Ki az aki méltósággal viseli az egyedüllétet? Hogyan lehet?

Attól függ mióta vagy egyedül.

Ha nem olyan régóta, akkor nagyon nehéz a kezdet, felfogni azt hogy magadra vagy utalva. Először utálni fogod ezt az állapotot, de ahogy múlik az idő, egyre jobban fogod megtalálni önmagadat, kinyílsz, ahogy előtte nem tudtad, mert "elnyomta" az igazi éned a volt pasid.

Én is így voltam, én egy idő után élveztem a szingli létet (persze annak se szabad sokáig tartania), de olyan szinten megnőtt az önbizalmam, szinte vibráltam, sok pasinak tetszettem, nekem egy se kellett. Szinte a csúcson voltam.

És a csúcson kell abbahagyni, akkor találkoztam a párommal, született egy kisgyerekünk is, és boldog vagyok.

Amit szingliség alatt megtanultam, amilyen nagydumás csaj lettem, olyan vagyok a párommal is.

Szerintem csak te lehetsz az aki sajnálod magad. Más miért tenné? hol van az megírva hogy csak pasival lehet boldog egy nő? magamból kiindulva nagyon sokszor sokkal jobb pasi nélkül, a legtöbb csak hátráltat. :)

Nem azért kérdezik tőled hogy mi van a pasikkal mert boldognak akarnak látni, hanem mert kíváncsiak. Hátha tudsz valami jó sztorit mesélni.

Rendezvényekre meg szerintem sokkal jobb egyedül menni, mert legalább lehet ismerkedni. Ha ott egy pasi velem, akkor nem fogok megismerkedni senkivel.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok irigy az engem körülvevő párkapcsolatban élő emberekre de örülök is az ő boldogságuknak egyben:)

Ha párokkal megyek el valahova szépen felöltözöm, kisminkelem magam és ezáltal egy picit megnő az önbizalmam. Egy kis flört pedig már teljesen feldobja a napom::))

Élvezem az életet barátnőkkel vagyok, koncertekre járok, csinosítgatom a házat otthon stb. Arra kell rájönni- és én ezt sokáig nem hittem el mert olyan emberrel sodort össze az élet-hogy egyedül is teljes értékű embernek kell lenni. Te egy független, magabiztos nő vagyok aki igenis képes egyedül is boldogulni:))

Szerintem az az alapvető kérdés, hogy te magad mennyire viseled jól vagy rosszul az egyedüllétet.

Ha szomorkodsz miatta, sajnálni fognak. Ha nem visel meg, és pár nélkül is magabiztos vagy, akkor nem fognak, ill. nem fog érdekelni más véleménye, kimondott vagy kimondatlan sajnálata.

Rajtam nagyon meglátszott, hogy megvisel az egyedüllét. Nem is találtam magamnak évekig senkit. Majd rátaláltam egy kedves, segítőkész nyugdíjas doktornőre, akinek a segítségével lelkileg sikerült helyre rázódnom, és elfogadtam a helyzetet. Pár hónap múlva egyszerre két udvarlóm is jelentkezett. (Az egyik azóta a férjem, 31 évesen mentem hozzá.)

Engem sajnos nagyon megvisel az ilyesmi. Apukám egy időben sokat mondta, hogy ideje ismerkednem, de nálam az nem olyan egyszerű. Én sem tudok már hinni a szerelemben, mert most nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Körülöttem mindenki külföldi utakat tervez a párjával, nekem meg nincs kivel mennem:(

Ráadásul az meg végképp betett nekem, amikor a legjobb barátnőm egyik ismerőse csinált egy programot, amire én azért nem mehettem, mert kitalálta, hogy csak párok mehetnek.