Mit gondoltok azokról a szülőkről, akik a kamaszgyerekük mellé vállalnak egy babát? Elítélitek vagy megértitek őket?

nekem úgy tűnik, mintah nem ez lenne a probléma, hanem az lenne a szokás, hogy anya egyedül marad az ötleteivel, az apa-fiúk-sógornő-család meg nagy egyetértésben nem érti meg őt. Miért hagyjátok ennyire egyedül? Vele beszélgessetek, ne őróla, a háta mögött!! Talán nem tudja elképzelni most az életét, talán föslegesnek érzi magát, talán nem érzi hogy szereti a férje, a ygerekei...de az is lehet, hogy tényleg babát akar, és ő méri fel jól, tényleg fel udnak nevelni még egygyereket. Mi innen nem látjuk. Őt kellene megérteni, miért vágyik erre.

Az biztos, hoyg a fiúk csak nyernének egy testvérrel, bármennyi a különbség.

A bátyád és a gyerekek azért panaszkodnak neked, mert te nekik adsz igazat.

Kommentjeid alapján nem szereted a sógornődet. Ezzel is együtt lehet élni, mi sem szeretjük egymást a sógornőmmel, de kultúráltan tudunk viselkedni egymással szemben és egyikünk sem tüzeli a bátyámat a másik ellen. Ő elfogadta és tiszteletben tartja, hogy a férje a testvérem és jóban vagyunk, én elfogadtam és tiszteletben tartom, hogy ő a bátyám felesége. A gyerekük kicsi korában sokat nyaralt a szüleinknél, és mivel a szomszédban lakunk és az én gyerekeim is hasonló korúak, sokat volt nálunk is. Kicsi gyerekként is, kamaszként is és felnőttként is. Soha nem mondtam rosszat az anyjára, ha panaszkodott rá (és egy kamasznál ez szinte természetes) inkább megpróbáltam elfogadtatni vele az anyja döntéseit, akkor is, ha nem értettem velük egyet.

Neked sem a lovat kellene adnod a gyerekek alá, hanem inkább megértetni velük, hogy a gyerekvállalás nem az ő döntésük, kényük-kedvük szerint történik, az a szülők döntése.

Ha pedig az unokahugod egy kistesó érkezésétől, vagy attól, hogy kevesebb figyelmet kap, összeomolna, akkor orvosi kezelésre van szüksége. De komolyan. Pár év múlva felnőtt lesz, ettől sokkal nagyobb problémákkal, gondokkal. Mit fog csinálni az első komolyabb helyzetben? Öngyilkos lesz?

És akármennyire neked panaszkodnak, akkor sincs semmilyen jogod beleszólni az életükbe. Ők egy külön család. A döntéseket a bátyádnak és a feleségének kell meghoznia. Neked pedig meg kellene tanulnod nem beleszólni az életükbe.

Szerintem nem gáz kamasz gyerek mellé babát vállalni, én nem ítélem el a szülőket érte. A negyvenes terhes nőknek rengeteg orvosi vizsgálaton kell átesniük már az első hetekben, szóval ha beteg a gyerek, az időben kiderül, és el lehet vetetni. (Már akinek nem gáz az abortusz. Mert aki nem akar abortuszra menni, az inkább ha lehet, ne vállaljon ennyi idősen terhességet, mert már nagyobb az esély, hogy kiderül valami súlyos rendellenesség.)

Én a generációs különbségekben nem hiszek. Ismertem olyat, aki a 40 évvel idősebb szüleivel tök jól kijött, olyat is, akit a nagyszülei neveltek, és minden oké volt, viszont olyat is, ahol csak 20-25 év volt a korkülönbség gyerek és szülő között, mégis borzalmas volt a kapcsolat. Szerintem a szülő-gyerek kapcsolat sokkal inkább emberfüggő, mint korfüggő. Különben is, ma már általában 70-80 éves korukig, vagy még tovább élnek az emberek, nem az van már, hogy hatvan évesen beadják a kulcsot, szóval már nyugodtan lehet vállalni gyereket idősebb korban is.

Szerintem senki nem csinált viccet a kérdésedből, egyszerűen ugyanaz a helyzet állt elő náluk is, mint nálad. Én egyébként mindkét kérdésnél válaszoltam, sőt a másik kérdező figyelmét felhivtam a te kérdésedre linkkel együtt, még mielőtt te odataláltál volna és belinkelted volna oda a saját kérdésedet, válogatott szitkok mellett...

Szóval hagyd abba a káromkodást és ne ócsárolj másokat, nem te vagy a világ közepe, kb. az országban nem egy és nem kettő nő szeretne gyereket a kamasz gyerekei mellé, nem hinném, hogy a sógornőd az egyetlen.