Egész életemben titkolózzak?

Szerintem ne legyen buntudatod. Ha a korulmenyeid ugy kivanjak, akkor viszont ne mondd el senkinek - Mo-n nincs tolerancia egyaltalan. Azt hiszem, a felesegednek sem kellene elmondani - o szetkiabalna, bosszubol. Hja, a nok... :(

Ha gondolod, valj el, hazudd, hogy van valakid x varosban, 200 km-vel arrebb - de buntudatod ne legyen semmikeppen sem. Ugyanis sem nem vagy hibas ebben, sem nem tehetsz rola. A gyermekek miatt se legyen buntudatod - szeresd oket, de nem lehet es nem szabad onmarcangolasig felaldoznod az eleted.

Viszont kollegaval/beosztottal sohase folytass viszonyt, mert egyreszt elobb-utobb kiderul, masreszt hazinyulra nem lovunk, sem hetero, sem homo kapcsolatban.

Szerintem az feleségedtől és a környezettől is függ.

38 éves kétgyermekes anya vagyok. Apukám fiút akart, úgy is nevelt, meg jó génjei is vannak, ezért olyan vagyok mint egy lány fiúban. Gyerekkoromban is vonzottak a lányok, de azért férjhez mentem, gyereket szültem, mert az a szokás.

Aztán elváltam, Bp-re költöztem és lett egy barátnőm. Együtt éltünk, de nagyon féltékeny volt, így szakítottunk. A gyerekek miatt találtam egy apukát, aki tudja, hogy milyen vagyok. Most suliba járok, ahol van egy osztálytársnőm, akinek elmondtam, hogy mi van velem.

Elég ragaszkodó, szóval folyton telefonálunk, majdnem olyan, mintha szerelmes lenne (van pasija), azután a múltkor meghívott, hogy aludjak nála.

A párom meg is kérdezte, hogy akkor ez most az, amire gondol?Mondtam, nem tudom.

Egyébként nem mentem el hozzá.

A párommal sem beszéltünk azóta erről, nem merem megkérdezni, hogy mi a véleménye, megengedné- e vagy sem.

Az én szememben ez megcsalás, és el kellene döntenem hogy a barátnőmet vagy a barátomat akarom jobban.

Egyébként a falunkban engem is ismernek és nyíltan én sem mondom, hogy milyen vagyok.

A 17 éves fiam elítéli a homoszexuálisakat és a leszbiket, úgyhogy megjátszom a jó anyukát.

A kisebbik fiam szerint olyan vagyok, mint egy katona, nincs mellem, izmos vagyok, és minden férfimunkát én végzek.

7 évig kamionoztam Olaszországban, nehézgépkezelő voltam építkezéseken, erdőgazdaságban favágó voltam (én dönthettem a fákat), itthon is én vagyok aki fát vág(van saját erdőnk), lapátolok, téglát hordok, magam szereűlem az autóinkat, stb.

Fiam írta a dolgozatában : nálunk az anyukám az apukám.

Szóval nem egyszerű.

Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne írjak bántót....

Szóval felelősséget vállaltál egy másik emberért, gyermekeket neveltek. Ezt nem írhatja felül egy kis viszketés a nadrágodban. Mondd el az asszonynak és éljetek ezentúl szex nélkül együtt. De ne lépj le és ne legyél hazug tróger!

Ez a világ megbolondult. Szerintem ha nem ömlene mindenhonnan ez a meleg őrület, neked sem jutott volna ilyen soha az eszedbe...

Házas ember vagy.

Szereted még a feleségedet?

Szereted a gyerekeidet?

Gondold át alaposan mit érzel a feleséges és a gyerekeid iránt.

Ha nem szereted már a feleséged, akkor legalább a gyerekek kirepüléséig legyetek együtt. De semmiképpen ne csapd be a nőt, mert az életét adta neked. Hozzádkötötte magát, átadta magát, és a boldogságodat keresi. Ha ezekután átvered, akkor az egyik legnagyobb szemétséget teszed vele, amit el tudok képzelni.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy gondolj a gyerekeidre és a feleségedre. Ne hazudj nekik és ne hazudj magadnak sem.

Cselekedj úgy hogy hiteles legyél. Légy hű önmagadhoz és légy tisztességes azokkal akik szeretnek téged.

Jaj, milyen tanács már, hogy a gyerekek kedvéért maradj! Ti éltetek valaha ilyen családban???

Egy gyerek kicsi, de nem hülye. Minden rezdülésedet érti. Milyen példát fog látni, milyen ki nem mondott feszültségben fog élni? Milyen felnőtt élete lesz emiatt???

Ennél szarabb tanácsot, már megbocsáss...

Nem birom az ilyen embereket. A gyerekeit szeretheti, nem tőlük válik el, csak az asszonytól!!!

Én elválnék (más okból), a gyerekeket szeretném és NAGYON odafigyelnék rájuk, ezentúl különösen. Ha eddig is jó apa voltál, akkor fele időben nálad lehetnek simán.

Viszont amásságomat nem vállanám fel nyiltan. Jó távol keresnék alkalmi, vagy stabil kapcsolatot, ahová eljárok pl. kéthetente, kiélni magamat és kész. Nem lesz könnyű élet, de szerintem ez a legjobb.

Ismerek ilyen embert, aki igy él, megbecsült embere a városnak, de nem vállalja a másságát, hanem kéthetente felmegy Pestre egy hétvégére...

Az utolsónak mondom, hogy szerintem nem kéne kritizálnia mások tanácsát.

A gyerek nem hülye ez tény, de az meg nincs rendben, hogy apu hipp hopp lelép.

Az a minimum, hogy a gyerekeknek ott vagy amikor szükségük van rád.

Ahhoz, hogy ott legyen, mikor a gyereknek szüksége van rá, ahhoz nem kell anyukával együtt élni.

Azt nem értitek meg, hogy egy válás NEM a gyerekről szól, hanem a házaspárról. A gyerekek szempontjából nem változik semmi, ha a gyerek érdekeit szem előtt tartják, akkor akár fele időt apával tölthet. Márpedig anya ugyebár a gyerek érdekeit tartja szem előtt.