Mit gondoltok arról, akinek 21 évesen 2 gyereke van 2 apától?
A körülményektől függ. Ha napközben a kocsmában vadássza a következő gyereke apját, ameddig a kicsit otthon üvöltenek, akkor elítélem őt is és az anyját is, aki ilyennek nevelte.
Ilyet ismerek..
Ha pl fiatalon teherbe esett, a párja elhagyta, de ő egyedül nevelte a kicsit egyetem mellett, és végre talált magának egy normális pasit, akivel újabb gyereket vállaltak, akkor viszont elismerésem. Igaz, nekem nem célom fiatalon gyereket szülni, de ha ő saját döntéséből, felelősen csinálja, akkor minden esélye megvan a normális, boldog életre.
Ismerek ennél cifrábbat is.. 6 testvér, 4 apától és 3 anyától.. ilyen-olyan módon szinte mindenki féltestvére mindenkinek:) De boldogan élnek.. és nem kisebbségről beszélek..
Lehet, hogy most mellényúlok, de nem arról a lányról kérdezel véletlenül, aki végső kétségbeesésében a kisebbik, 2 hónap körüli babájánál az örökbeadáson gondolkodik?
Ha nem, akkor bocsi. Ebben az esetben lehet jó anya, felelősségteljes felnőtt.
Ha igen, akkor íme a véleményem:
Naiv volt, bízott abban, hogy miután az első pasi elhagyta, a második apja lesz a lányának és támasza neki. Eleinte így is nézett ki, a második pasas mindenáron gyereket akart, aki meg is született. Csakhogy most már nem kell neki igazán. A lány nem tud albérletet fizetni egyedül, a pasikra nem számíthat, a testvére elutasította, anyukája nem él. Dolgozni egy 2-3 hónapos baba mellett nem tud. A testvére javasolta neki az örökbeadást, de Ő imádja a fiát is. Csakhogy nincsenek lehetőségei. Segítséget, tanácsot várt ezen az oldalon. Erre megkapta, hogy felelőtlen ku*va, nem anyának való, stb..
Én azt gondolom, hogy mindannyiunkkal előfordulhat, hogy hibát követünk el. Aztán vagy ki tudjuk javítani, vagy nem. Vagy kapunk segítséget, vagy nem. De azt messzemenően gusztustalannak érzem, hogy sokan beletörlik a lábukat egy ennyire szerencsétlen teremtésbe.
Az első terhességnél 17 éves voltam, az apuka elhagyott, amikor megtudta, hogy babát várok. Megtartottam, mivel már akkor nagyon szerettem őt. 18 éves voltam, amikor megszületett, az utolsó évet a gimnáziumból magántanulóként végeztem el. A születése után 2 héttel érettségiztem le. Felvettek az egyetemre, de nem halasztottam, hanem egyéni tanrendet kértem. Egy héten egyszer kellett bemennem 3 órára. Kb. fél éves volt a kisfiam, amikor megismerkedtem a jelenlegi férjemmel. Összeházasodtunk, majd nemsokára ismét terhes lettem. A második babánál sem halasztottam az egyetemen, hanem egyéni tanrendet kértem. Nagyon nehéz volt, de tavaly júniusban sikerült lediplomáznom. Azóta már dolgozok. A férjemmel most is együtt vagyunk, nagyon szereti a gyerekeket.
Köszönöm mindenkinek, aki őszintén megírta a véleményét, akkor is, ha rossz véleménye van.
Az igazság az, hogy nem látszik a gyerekeken, hogy más az apukájuk, de amikor megtudják az emberek, szinte mindig ítélkeznek.
Én rossz véleménnyel voltam,eddig.
Nagyon becsületes és elismerésre méltó,hogy befejezted a sulit.Nekem még diplomám sincs,25 évesen egy gyerekkel.
Csak így tovább,ne foglalkozz senkivel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!