Milyen kapcsolatot ápolsz a szüleiddel?

Nos már nagyon régóta foglakoztat a költözés gondolata. Most lettem 20 éves, és igazából semmi olyat nem tudnék felmutatni amire igazán büszke lennék. Igaz, hogy egyetemre járok, de nem élvezem, nincs nyelvvizsgám, jogosítványom...stb. Olyan egy nagy 0-nak érzem magam a többi korombelihez képest. Az apámmal nem jó a kapcsolatom, könnyen elborul az agya, iszákos, és állandóan pocskondiáz. Néha nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illet, máskor meg csak lehülyéz, vagy azt mondja rám, hogy buta vagyok, nem fogom semmire se vinni az életben, alkalmatlan vagyok mindenre, magyarán egy rakás szerencsétlenség vagyok. Én ezt már megelégeltem, nem bírok tovább egy ilyen aljas emberrel egy fedél alatt élni. Múltkor elmondtam neki, hogy ott akarom hagyni az egyetemet, pályát szeretnék módosítani, ez nagy hiba volt, mert mindezt 3 napos ordibálás, veszekedés követte. Kezdek már ebbe belefáradni.

Ha elmondanám apának, hogy ekkor meg ekkor el fogok költözni, tuti megvonna minden támogatást tőlem és otthagyna a sz@rban.

De ha nem lépem meg ezt a lehetőséget, be fogok dilizni...én nem bírom már tovább ezt az örökös sértegetést, megaláztatást, kezdek egy idegroncs lenni.

Szerintetek túlélhető a szülők támogatása nélkül az egyetem?