Mit gondoltok azokról a szülőkről, akik a kamaszgyerekük mellé vállalnak egy babát? Elítélitek vagy megértitek őket?

Miért változna a véleményük?

Miért hiszi azt mindenki, hogy egy gyerek csak öröm tud lenni?

Annak aki várja talán öröm, de aki nem, annak egyáltalán nem az, és később sem lesz az.

Egészen más a kérdésed a 18:32-kor leírtak alapján, mint az alap kérdésed. Az alap kérdést fel sem fogom, nem értem mi lenne ebben az elítélendő!

A 18:32 leírtak alapján meg nincs véleményem, ez az ő dolguk, nekik kell megbeszélni, megoldani.

Az ha én, más, mások, 1500 ember leírja, hogy szerinte hogy jó, nem változtat azon, hogy ők (ti) mit akarnak, és hogy hogyan tudják/akarják megoldani.

Én 11-12 éves korom körül könyörögtem a szüleimnek egy kistesóért. Volt egy öcsém, 3 évvel fiatalabb, és mégis.

Nagy hatással volt rám egy film, amiben egy tinédzser kislány mesélte el, hogyan segít anyukájának a kicsi nevelésében.

Szüleim kinevettek, pedig jó lett volna ha hallgatnak rám. Mert az öcsém 20 évesen meghalt, azóta már anyám sincs, az apám nem törődik senkivel, csak élősködik akin tud, így tulajdonképpen olyan egyedül vagyok mint az ujjam. A testvérem mindig a testvérem maradna. A férfi aki mellettem van, egyáltalán nem biztos, hogy mellettem fog maradni később is. Ezért úgy élek meg minden napot már éve óta, hogy nincs senkim igazán.

Persze az is lehet, hogy ha lett volna kistesóm, az is egy rakás szerencsétlenség lenne mostanra, akit én tarthatnék el, mint az apámat. Lehet, hogy jobb is, hogy nem született mégse. Gyereket se akarok, irtózom a gondolattól, hogy az apámra vagy az öcsémre hasonlítson, de az anyámat is irtóznék benne viszontlátni. És mégis, néha bánom, hogy nincs testvérem.

Egy dolgot itélek el ebben: amikor ELVÁRJA, hogy a kamasz vigyázzon a kicsire, nevelje, stb., mert az jobban "ráér", ő meg dolgozik, bulizik, stb. Na ez marhára bunkóság szerintem. Tönkreteszi a nagy gyerekkorát vele.

A szomszédunkban igy történik, azért irom...

A barátnőm lánya 20 éves, a kisfiúk 5 és 1,5, és mindinki imád mindenkit. A nagylánynak van még az édesapjánál is egy kétéves öccse, azt is szereti. Maga a gondolat nagyon jó, csakhogy ha az apa nem akarja, akkor mit tehetünk?? Ezt nekik kéne megbeszélniük. Nem tartom szépnek, hogy nálad "panaszkodnak", mintha bűn lenne babára vágyni?? Miért nem magyarázza el otthon a feleségének, hogy ő már mást szeretne? Miért nem csinál kedvet neki, hoyg most végre már egymásnak élhetnek majd, lesz idejük magukra, második szerelmüket élheik, ha a gyerekek kirepülnek? Csináljon kedvet az asszonynak, hogy várja az újra kettesben töltendő éveket! Tanuljon, keressen munkát, új hobbit!Ha apa végképp nem akar tényleg új gyereket!

Ezt mondd el neki, aztán ne szólj bele többet, passzold vissza ha újra kezdi!

A gyerekeket meg állítsd le, ez nem rájuk tartozik! Nem helyes, hogy véleményezik az anyjuk-apjuk vágyát! Gyerekek, állítsd le őket! Mondd nekik, hogy ezt majd ők el