Lennél szervdonor? Indokoljátok meg!

Magyarországon mindenki potenciális szervdonor halála után, ha csak nem rendelkezik ellene még életében. Persze a családtagokat meg szokták kérdezni, bár nem lenne kötelező, és sokszor ők utasítják el.

Én lennék, legalább segítek valakinek halálom után. Élődonor csak közeli családtagnak, pl. gyerek, férj, szülő, testvér.

Sokan leírták már, de leírom én is, mert azon a véleményen vagyok. Tehát ha családtagnak kellene még életemben is odaadnám, a halálom után meg már teljesen mindegy, ha tudnak mentsenek meg másokat a szerveimmel.

Sajnos nagyon kevés a donor, a várólisták hosszúak, sokan el sem jutnak addig, hogy megtörténjen a transzplantáció, mert előbb meghalnak, vagy már olyan állapotban vannak, hogy nem műthetőek. :( És miért? Mert az orvosoknak "nem éri meg" anyagilag sem kivenni a szerveket, nem is foglalkoznak vele annyit, mint kellene. A dialízis kezelés után sokkal több pénzt kap a kórház, nem érdekük, hogy minél előbb (pl) vesét kapjon valaki. Most én ezt a részét látom jobban, mert anyukám is benne volt, szerencsére Ő kapott már vesét, de elég sokat kellett várnia és dialízisre járnia. Én is úgy tudom, hogy pl egy sima balesetes szerveit nem használhatják fel, csak agyhalottakét, vagy van még élő donoros megoldás, de szerintem az még itt Magyarországon nem annyira elterjedt, mint külföldön.

Amúgy... azt hiszem Amerikában úgy van, hogy aki életében nem tiltja, annak felhasználhatják a szerveit halála után. Nálunk fordítva van, tehát ha nem engedi meg életében, nincs róla írás akkor nem használhatják fel...

31/N

Most nem fogtok szeretni, de ez csak a duma, ami itt megy. Bioszon mondták nekünk, hogy a donornak alkalmas szülők 30%-a mond csak le szervről a gyerekéért (vagy lehet, hogy fordítva volt, de úgy is kevés ezek alapján). Asszem pont veséről beszéltünk.

Most csak azt akarom kihozni, hogy amikor tényleg meg kéne tenni, akkor sokan visszalépnek.

Amúgy a kérdésre válaszolva: halálom után én is adnék bárkinek bármit. A többit nem tudom, nagyon meggondolnám. A szerv túl nagy eséllyel kilökődik, de ha megmarad, akkor sem életre szól. Vannak mázlisták, akiknek már 20-25 éve működik a kapott szerv (ők vannak nagyon kevesen), de átlagban inkább 5-10 év. Emiatt mindig összeszorul a szívem, amikor mutatják hatalmas a hatalmas orvosi bravúrral megmentett csecsemőt, aki új szívet kapott és ezzel "reményt az életre". Csak gratulálni tudok hozzá. 15 évesen kezdheti az egész cécót az elejéről, aztán ha nem kap újra szívet (aminek elég nagy esélye van sajnos a várólisták méretéből és a donorok arányából adódóan), akkor legalább megnézhette, hogy mi is az élet, amiből ő kimarad.

Én már említettem (fiatal vagyok és egészséges, de elcsaphat egy busz), hogy ha meghalok, a testemmel bármit csinálhatnak. Szerveket vihetnek, kipreparálhatják, kísérletezhetnek rajta, stb.

Ha már bizonyítottan agyhalott vagyok, úgyse hoznak vissza, csak gépek tartják már fent a keringésemet, légzésemet.

Szóval belőlem nyugodtan legózhatnak a halálom után.

Én azt nem értem, hogy az orvosok miért kérdezik meg a hozzátartozókat, ha ez nem az ő döntésük?

Ha nincs ellene szóló nyilatkozat, akkor miért nem teszik rögtön a dolgukat? Csak erről a nyilatkozatról kellene érdeklődniük. Ha ilyen törvény van ma Magyarországon, akkor az orvosok ennek miért tesznek keresztbe? Rájuk ez nem vonatkozik? Vagy csak én nem értek valamit. (nekem nincs diplomám)

Én már beszéltem a családommal arról, hogy lennék donor. De megnyugtatóbb lenne, ha ezt a tb-kártyámon, vagy valami hasonló helyen nyilatkozhatnám, és lenne jelentősége, ha esetleg agyhalott lennék.

Ha ez ott lenne leírva egyértelműen, akkor hátha nem siklanának el felette az orvosok. Én mondjuk a 3 embert keveslem, hogy döntsenek arról, hogy valaki már agyhalott. Jobban örülnék, ha többen vizsgálnák meg a dolgot. Ez nagy felelősség.