Szégyelltétek-e már a családtagotokat a viselkedése miatt?

Amúgy én azt szégyellem párszor, ahogy kinéz a lakásunk mert sokszor olyan mint ahol felrobbant valami bomba ,hála a két lányomnak akik mindent előszednek, jól összekevernek és széjjelhagynak.A konyha pultot és az íróasztalt már sokszor ígértem h át fogom alakítani, h 45 fokos szögben legyen a lapjuk h ne lehessen telepakolni:) A mosogatókagylóban egy méteres hegy volt a rekord idáig.

Rengeteg ilyen apró azt se tudom mire való dolgok vannak elől hagyva mindig . Az agyzsugor kerülget már a látványuktól is.

Mindig egy olyan jó nagydarab sváb nőre vágytam annak idején aki elbír egy zsák krumplit ,aki viszi a házat a hátán és engem is. Erre kifogtam egy ilyen 50 kilós nőcit

aki szépen eltartja a cigarettát amikor nagy ceremóniákkal kávézik:) A két lányomnak kb 40 komornyik és takarítónő kellene h kiszolgálja őket és mindent elrakjon utánuk.

Az nem kifogás szerintem , h dolgozunk éjjel nappal arra ami itt van néha.

Van hogy fellázadok és fekete szemetes zsákokba borítok mindent ami nincs elrakva a helyére. Ruhákat , cipőket az asztalról direkt seprek bele mindent ami ott van. Nyolc zsákkal gyűlt össze legutóbb is és ami a csodálatos átválogatásuk után 4 kinn is maradat:)a kuka mellett.

Ilyen zsákos napok után észrevettem , h hetekig nincs kupi. Ha szóba hozom h zsákos nap milyen napra is esik ? Ingerültek lesznek és alig titkolják:))

Nekem apammal gyult meg a bajom,volt hogy a bartnoimmel bent ultunk a szobaban,o bejon(hulla reszegen)es epp Rihanna egyik szama ment es elkezdte nekunk magyarra forditani(egy mukkot sem tud angolul)

Volt h leult a baratom melle a kanapera es elaludt,mellete(a reszegsegtol)De szerencserea a parom es bartaim nem neznek le emiatt,inkabb egy kicsit sajnalnak. A lakasunk szegenyes,de minidg tiszta,es akinek nem tetszik,hogy nincs boltiv a konyhaban,meg hidromaszazs a furdokadban,hat ne jojjon tobbet nalunk!Majd ha nekem lesz kulon lakasom megprobalom kicsit szebben berendezni.

21L

Tudtam, hogy a szüleim magukat minősítik, nem engem a viselkedésükkel, mégis -szépen kifejezve- kellemetlenül érintett, ezért nem hívtam soha senkit hozzám. Illetve, akiket eleinte még hívtam, azt előbb-utóbb "elüldözték". A kialakuló kapcsolataimat mind negatív irányba befolyásolta, barátnőkkel és baráttal is, ők változtattak egy idő után a viselkedésükön, vagy pedig csírájában elfojtotta az induló jót. (Most, távol lakva tőlük, másokkal, nekik nincs ilyen befolyásuk!) A későbbi férjemet 30 évesen az albérletemben lakva ismertem meg (amiért heti 80 órát dolgoztam 2 munkahelyen), így oda jött hozzám, majd összeköltöztünk, és csak azután mutattam be nekik.

Pl. az első volt barátom meglepni akart, amikor pont nem voltam otthon. Öltönyben, nyakkendővel, anyunak hatalmas virágcsokrot hozott, ő meg beszélgetett vele és elküldte, hogy majd akkor jöjjön vissza, ha 18 éves leszek (15 voltam), mert addig nem fiúzhatok. Mivel alig ismertük egymást, ő a könnyebb utat választotta, és nem keresett...

A következő volt barátom pont az ellentéte, hosszú hajú volt, egyszerűen öltözködött (farmer, polo), mint ált. én is. Őt úgy jelentettem be, mint "haveromat": a kezét nyújtva anyu elbökte magától (!azaz fizikailag megütötte), hogy takarodjon ki a házából, itt semmi keresnivalója.

