egyedül meglévő anya milyennek állítja be a gyerekei számára a hiányzó apát. Tehát ha az elvált anya rosszakat mond a volt férjére, akkor az jelentősen bezavar a gyerek férfi identitásának kialakulásában, míg ha az özvegyen maradt anya a szép emlékeket mondogatja neki, az sokat segít.

Azt teljesen elképzelhetetlennek és irreálisnak tartom, hogy az apa nélkül nevelődött fiúkból jobb férfi legyen... Hiszen honnan tanulhatná a férfiasságot? Legjobb esetben is egy papucs lehet belőle (családcentrikus, megértő, hűséges...), aki nyilván tetszik sok nőnek és mintaférjnek tűnik.

A témáról azért nem nagyon lehet megfogalmazni teljesen általános összefüggéseket, mert gyakran a 2 szülővel felnövő fiúk apja is olyan rossz, hogy attól sem lehet tanulni semmit szinte, elrettentő példaként funkcionál. Így nehéz összehasonlítani bármit bármivel.

A családcentrikussággal és a hűséggel egyetértek a többivel nem. :)

Mivel nincs előtte apakép nem is tudja megtanulni egy férfi feladatait, jellemzőit, vagy nagyon nehezen.

A legtöbb anyuka ugyebár anyós lesz, mindenki ismeri az ilyen anyósokat. Tehát a férfi akit az anyja nevel csak abszolút elnyomott.

Ahogy én láttam sajnos eléggé visszahúzódóak, nem tudják mit kezdjenek egy nővel (nem csak szexuálisan, hanem ismerkedés, udvarlás, közeledés szempontjából sem) és ugye ráadásul ott van anyuka aki uralni akarja.

Önzőbbek lesznek, hiszen anyuka mindig körberajongja őket, még ha már felnőttek akkor is. Hisz az anyjának nincs más (jobb esetben?)nem akarja elveszíteni a kicsi fiát.

A férjem apa nélkül nőtt fel. Az anyja állandóan a pasikat hajtotta, sőt most már jóval 60 felett még mindig úgy cserélgeti őket mint más a bugyiját.

Ugyanakkor a fiait képes volt bentlakásos iskolába adni, csak hogy élhesse az életét. NEM kaptak tőle sem szeretetet, sem családi példaképet. Legalábbis a férjemet mintha csak megtűrné a mai napig, az öcsi körbe van imádva, neki nincs is családja, nem is tervezi.

Szegény párom mikor megismerkedtünk szó szerint olyan zavarban volt tőlem, hogy majd elsüllyedt. Valami mégis megfogott benne. Talán hogy nem az a melldöngetős díszhím :)

Viszont pont mert nem kaphatta meg azt amire vágyott, ezért foggal körömmel ragaszkodik a családjához. (már van babánk is) Nem hiszem, hogy megcsalna, mert tisztában van vele, hogy elveszítené a bizalmam és repülne. Ezt pedig nem viselné el.

De önzőség az van benne bőven, mint ahogy a testvérében is. :) Csak ő és körülötte forogjon minden. Elég nehezen fogadta el, hogy most már a gyerek az első és ez mindig így lesz a továbbiakban. (tervezett baba és imádja)