Az állam beleszólhat abba, hogy a szülő hogyan neveli a gyerekét?

Beleszólhat, és remélem meg is tudják, hogy beleszólhassanak !!!!!

Ez már egyáltalán nem nevelés, ez visszaélés nagydarabon, és büntetendő !

Azért mikor azért vágod nyakon a gyereket, mert annak ellenére, hogy 869x mondod el neki, hogy ne szaladgáljon ki a kövesútra, mert elüti az autó és annak ellenére is csinálja, te meg átélsz 1 perc alatt 3 inkfartust ezért. És pont ezt a pofont egy gyerekvédelmis látja... hát nyasgem!

Mondjuk amit leírtál az tényleg durva...

Igen, mert elvileg védi a gyerekek jogait.

A gyereknek elvileg joga van normális környezetben felnőni, a kötelező védőoltások által védetté válni súlyos betegségek ellen, iskolába járni stb.

És joga van fizikai vagy lelki bántalmazás NÉLKÜL élni.

Ha veled vagy ismerősöddel történik ilyen, szóljatok az osztályfőnöknek, majd ő intézkedik. Ha nem segít, akkor bármilyen másik tanárnak, aki jó fej.

"És joga van fizikai vagy lelki bántalmazás NÉLKÜL élni".

Az a baj hogy manapság már egy kalap alá veszik a rendszeres, napi szintű verést az alkalmanként leadott nevelő célzatú pofonnal.

Bármennyire is hihetetlen, minden gyereknél vannak olyan esetek amikor kijár egy-egy atyai pofon. Szükség van rá hogy megtanulják a gyereket a határaikat.

10-15 éve bejött az a szemlélet hogy attól függetlenül hogy mit csinál a gyerek egy pofont se kaphat. Érdekes módon, mióta ez a generáció felnőtt, azóta hallani tanárverésekről, arról hogy a kölykök leköpik a tárt stb.

A 90-es években, amikor még az a korosztály járt suliba akinek (mint én) ha jogos volt (igen , visszanézve a szüleim következetesek voltak, ritkán vertek , de mai szemmel nézve szerintem is jogosan, nem pedig azért mert rajtam vezették le a feszültséget) lekevertek egyet, nem hallottál olyanról hogy a kölykök a tanárokra támadtak.

Ezt most komolyan mondjátok? Engem apám egy csomószor elvert szíjjal anno. Nem mondom, hogy ma ezt megköszönöm neki, de durva belegondolni, hogy ha hatóság beavatkozott volna, akkor most esetleg nem lenne apám vagy ki tudja milyen rosszban lennénk...

Nem azt mondom, hogy mindent tűrni kell, de néhány verést még mindig könnyebb elviselni, mint hogy egy családfő meghurcolása miatt minden szétessen.

A 90-es években jártam suliba, és SOHA NEM KAPTAM POFONT! A fenekemre egyszer csaptak egy nagy hiszti során, de arra sem emlékszem, csak mesélték később. Sőt, tovább megyek: már édesanyámat sem pofozták fel soha a szülei a hatvanas években, mert nagymamám, akit sokat pofoztak kiskorában, azt mondta, hogy ő ennek a megaláztatásnak soha nem fogja kitenni a gyerekeit.

Érdekes módon úgy nőttem fel, hogy a szüleimnek tekintélye volt előttem, nem azért fogadtam szót, hogy ne kapjak ki, hanem mert természetes volt. Nem mondom, hogy soha nem voltam szemtelen, de azért messze nem abban a mértékben, amit néhány (pofozott) barátnőm megengedett magának.

A férjemet verte rendesen az anyja, most alig állnak szóba egymással.

Nem azt akarom mondani, hogy összedől a világ egy-egy popsira veréstől, de ne mondja már bárki, hogy a gyerek attól fogja a szüleit és a tanárait tisztelni, hogy azok megverik!