Hogy esne ha az apátok ezt mondaná?
Sziasztok!
Másfél éve tanulok főiskolán. Már az elején éreztem, hogy rosszul döntöttem, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy otthagyom és máshova jelentkezek. Már hamarabb váltottam volna, csak féltem az apám reakciójától, így inkább tűrtem, bejártam, de mostanra már annyira stresszelek az egész miatt és annyira rosszul érzem ott magam, hogy kezdek belebetegedni. Ma elmondtam apának, hogy otthagyom a sulit, és jelentkezek egy másik szakra, ami igazán érdekel. Ő teljesen felháborodott, azt mondta, hogy 20 ÉVESEN hova akarok már változtatni, meg fejemhez vágta, hogy segédmunkás leszek, vagy k*rva. Fáj, hogy nem támogat, ráadásul azt egy szóval se említettem, hogy téblábolni fogok egész életemben és nem tanulok tovább. Olyan rosszul esik, hogy ezt mondta!:(
Komolyan mondom, hogy már az öngyilkosság is megfordul a fejemben. Minek éljek, ha nem lehetek az aki lenni szeretnék? Hogyan kezdem el az álmaimat megvalósítani, ha senki se támogat? Mi értelme így az életemnek?:S
válasza:Ugyanebben a helyzetben voltam tavaly. Végül nem hagytam ott, kompromisszumot kötöttünk.
Elvégzem a BSC-t, aztán oda megyek tanulni, ahová akarok. Így állok jelen helyzetben, még van másfél év és aztán ott tanulok, ahol szeretnék.
Kell a szülőknek a biztos pont, hogy a kezemben legyen valami, aztán még később is nyomulhatok amerre akarok.
válasza:Válts ha nem szereted.
Én mérnök-informatikus szakra járok már 5 féléve és nagyon utálom, nem is megy a programozás de nem tudok már hova menni.
válasza:Utolsó előttinek:
én is mérnök infóra jártam, de már ez első évben láttam, hogy a programozás és a matekszigó rajtam kifog, ezért ha fájt a szülőknek ha nem én beadtam februárban máshova, a következő szemesztert már az általam szeretett szakon kezdtem. Most fogok diplomázni. :D
válasza:Nem véletlen, hogy rátaláltam erre a kérdésre...
Más későn kezdtem utánajárni, így nyárra derült ki számomra, hogy ennek a szaknak, amin vagyok, semmi jövője, abszolút túlképzéses kamuszak!!!
Ősz folyamán döbbentem rá egyáltalán, hogy ez miről szól - a neve, sőt, a szakleírás is maximálisan megtévesztő, legalábbis számomra!!! de akinek mondom, az is másra gondol a neve alapján!! -, és végképp nem érdekel!
Bármit, bármit könyörgöm bármit, csak ezt ne!! NEM ÉRDEKEL!!
Ráadásul a suli nevetségesen könnyű. Csak két jó tanár van. A többi tanár feldobja a dogákat javítás címén, nem magyaráz jól, az előadások unalmasak, hagynak puskázni a fontos tárgyakból is. Fele annyit tanulunk, mint középiskolában. Nevetséges az egész suli.
Apám fentieket nem hiszi el, ordít velem, illetve amit elhisz, az nem érdekli. Történetesen, hogy én nem akarok a jövőben ezzel foglalkozni, az nem érdekli.
Jön azzal a dumával, hogy a lényeg a papír meg hogy mindent meg lehet szeretni ill hogy senki se azt csinálja ami érdekli, később kell megszeretni.
Mindent másképp látunk, mindenben másképp gondolkodunk.
Kérdező, Veled mi lett végül?
Amúgy én 20 évesen mentem egyetemre (0. évfolyam + évvesztes is).
Sürget az idő + apám fél mert ő se szerzett diplomát, hajszálon múlt + árvaellátás miatt nem hagyhatok ki egy hónapot se.
Kokettálok azzal, amit egyik válaszoló ír, hogy elvégzem ezt aztán menekülök valamire ami érdekel, azt majd levelezőn végzem.
Mindent meg tudok tanulni gépiesen, amit kell, mindennek látom hasznát, ha nem, akkor bemagyarázom magamnak. Tehát meg tudnám csinálni, talán depresszió nélkül is. Aztán a nekem tetsző szakon majd beszámíttatom a tárgyakat, amiket lehet.
Ez megoldás? :O
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!