Anyám beleszól a párkapcsolatomba, vagyis próbálkozik, de ebből annyira elegem van. Mit lehet ilyenkor tenni?

Ha ennyire önálló vagy, akkor költözz el saját lakásba/albérletbe, ott nem szól bele senki az életedbe.

Csak ugye ott nem is kapsz semmit készen. Ha az jó, hogy anyád eltart, akkor nehogy már te mondd meg, hogy mikor és mennyir szabad neki pihenni, és mikor zavarja egy idegen a lakásban.

Engem is idegesít, hogy mindenki jön ezzel a költözz el dumával. Nem midnenre az a megoldás. Ha meg lehetne oldani másképp is ezt a problémát, miért kéne elköltözzön, elhanyagolja az egyetemet( mert, ha olyan munkát akar, amiből meg is tud élni egyedül, bizony el kell hanyagolnia) és nyomorogjon egy szűkös, kis lyukban? Nem egyszerűbb megbeszélni megoldani a problámékat? Ébresztő nagyokosok...

Kérdező, próbálj nyugodtan, leülni és megbeszlni anyukáddal a helyezet, hallgassd meg az ő érveit is, és mondd el a tieidet.

Én irtam az elkötözést: mégpedig azért, mert a kérdezö (és általában az elvileg felnött gyerekek) úgy gondolják, hogy attól, hogy ök nagykorúak, nekik JOGAIK vannak, a szülöknek meg KÖTELESSÉGEIK. A szülönek igenis joga van ahhoz, hogy ha a lakásában nem akar idegent, akkor ezt megmondja a gyerekének. Én sem szeretném, ha a lakásomban egy IDEGEN lenne, ugyanis akkor már tekintettel kell rá lennem. Csak egy példa: ha hálóingben akarok a konyhába kimenni egy pohár vizért, ezt nem teszem meg, ha egy idegen férfi ott van, és miért kellene NEKEM a saját lakásomban csak azért kényelmetlenségeket vállani, mert a gyerekemnek éppen úgy jobb?

A kérdezö azt elfogadja, hogy az anyukánál lakik, eltartja, és emellett még azt is rá akarja kényszeriteni, hogy olyan valakit fogadjon a lakásban, aki neki nem szimpatikus - pedig ehhez az anyánk igenis joga van. Ha a kérdezönek nem tetszik, akkor vagy megpróbálja az életét önállóan rendezni, de akkor kapni se akarjon, vagy megpróbál alkalmazkodni, de olyan lehetöség is van, hogy ö menjen a barátjához - és akkor nincs semmi gond az anyukával.