Mennyire fogadjátok el olyan embertől a párkapcsolati tanácsot, akinek szintén elég rossz a párkapcsolata?

Ha tényleg problémám van és úgy érzem, az ő ötlete segíthet, akkor természetesen megfogadom. Van úgy, hogy a másik életére objektívebb a rálátásunk, mint a sajátunkra, ezért nem biztos, hogy csak azért rossz tanácsot ad, mert neki nem jó a párkapcsolata.

Viszont ha valaki kéretlenül osztogatja a hülyébbnél-hülyébb tanácsait, minősítgeti a kapcsolatomat, biztos a lehető leggyorsabban lerázom, nem is hallgatom, ha nem muszáj.

Az ilyen embertől egyáltalán nem. Persze nálunk vicces, anyám mondja mindig, hogy ilyen-olyan rossz a kapcsolatom, holott az övék apámmal százszor rosszabb. Már eljutottam oda, hogy képes vagyok közölni vele, hogy amíg saját magának nincs normális kapcsolata, addig nekem ne papoljon :D

És NEM sértődött meg!!

Szerintem az, hogy milyen a kapcsolata, nem befolyásolja annyira, hogy milyen tanácsokat tud adni.

Lehet, hogy objektíven jól látja a helyzetet, mert ott nem zavarnak be az érzelmei, nem róla van szó. Könnyebb másnak tanácsot adni, mint a magunk dolgait helyretenni.

De persze ez nem garantálja, hogy jókat mond, szerintem ez inkább azon múlik, hogy mennyire képes átlátni a helyzeteteket. Én azt javaslom, hogy annak a tanácsát fogadd meg, aki jól ismer és szeret téged, mert ő valószínűleg jót akar neked.

Azért ez nem így megy! A legtöbb tanács az mégsem olyan "recept", mint például fusd körbe a háztömböt, majd minden második sarkon ülj le, fordulj meg 3-szor magad körül, és onnantól már minden simán fog menni otthon.

Hallasz valamit, is egyszercsak vagy beugrik, hogy milyen igaza lehet, csak te idáig még nem jutottál el magadban, hogy felismerd, megfogalmazd magadban, vagy éppen ellenkezőleg, azt mondod, hogy ez egy képtelen ötlet.