EN: 25 eves szuz lany, O: 29 eves fiu, rossz parkapcsolati multtal. PROBLEMA: Meggondolatlan kijelentessel nagyon megbantottam es nem tudom, hogy engeszteljem ki. Szeretnem, ha o lenne az elso, de most latni sem akar. Hogyan engesztelhetnem ki?

En arra gondoltam, azzal kezdenek, hogy megkerdezem, megis miert haragszik ram ennyire? Mert szerintem ez inkabb felelem, ,attol, hogy a leirtak alapjan szakitani akarnek vele 8akkor mar inkabb gyorsan o), illetve attol, hogy hiaba "kuzdott", mert amikor a legmegertobb, akkor a kepebe vagom, hogy nem vagyok boldog vele.

Es elmagyarazni, hogy nem hiszem, hogy komolyan gondolja, hogy ettol az egy, tevedesben irt mailtol minden korabbi eltunik es hogy ne gondolja, hogy ez valosabb tukre a kapcsolatunknak, mint mindaz, amit eddig ateltunk.

Es megmondani, hogy a mail egyetlen szavaban sem hibaztatom semmiert, megha kesobb probaltam is erre utalni, amikor probaltam magam kimagyarazni penteken. De nyilvanvalo, hogy o nem tett semmi rosszat. Nem az o hibaja, es nem kell attol tartani, hogy hiaba probalkozott, mert vele szeretnek lenni.

Hogy valojaban azert irtam, hogy nem vagyok vele boldog, mert magammal nem voltam elegedett. Tulstresszeltem magam, es ugy ereztem, hogy elbuktam. Amikor egy het tavollet utan (a nagypapajat temette :( ) vissza jott Madridba (elozo vasarnap), azt akartam, hogy erezze, mennyire fontos nekem, es azt akartam, hogy minden tokeletes legyen. Aztan amikor zuhanyoztunk, kerte hogy csokoljam meg szenvedelyesen, de ugye addigra begorcsoltem a csokba, megijedtem, hogy megint elcseszek valamit, es aztan hiaba is probalt kozeledni, nem tudtam ralazulni... Es mikozben hibaztattam magam, hogy nem tudok atsugarozni neki a szeretetem, ismet ragorcsoltem, hogy miert nem tudok en ellazulni. (Aztan kovetkezo reggel morcosan elviharoztam es kicsivel kesobb atkuldtem neki a gyilkos mailt.)

Azota rajottem, hogy nem kell ragorcsolnom, ha nem megy minden egybol. Hogy lehetne kiserletezni atmeneti dolgokkal, amit mindketten szivesen csinalunk (eddig csak o kozeledett, en mindent visszautasitottam, es szinte hozza sem ertem). Es hogy nem a tokeletesseg a fontos, hanem a kedves kozeledes. Es emellett boven csinaltam olyat, amibol erezheti, hogy fontos nekem: elmentem ele az allomasra, csinaltam neki vacsit, ott voltam, hogy hallgassam, hadd beszelje ki magabol, ami tortent otthon...

Es ha valaki, neki erteni kell, hogy nehez beismernem, hogy kulso segitseget kell kernem a szextema feloldasahoz. (O is jart pszichologushoz regebben). De nem arrol van szo, hogy nem szeretnem, vagy hogy a testem nem kivanna. csak van egy belso, berogzodott felelmem, amit evek ota gyartok magamnak, es minel inkabb probaltam legyozni, annal nagyobbra nott... Egyre inkabb attol tartottam, hogy "szexelni kell" es szepen lassan mindentol visszariadtam, meg a csokoktol is.

De amit irtam, az nem ellen iranyul, hanem ez ellen a felelem ellen. Es akkor nem tudatosult bennem, hogy ezzel mekkor a fajdalmat okozhatok neki, mert nem magyaraztam el rendesen, hogy mi van, mert akkor meg bennem sem tisztazodott le.

De ha nem arra a mailre koncentralunk, neki is tudnia kell, hogy fontos nekem es hogy vele akarok lenni, es igenis boldog vagyok vele.

Mindaz, ami tortent, a szextol valo felelmem miatt tortent, a szuzesseg elvesztesenek tulmisztifikalasa es ki tudja meg milyen belso gorcs miatt.

Es sajnalom, hogy ilyen szituaciot ideztem vele elo, de ez adta az utolso loketet, hogy vegre szembenezzek a problemaval es felkeressem a pszichologust. Ennek hala jottem ra, hogy ez a felelem mennyire kontrollal es dontottem el, hogy le kell vegre kuzdenem. Rajottem, hogy nem akarom tovabb varni a "tokeletest", mert vele boldog vagyok, o megertett es turelmes volt velem.

Es megertettem azt is, hogy nem kell visszarettennem mindentol, ami szexszel kapcsolatos. Es ha benanak is erzem magam, mert nem tudom, mit hogyan csinaljak neki, megkerdezhetem es meghallgathatom es biztosan tanulok! :-) Mit szamit, hogy most nem tudom? Ez majdcsak jon a gyakorlattal! Es kozben lassan csak oldodik majd a fofelelem is, es vegre nem kell ilyen hulye kijelentesekbe burkoloznom, hogy megvedjem magam.

Es problemak biztosan lesznek azutan is. De nem az a fontos, hogy ne legyenek, hanem hogy egyutt megoldjuk oket! Es most bizzon bennem, mert szuksegem van ra. Es bizzon magaban, mert erte is teszem.

Hat kb ez az en nagy diskurzusom... Most hajlok fele, hogy inkabb irasban, mint szoban, bar nem tudom, mi lenne a jobb...

Szerintetek?