Akiknek nagyon rosszul, szeretet nélkül telt a gyermekkoruk! Tartod szüleiddel a kapcsolatot?
Én nem. Úgy érzem jobb így. Anno a pszichi azt mondta, próbáljak meg inkább közeledni feléjük, bármilyen szemetek voltak, mert így nem fogok megnyugodni.
Megpróbáltam, de úgy éreztem, ez egy szeretet nélküli, üres kapcsolat, nem érdemes fenntartani.
Nem vagyok boldog, de nyugodtabb igen.
Az én anyám agresszív alkoholista volt,aki élvezte ha véresre verhetett bennünket.Főleg engem mert elég lázadó voltam,és én vissza feleseltem...Állandó alkoholos mámorában sokszor apámmal is összeverekedett előttünk.Soha nem kaptunk szeretetet tőle,és amikor a kérésünkre apánk elvált még arra sem vette a fáradságot,hogy elmenjen a bíróságra..Apám végül is ugyanúgy belerokkant ebbe..Pár évre rá ő is elkezdett inni,de addigra már felnőttek lettünk...
Én 38 évem alatt azt elértem(és soha nem voltam dilidokinál) hogy anyám már közömbös nekem.Lassan 10 éve nem láttam,és előtte is csak "véletlenül" futottunk össze..Igazából már 20 éves korom óta nem tartom a kapcsolatot vele.Nem érdekel,hogy él-e vagy sem,nem érdekel,hogy éhezik vagy sem! Már nem vagyok dühös rá,csak olyan lett a szemembe mint egy idegen ember..
Apámmal tartom a kapcsolatot,mert őt tisztelem és szeretem ,és ami a lényeg nem felejtettem el,hogy méltó felnőtt embert faragott belőlem,és a testvéreimből..Apám férfi létére felnevelt 4 lány gyermeket..Ezt soha nem fogjuk tudni neki megköszöni csak úgy,hogy most is mellette vagyunk..
Én nem helyeslem amit a dilidoki mondott,hogy márpedig kell a kapcsolatot tartani még akkor is ha tönkre tette az életedet..Nem!Nem kell...Én boldog vagyok,hogy nem tudok róla semmit,és ez így jó..
Első vagyok...,rossz olvasni,hogy sok szülő ennyire semmibe veszi a gyerekei életét,és a gyerek meg idegenként tekint késöbb a szülőjére...
Pedig nagyon fontos minden ember életében a kiegyensúlyozott családi háttér mert ez ad erőt és ezt viszi tovább az életében..,vagy egy lelki sérült él tovább:/ A kérdezőt is nyomasztja legbelül nagyon mélyen valahol,különben nem tette volna fel a kérdést.
Anyukám kiskoromban meghalt, apám meg eltűrte nevelőanyám minden szemétségét. Volt ott minden, amit a pszichi fizikai, érzelmi- és szexuális bántalmazás kategóriába sorolt.
Azon már túl vagyok, hogy próbáltam megbocsátani, és ment is volna, ha nem az történik, amit már az egyik kedves válaszoló is írt, hogy friss bántások is történtek, a kapcsolat üres, érzelmileg "semmi közünk egymáshoz".
Mellettem nem volt senki gyermekkoromban, sajnos most sincs, soha nem szerettek igazán, így nem is tanultam meg bízni és szeretni.
22.13!
Neked ez az emberekkel való kapcsolatodra is kihat?
Félénk vagy, gátlásos?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!