Szerintetek megmenthető még ez a házasság? Ha igen, hogyan?
Tegnap eléggé összevesztem a férjemmel, és megkértem, hogy költözzön el. (keveset van otthon, ha otthon van, akkor meg csak a tévét nézi, nem foglalkozik a gyerekkel, velem is csak akkor beszél, ha kell neki valami...)
Először nem akart menni, de végül összepakolt és elment. Az előző házasságából született gyerekéről elvitte a képeket, kisfiunkról viszont egy képet sem vitt magával.
Köszönöm mindenkinek a választ.
Én nem tudom, hogy általános-e vagy nem, de nekem nagyon rosszul esik, hogy alig látom, és ha látom akkor sem velünk van elfoglalva, hanem a filmjeivel.
Már többször veszekedtünk amiatt, hogy van olyan, hogy egész éjszaka nem jön haza, és nem is szól, hogy el akar menni valahova, csak úgy elmegy. Fel se hív. Ha én ívom, akkor elintézi annyival, hogy minek hívtam fel, a barátaival van, majd hazajön.
Azt sem érti, hogy miért nem jó nekem ez így, hiszen nem csajozni megy, nincs mellettem senkije, csak szüksége van a barátaira is...
Nálunk meg épp a fordítottja van. Én úgy örülök, ha néha nagy ritkán elmegy este a barátaihoz kártyázni. Amúgy egy munkahelyen dolgozunk, azzal nincs is semmi baj.
Nem jó mindig együtt lenni se, itthon mi is veszekszünk. Néha szeretnék egyedül lenni.
Most nem a kepek a legfontosabb, hanem az, hogy Te mit erzel, s probalj egyutterzoen gondolni a Parodra, hogy O mit erezhetett, hiszen Te kerted, hogy koltozzon el!
Amikor ez a Te otthonod, tehat nem kozos, de a felmerulo problemaddnal megkered a parodat, hogy "koltozzon" el, akkor mar megalaztad Ot, s igy nem valoszinu, hogy ertelme van annak, hogy kibekuljetek.
Amiket leirtal Rola, azok az O tulajdonsagai, szokasai es ezeket talan megtudod valtoztatni, de nem valoszinu, hogy a Parod hajlando lesz megvaltozni, hiszen eddig sem tette.
Azért nem árt átlátni a dolgokat. Férjemmel is volt ilyen, én leültettem és megkérdeztem, hogy ha hazajön, miért szorulok mindig második helyre a TV, számítógép, stb után?
Végül kiderült, hogy egyszerűen túl sokat vagyunk együtt (itthonról dolgozom így szinte mindig itthon talál, ha hazaér) és így próbál egy kis egyedüllétet teremteni magának.
Nem arról volt szó, hogy nem szeret, csak ellaposodott a kapcsolat és nem tudtuk kezelni a helyzetet. Végül az segített, hogy én beizzítottam a baráti körömet és hetente pár alkalommal elmentem este kávézni, beszélgetni, bulizni. Kevesebbet voltunk egymás nyakán, ő meg sokkal jobban örült nekem, amikor hazaértem - addig lehetett egy kicsit egyedül.
Érdemes ezt az opciót is átbeszélni, mert lehet, hogy csak besokallt attól, hogy nem lehet egyedül soha (tudom, gyerekek, de attól még szüksége van némelyik embernek egyedüllétre is).
A történetedet elolvasva olyan, mintha én írtam volna.
Sajnos nálunk is ezek voltak a problémák. Előző házassága volt, két gyerekkel, hogy az miért romlott meg sosem tudtam meg. Nekünk is van egy közös kisfiúnk. Nálunk ott kezdődtek a bajok, hogy nem beszélgetett velem, mindig a havarokhoz járt. Aztán már csak késő éjszaka jött haza, nem érdekelte, hogy a gyerek és én is mennyire hiányoljuk. Aztán egyszer csak egyik délután elment, nem volt elérhető telefonon, és reggelig haza sem jött. Ezt még kétszer csinálta meg. Utána rájöttem, hogy hol járt...
Két hónapja össze is költözött vele:)))
Csupán az a gond, hogy sosem mesélte el, mi a baj, a mai napig nem tudom. Csak egyet tudok, hogy a harmadik gyerekét is elhagyta. Tapasztalatból mondom, hogy ez a házasság már nem menthető meg. Ideig-óráig még működő képes lehet, de előbb-utóbb ki fog lépni ebből a kapcsolatból (is) végleg. Hidd el, nagyon-nagyon nehéz lesz, de sokkal jobbat érdemelsz ennél. Aki nem becsüli meg a biztonságot, a családot, az menjen. Sok sikert neked!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!