Csak én utálom a testvéremet?

Első: Én is a tieidet.

Amúgy Kérdező nekem is van egy bátyám, a suliban mindenki ismeri, népszerű, és ettől függetlenül velem még ugyanolyan jófej. A tesód egy paraszt, én, ha szeretem a testvéremet, nem próbálok meg felvágni mások előtt azzal, hogy de nagy bunkó vagyok, csak hogy keményebbnek tűnjek.

Ugyanmár kit érdekel mégis hányéves, mindenéletkorban vannak gondok első, s mindenkinek az aktuális gonda bántó. Gondolom tiniként neked is az akkor épp meglévő gondjaid voltak fontosak s nem a jaj valy 30 évesen mi bajom lehet amiért had merjek majd szóbahozni. :S

A szeretteink bántó, sértő, lélekbegázoló dolgai pedig igenis fontosak. Mert hiába gyerek, hiába tini a kérdező, tönkremehetnek az idegei, a lelke ilyen dolgoktól ha ő érzékeny rájuk. Mégis mi másért lenne annyi szär felnőtt? Mert gyerekként mindenki happy? hát nem igazán. A sérelmeit igenis élje meg, érezze át majd dolgozza fel külömben cipeli egy életen át. Mindegy, hogy az tstvéri bántás vagy egy barbibaba miatt van. Fel kell dolgozni és kész. Az pedig nem megy egyik napról a másikra.