Vállalnátok? Voltatok ilyen helyzetben?
Nem akarok rosszat,csak leirom hogy van pár ilyen "ritka komoly" fiú ismerösöm akik fiatalon bevállaták és most meg mégsincsenek a családjukkal.Több ilyet látok mint akik fiatalon gyereket vállaltak és még együtt vannak,sajnos.
Azért ki tudja lehet ti lesztek a kevesek egyike.Még mindig azon a véleményen vagyok h nem vagytok elkésve és még egy 3 évet simán várhatnátok.A gyerekkel sokminden lekorlátozodik.
Én nem vállalnék így gyereket. Tessék akkor albérletbe költözni, önállósodni, netán hitelre lakást/házat venni, aztán ott lehet felnőttesdit játszani. Nem úgy megy, hogy otthon élünk, megálmodjuk, hogy család, közben a saját magunk élete is még részben a szülőktől függ...
Nem tilthatják meg nektek, hogy babátok legyen, de nektek meg nincs jogotok a nyakukba pottyantani egy unokát. Gondolom, az ő korukban nem akarnak majd babasírásra kelni és átvállalni a feladatok nagy részét. És ilyen felfogással sosem juttok sehova.
Van olyan, hogy Fiatal Házasok Otthona. Kapnátok lakást bérletre, nem kerülne sokba, és a magatok útján járnátok. Azt gondolom, ha nem odahaza élnétek, nem mernétek ekkorát álmodni. Előbb álljatok saját lábatokra, a problémákat oldjátok meg úgy, hogy nincs anyu, apu, aztán ha mindazok mellett megy a baba is, hajrá!
Kedves utolsó :)
Nem tudom, olvastad e, amit már írtam a válaszadóknak.
Mi teljesen önállóan élünk, már évek óta.
Albérletből jöttünk vissza a szülői házba, ami nagy, több generáció is elélhet benne, abból az okból, mert sajnos szüleim betegek, segélyből nem tudják fenntartani a házat, mi segítünk nekik. Ők örülnek, ha megélnek a segélyből, nemhogy minket tudnának támogatni, mi adunk bele a költségeikbe, hogy nekik könnyebb legyen, ha elköltöznénk, vagy fűtésre vagy életre nem telne már nekik. Nekünk is jobb volt külön, a "felnőttesdit" nem játszottuk, 17 éves koromtól próbáltam önálló lenni, magamnak megteremteni minél többet, hogy a szüleimnek ne legyen nehéz.
Sajnálom, ha nem olvastál vissza, nem érted a helyzetem...
Anyagilag átlagosan élünk, sokat elvesz a ház, javításra szorul még, de nem is az anyagiak a gond.
A kérdésem azért tettem fel, mert a rokonok morognak azon, hogy miért nem bulizunk, miért gyereket akarunk?
Csak kíváncsi voltam, van e így más is, hogy ennyi idős korára messze nem kívánkozik a korabeliek életstílusa szerint élni, és családra vágyik.
Utolsó válaszoló, kérlek, olvass vissza, ha nem érted, mert a soraidból azt veszem ki.
"Nálunk a 23 éves én vagyok, és a leendő apuka 22, aki jobban akarja, mint én"
Oke, hogy most akarja, gyereket csinalni nem nehez, csak felnevelni az es azt meg elore nem tudhatja, hogy kesz-e erre. Kivanom a legjobbakat mindemellett, de en csak erre akartam felhivni a figyelmedet, mert szerintem ez tud nagyon betenni a kapcsolatotoknak...marmint ha o meg nem kesz.
Eleg arra visszagondolnom, hogy milyenek voltak a ferfi ismeroseim 22 evesen. Jo, mindenki mas, de 22 eves fiu eleg ritkan kesz az ilyenre. A ferjem is egy borzaszto komoly ember, de 22 evesen nem tudtam volna apakent elkepzelni es ez nemcsak az erettsegen mulik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!