Előre depis vagyok a Valentin naptól. Más is? Mit csináljak hogy ne bukjak ki addigra? Férjnél vagyok, és már ott tartok hogy előre utálok mindne ünnepet, mert ugyis tudom hogy nem ugy sül el mint ahogy szeretném.

Ne akarj görcsösen ünnepelni, egyszerűen főzz neki egy finom vacsit, legyetek együtt egy jót, stb.

Találjátok meg a saját jó kis napotokat, nem kell sem azzal foglalkozni azt szajkózza hogy muszáj elmenni valaova és 100 rózsás csokrot kapni, és azzal sem aki azt mondja hagyd a fenébe mert ez egy baromság.

Ezek MIND szubjektív vélemények, ha valaki hülyeségnek tartja a Valentin napot, hát tartsa csak, nem kötelező szeretni. De ne nézzen le másokat amiért ünneplik.

Aki meg elvárja hogy a pasija vicsizni vigye meg aranyórát lánccal adjon, és lesajnál amiért nálad nem úgy van, azt is hagyd a francba.

A Valentin nap egy kis plusz boldogsághormon annak aki felismeri, nem több, nem kevesebb. Igaz hogy amcsi találmány, de pusztán ezért ostobaság nem szeretni.

Féredet nem villanyozza fel, ez van, még mindig jobb ha pusztán divatból mert amcsi szokás, utálná. Főzöl neki valami finomat és beszélgettek egy jót, ne akard görcsösen megünnepelni!

még mindig jobb, MINTHA pusztán divatból utálná, ezt akartam írni.

nem tudomki írta hogy nem ünnep mert nem piros betűs, de annyit hozzátennék hogy sokan nem csak a naptár szerint ünnepelnek ám.

Nekem tetszik a Bálint nap, ez egy kedves kis ünnep, a szerelemé, és a szereteté is. Apum mindig hoz egy kis marcipánt ilyenkor nekünk, anyumnak, és a lányainak, is, és ez jó érzés. A barátommal is megszoktuk apróságokkal lepni egymást, és ez is jó érzés. Mégis mi problémám lenne ezzel a nappal, ha a szeretteim ilyenkor is kifejezik a szeretetüket egymás iránt. Mi ebben a rossz másoknak, nem szeretnek boldogok lenni?

A nők igenis igénylik azt ha valami apróságot, vagy figyelmességet kapnak.Ülj le a férjeddel beszélgetni, és mond meg ,hogy ő is örülhetne annak, ha a feleségével tölthetne egy kis időt, csak kettesben, és nem otthon ülve.

Szerintem a Valentin-nap csak felszínre hozza a problémákat, amiket jó mélyen elástunk. Meg tudja kavarni az ember fejét, mert ha a páromnak nem fontos, lefordíthatom úgy is, hogy én nem vagyok neki fontos. De azt, hogy én nem vagyok neki fontos, igazából azért gondolom, mert ez derül ki a szürke hétköznapokból. Reggel úgy megy el, hogy nem ad puszit, holott azelőtt sose ment el puszi nélkül, akkor se ha nagyon mélyen aludtam. Már nem ér hozzám állandóan és nem kapok az arcomra váratlan puszikat nap közben...Ezek a "pici" dolgok aztán a Valentin napkor felnagyítódnak.

Nálunk már az első megünneplendő Valentin napkor voltak problémák, kértem is hogy ne adjon semmit. VAlahogy pont attól féltem, ha elkezdjük ezt az ajándékozósdit, később kötelességszerű lesz az egész. Ettől függetlenül piros rózsát kaptam tőle és emlékszem milyen nagyon boldog voltam. Én viszont nem adtam neki semmit, mivel ebben egyeztünk meg.

Köv. évben emiatt készültem, kinyomtattam a levelezésünket az ismerkedésünktől fogva, akkoriban sokat e-maileztünk, bár nem neten ismertük meg egymást, a kapcsolattartás sokáig azon folyt. Ezt betettem egy szép kis dossziéba. Igazából be akartam köttetni, de nem jött össze, mert lebetegedtem.

Akkor meg pont ő nem készült nekem semmivel VAlentin-napra és rosszul esett. De akkor már sokkal-sokkal nagyobb problémák voltak köztünk, mint a Valentin-nap.

Idén emiatt én is félve nézek az egész elébe. Nem fogok neki adni semmit, hisz tavaly ő nem adott nekem. És tényleg nem tudom, azért nem adott, mert már nem vagyok neki fontos vagy azért, mert előző évben én nem adtam? Most már ezt játszuk majd minden évben, hogy idén én nem adok neked, mert te nem adtál tavaly és fordítva??? Utálom az egészet.

A legnagyobb baj, hogy én most már gyűrűre számítok. Már karácsonykor is számítottam - hiába.

Megvisel engem ez a Valentin-nap, de csak azért, mert amúgy sincs rendben a kapcsolatom.

Na ez az, amit utolsó előtti is írt....ha valaki szó szerint AGYAL a Valentin napon, szinte törvényszerűen szar lesz.

Annak aki meglátja a lényegét, és nem megterbezni hanem átélni akarja, annak jó lesz. Aki szarik rá, meg nem tartja ünnepknek az meg sem érdemli, mert a Valentin nap pont azoknak szól akik a kicsi ünnepekben is meglátják a szépet és jót, akiket ki tud szakítani a hátköznapokból.

