Szerintetek, ha vki depressziós, és ezt méghozzá pszichiáter igazolta, azt a személyt meg kell érteni, ha éppenséggel nem a legjobban teljesit az iskolában?

"csak még nagyobb kárt teszünk,hogy éreztetjük vele hogy te semmire nem vagy jó. "

ki éreztette itt ezt vele?

Ki mondta hogy itt?Okos lehetsz nagyon!

Nem gondolod hogy a szüleire gondoltam?Vagy a körülötte levő emberekre?

A vélemények különbözőek, ez van, párat hallottál most.

Szerintem:

"...azt a személyt meg kell érteni?" Szerintem mindenkit meg lehet érteni, én nagyon megértelek. De egyébként a hideg gyilkosokat is megértem, nekik is fájdalmaik vannak, ami sajnos erre a tettre vezette őket egy "rossz" pillanatban.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, és kívánom, hogy megtaláld a testi és lelki egészségedet! Mi a legjobb amit tehetnél? Mi történne, ha a szüleidnek beszélnél a rád nehezedő nyomásról (iskolai szekálások miatt), mindig csak az érzéseidről, hogy milyen szörnyű volt a mai nap..stb? Hogy mit tennének a helyedben ezekben a helyzetekben? Oké, hogy ezt és ezt válaszolod, de az érzéseiddel mit kezdenének? Ha ezt mindennap elmondanád, amikor találkoztok, ezzel kezdve? Hogy szeretnéd, ha ez megváltozna, de úgy érzed egyedül nem tudod, segítségre van szükséged? Tudnak-e esegíteni ebben, vagy valakihez vinni, aki segíteni tud?

"De egy szülőnek szabad volna állandóan gyötörni a gyerekét azzal, hogy milyen jegyet kapott...stb?"

Igen, egy szülő a törvény szerint mindent megtehet. Viszont (szinte) minden szülő a tőle telhető legjobbat teszi, amire képes. A lelki oldala: azért születtünk ahhoz a szülőhöz, mert ezt vállaltuk (bár ez tudom, sovány vigasz), ebből akartunk valamit tanulni, tapasztalatokat gyűjteni. A kérdés, hogy mit kezdhetünk ezzel és mi a legjobb, amit tehetünk most?

A szüleid nem tudhatják pontosan, hogy Te mit élsz át. Van róla fogalmuk, de nem bújtak a bőrödbe, ezért nem pontosan úgy van, ahogy gondolják. Nekem úgy tűnik, hogy a szüleid a jövőt nézik, mintha összeszorított foggal vagy bárhogy éld túl, de a jövőben szükséged lesz arra a tudásra, jó jegyek által elért szakmára vagy amit tanulsz. Szerintem beszélj velük erről, és mindig mond azt, amit érzel. Ha pl. rádnyitják az ajtót, amikor éppen nem tanulsz, mond el, amit érzel. Hogy ezen és ezen gondolkodtál, hogy ez neked sok..stb. Az érzéseidet mindig elmondhatod szerintem, arról is beszélhetsz, hogy mit szeretnél máshogy! Hogyha ők ezt nem így gondolják, akkor szerintem törekedj kompromisszumra. Hogy ők is "jól járjanak" és Te is, egy közös megoldásra.

Sok sikert és jó egészséget!

Na jó itt egy picit álljunk meg egy szóra!

Kezdődik ott hogy nem mindenki egyforma és mindenkinek más az ingerküszöbe.Lehet hogy amitől én kiakadok attól te nem,vagy forditva.Valaki alapban hajlamos a depressziora,valakinél kell egy kiváltó ok.Olyan sincs hogy gyenge ember.Mitől gyenge valaki?Azért mert egyfolytában cseszegetnek valakit és mellette millió problémája van,az nem azt jelenti hogy gyenge ember,csak egyszerüen összejöttek neki a dolgok és egy idő után besokal és azt mondja hogy köszönöm szépen elegem van az anyámból az apámból és mindenkiből!Akinek éppen sinen van az élete az könnyen ugat a magasból és ossza az észt,nem tudhatja hogy a másik mit érez,arról nem is beszélve hogy mindenki másképpen dolgozza fel a dolgokat és ez nem gyengeség kérdése hanem jellem kérdése,amiről nem tehetünk,mert vagy örököltük és benne van a génünkben,vagy csak egyszerüen ilyennek születtünk,amit persze lehet csiszolni,de az már nem ugyanaz.

"Ki mondta hogy itt?Okos lehetsz nagyon!

Nem gondolod hogy a szüleire gondoltam?Vagy a körülötte levő emberekre?"

akkor a szülei nem szeretnék, hogy tanuljon, ha alkalmatlannak tartanák.