Ezek után a volt barátaimat -ha akadt is- már az elején tájékoztattam anyu furcsaságairól, és még 2 alkalommal fordult elő 30 éves koromig, hogy bemutattam valakit. Az első fiú (21-22 évesek voltunk, anyuék ennyi idősen házasodtak össze) eleinte jól tűrte, és a szakmájából adódóan sokat segített nekik, amit gyakran meg se köszöntek (bár előfordult) vagy semmibe vettek, azt azonban mindig éreztették vele, hogy "alacsonyabb rendű" ember. (Az én iskolai végzettségemnél kevesebb volt neki, ugyanúgy szakmunkás, mint apu, ami anyu 8 általánosához képest több.) Végül válaszút elé állítottak, amikor fél év együttjárás után bűcsűkor ott akartam aludni nála: ha ott alszom, hagyjam el a házat, kapcsolat velük megszüntetve. (Így is történt egy ideig.)

A másik, akit még ismertek, szintén szakmunkás volt, de a családja mind magasan képzett, őt is "lenézték", de vele nem durvultak idáig a dolgok.

A férjem egyébként "tuti megoldás" :)), mert nem ért magyarul, és mivel nem román/lengyel/szlovák/cigány/néger/moldáv...stb, tehát nem a keleti, hanem ama bizonyos nyugati blokkból való, nekik megfelel, a stílus meg a fordításomtól függően jött le mindkét félnek, tehát "ügyesen kell fordítani". :) Vicces, hogy ilyen van, de ez van...

Barátnőimet sem nagyon mutattam be. A gyerekkori barátnőimet lenézte anyu, mert nálam rosszabb jegyeik voltak az iskolában. (Akinek jobb volt, az meg nem akart velem úgy is barátkozni, hogy hozzánk eljönni: ki akar ilyen családhoz...) Középiskolai barátnőm nem járt templomba, emiatt volt rossz a szemében. Később egy tanfolyamon lett egy orvosnő barátnőm, akit azért mertem elhívni hozzánk, mert a barátja nála 20 évvel idősebb volt, és ki tudja, ezt hogyam viselték volna, hogyan durvult volna el a helyzet. Nem tudtam, hogyan mondjam el neki, mert épeszű ember ezt nem értené meg, állandóan a kifogásokat kerestem... (Végül ezzel a barátnőmmel azért szakadt meg a kapcsolatom, mert szerinte én csak akkor mentem hozzá, ha akartam valamit, és nem tartottam vele barátnőként a kapcsolatot.) Ugyanígy egy másik gyerekkori barátnőmet, akinek az első férje szintén 20 évvel idősebb volt, szintén emiatt nem hívtam a házassága után sosem, de ő egyébként megértette, neki még korábban, középiskolás koromban is sokat beszéltem a szüleimről.

Eddig csak anyuról írtam, apu alkoholista életmódjából adódóan ugye erről nem kell sokat? Slicce általában lejárt, úgy járt-kelt a lakásban, sosem lehetett tudni, mikor hogyan dülőngél haza, vagy ha otthon van, milyen állapotban van, beleevett merítőkanállal az ételbe, miközben csöpögött vissza...stb. Amikor éppen nem ivott, akkor emberileg rendes volt, de slicc, igénytelenség, a napi 3 doboz szűrőtlen cigaretta akkor is érződött rajta. Ráadásul az idősebb partnert ő sem tolerálta, biztos, hogy tett volna valami megjegyzést még józanul is, a részegek meg még szókimondóbbak. (A szókimondással főleg az a baj, a tapintatlanság mellett, hogy mindez argóban, az ő szintjén...)

*

"egy orvosnő barátnőm, akit azért NEM mertem elhívni hozzánk, mert a barátja nála 20 évvel idősebb volt"

elnézést...

14.19

fater miatt...beb@szva mindig csak veszekedni tudott..nem csak otthon:/

suliban is szülőin..majdnem megüttött egy nőt ez a b@rom:/

de már anyum elvált..külön lakunk 4 hónapja

Ja igen, még egy... Nem sokáig, de volt egy taxis barátom, aki az akkori munkahelyemhez közel dolgozott, ahol eladó voltam, és az összes taxis oda járt vásárolni.

Szintén induló kapcsolat, a bemutatásra sor sem került. Akkoriban aput éppen elütötte részegen egy autó, és a kórházból a saját felelősségére tért haza, taxival, és a velem szemben dolgozó gárdából egy taxis vitte haza. A fuvart azonban nem fizette ki, nem volt rá pénze!!! Anyutól várta, aki szintén nem fizette ki!!! Ezután furcsán néztek rám azon a munkahelyen, a volt barát pedig annyira kellemetlennek találta a kollégák előtt, hogy úgy döntött, sorry, de inkább hagyjuk csírájában ezt a kapcsolatot...

14.19