Sokanm írják hogy nem csak azon a naon kell kedveskedni. Ez igaz hogy nem csak ekkor kell, de ezen a napon is lehet :) És aki ezt felismeri hogy mi a lényege annek lesz egy plusz piros betűs napja az életében minden évben :)

Úgy érzem, itt nem a valentin nappal van probléma :(

Az könnyebb dolog lenne, mert leszarni egy "ünnepet" könnyebb, mint átgondolni a kapcsolatotokat, és esetleg új alapokra helyezni! Nagyon nagy erő kell hozzá. Gondold át, mire vágysz a férjedtől, és mennyire éri ez meg neked! Ha ennyire nem érdekli, hogy mire vágysz, van értelme még vele lenni? Nem tudnátok tiszta lappal kezdeni?

Az a baj, hogy a férfiaknak egy idő után tényleg elmegy a kedvük, ha a nőnek túl sokszor van lelki válsága. Ez nálunk is így volt. Belátta ő is, hogy ő okozta a lelki válságomat a hülye viselkedésével, mégsem tudta elfogadni, hogy emiatt depis lettem.

A lényeg, hogy azt vettem észre, ő tulajdonképp átveszi a hangulatomat. Néha látom rajta, hogy semmihez sincs kedve, nem kedveskedik, nincs puszi, csak a számítógép, és ilyenkor lefordítom magamnak a viselkedését: már nem szeret. De rájöttem, hogy ilyenkor én állok nagyon negatívan őhozzá, feljön bennem sok hülye rossz emlék, és ezt megérzi. Jó napjaimon, amikor úgy fogadom őt az ajtóban, hogy átölelem a nyakát, vagy lazán beülök az ölébe ha számítógépezik és átölelem, mindenféléről mesélek neki, olyankor ő is feloldódik és minden olyan lesz mint régen. Ilyenkor puszilgat, odahív magához a gép elé és mutogat mindenfélét, aztán hív, hogy menjünk TV-zni.

Mivel volt 1 évünk, amikor ezek a gesztusok teljesen kihaltak köztünk, én már azt hittem, soha nem jönnek vissza. De rá kellett jönnöm, hogy már akkor is én gerjesztettem azt a feszültséget, ami miatt egyszerűen nem volt kedve a társaságomhoz. És hozzá kell tennem, jogosan voltam kiakadva rá. Csak nagyon rosszul fordítottam le a rosszkedvét és azt, hogy nem volt kedve már együtt lenni velem. NEM AZÉRT VOLT, MERT MÁR NEM SZERETETT, HANEM MERT FESZÜLTSÉGET ÁRASZTOTTAM FELÉ. Tele volt a fejem olyan gondolatokkal, hogy már nem szeret, és egy idő után ez maga után vonta a valódi nemtörődömséget.

Nálatok is lehet valami ilyesmi, a férjed szavaiból ítélve.

Nálunk tulajdonképp bár ő rontotta el az elején, az egész félreértés volt, mégis olyan feszültséget hozott létre bennem, ami közénk állt.

Nem lehet élvezni annak a nőnek a társaságát, akinek megtört a tekintete, mert a nap 24 órájában azon rágódik, hogy már nem szereti őt a párja. Lehet, hogy szeret még, de átveszi a te hangulatodat és ezért nincs kedve semmihez.

Én ezt magunkon tapasztalom. Mivel nagyon megviselt az az 1 év, sokszor küzdök most is azokkal az emlékekkel. De meglepődve veszem észre, hogy mostanában majdnem olyan köztünk minden, mint az elején. és rá kellett jönnöm, hogy ez azért van, mert megértettem őt. A hülyeségeit. Rájöttem, hogy nem azért volt, mert nem szeretett, hanem mert ő zárkózott bizonyos módon. És amikor ezt sikerül megértenem, és már nem vagyok feszült és ragyogó szemmel fogadom őt az ajtóban, akkor ő is ragyog. Mert még mindig szeret.

Ne kérd a párodtól, hogy legyen kedve veled lenni, mert a kedv nem parancsszóra jön. Sok mindent lehet és kell kérni, de ezt felesleges. Egyszerűen próbáld meg elhinni, hogy szeret, és amit látsz rajta, az csak annyi, hogy átragadt rá a te feszültséged. Ha ez nem változik, rámehettek, ebben biztos lehetsz.

Neked kell annyira felszabadulnod, hogy újra bízni tudj a szeretetében, és akkor nagyon meglepődhetsz még, mennyire vissza tudnak jönni azok a régi idők.

Itteni tanácsra mi közösen megnéztük (az én kérésemre)

a Tűzálló c. filmet

[link]

és nekünk ez is sokat segített. Nem mondom, hogy a párom szó szerint követte az ottani utasításokat, de hatott rá, ezt észrevettem. Meg se tudom fogalmazni, hogyan segített rajtunk, de egyszercsak néhány hónap elteltével visszajöttek a régi boldog idők. Nem automatikusan, hanem bennem valami megváltozott. Talán csak annyi, hogy megértettem, hogy szeret. És amikor ezt megértettem, minden rendbejött. Ez csak azt bizonyítja, hogy minden nemtörődömségét én generáltam a feszültségemmel. Egyszerűen már menekült tőlem.