Rátok is igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást vagy inkább hasonlóak vagytok a pároddal?

Nagyon téves az a hiedelem, hogy az ellentétek vonzák egymást. Az ellentétek taszítják egymást...és most nem csak a mágnesre gondolok:)

Oké alapvetően a párok különböznek abban, hogy mennyire hasonlítanak egymásra, de azért kell legyen KÖZÖS vonás, különben hosszú távon nem működhet, előbb utóbb egyik "megöli" a másikat.

Mi a párommal nagyjából hasonlóak vagyunk, legalábbis ami az értékrendünket illeti. Általában mindkettőnknek ugyanaz a fontos és ugyanazt tartjuk elfogadhatónak vagt épp elfogadhatatlannak.

Olyan értelemben viszont, ha az egyik türelmetlen, a másik türelmes működhet az elmélet, de szerintem az is csak véges határokon belül.

De lehet, hogy csak én gondolom így mindenki mást tapasztalt, nincsen egy jó elmélet...

engem az ellentét taszít. soha nem tudnék olyan emberrel 1 fedél alatt élni, akivel gyakorlatilag mindenben ellenkező a véleményünk, az ízlésünk, a gondolkodásmódunk stb..

csak és kizárólag a hozzám hasonló emberekkel jövök ki jól... szóval a férjem és én abszolút hasonlítunk.

Mi meglehetősen ellentétek vagyunk. Én sosem tudnék magamhoz hasonló emberbe beleszeretni. Az olyan emberek többnyire irritálnak, akár nő, akár férfi, aki hasonlít hozzám.

Én rendetlen vagyok, ő pedáns. De nem végletesen, szóval ő 3 év alatt egészségesen hozzámrendetlenedett és meg miatta jobban adok a rendre.

Én elég labilis hangulatú ember vagyok és nem túl nyugodt, ő a végtelen nyugalmával nagyon jó hatással van rám.

Filmnézésben sosem tudunk közös nevezőre jutni, de imádunk együtt filmet nézni. Többnyire az én kedvenc filmjeimen ő alszik el, az övéin meg én. Ilyenkor nem győzzük egymást lökdösni, mert szeretnénk az élményt megosztani...Nem mondom, mikor a múltkor a Don Quijote dalaira azt mondta, hogy macskanyávogás, az kicsit szíven ütött, de hát ez van...

Szerencsére az állatokat mindketten szeretjük, bár hogy kint vagy bent, itt nem egyezik újfent a vélemény, de ebben is hoztunk kompromisszumot.

És néha magányosnak érzem magam, mert közös hobbink se nagyon van. De mivel nincs is idő hobbira, ez nem olyan feltűnő.

Amikor egy főiskolára jártunk, viszont verhetetlen csapat voltunk. Úgy tudtunk együtt tanulni, mint senki mással. Szóval ha sikerül megtalálni a közös célt, akkor verhetetlen páros vagyunk.

Ha jól belegondolok, ránk mindkettő igaz. A párom életvitele és vérmérséklete eléggé ellentétes az enyémmel: a szabadidőnk felosztásában például sokszor nem értünk egyet. Ha vitára kerül a sor, én vagyok a lobbanékony, ő az, aki megőrzi a hidegvérét. Társaságban nagyjából hasonlóan viselkedünk: ha nem ismerjük az embereket, nagyon zárkózottak vagyunk, barátok, ismerősök közt meg teljesen az ellentéte :-)

Szerintem minket az tart össze, hogy borzasztóan hasonlít az érzelmi világunk és az értékrendünk. A terveink, elképzeléseink, vágyaink is nagyon egyeznek. Na meg persze az, hogy nagyon szeretjük egymást :-) de egy kapcsolatban, ahol előfordulnak súrlódások (mint minden kapcsolatban) szükség van egy bizonyos fokú érzelmi intelligenciára, hogy tudd tolerálni a másik számodra nem érthető tulajdonságait, és hogy felmérd, mennyire fontos dolgokban vagytok különbözőek. Például egy másik kapcsolatomban nem kaptam meg azt a fokú intimitást, amire vágytam volna, mert a párom nem igényelte. Ez már sajnos lehet "válóok" :-)