Mi a biztos módszer arra, hogy ne hagyjon el a párom, miután megszületik a gyermekünk?

Szerintem nem elsősorban azért hagyják el a férfiak a nőt, mert már nem néz ki jól, hanem azért, mert a felborult hormonháztartás miatt a nő tízszer annyit veszekszik, mint előtte. Ezt a saját és a legjobb barátom példáján is látom, óriási tűrőképesség kell a terhesség alatt és az azt követő 2 évben, mert nagyon gyakoriak a hisztik, és ok nélküli kirohanások, főleg a terhesség vége felé. Sokak egója ezt képtelen elviselni. Nagyon durva dolgokról van szó, nem csak alkalmi vitákról.

Ha ezt megfejelem a mackónadrággal, szinte teljes igénytelenséggel, szexmegvonással, és a férfi hanyagolásával, akkor meg sem lepődöm, hogy sokan ezt nem bírják.

Az a legbiztosabb módszer, ha olyan férfinek szülsz gyereket, aki szeret. Ha igazán szeret, akkor nem fog attól elmúlni, mert egy kicsit megváltozik a külsőd, vagy nem tudsz minden percben vele foglalkozni.

Ha megszületik a pici, természetes, hogy ő lesz az első, és az anyaság, de azért ne felejtsd el, hogy nő is vagy. adj magadra, légy ápolt, stb. Tudom, erre idő kell, de esetleg addig a férjed foglalkozhat a babával, amíg egy kis időt magadra is szánsz. Így legalább ő is kiveszi a részét a munkából.

A babázásban is segíthet, együtt is csinálhattok bizonyos dolgokat, ahogy már írták is, ettől csak intimebb lesz a viszonyotok.

Beszélgessetek továbbra is (ne csak a babáról, hanem mondjuk kérdezd a napjáról, stb., róla is szóljon valami), néha bújjatok össze, ha a pici alszik (nem feltétlen a szexre gondolok), egy-egy ölelés, puszi is sokat jelenthet. :)

És ha feszültek lesztek, mert kevés alvás jut, sok feladat van a babával, azt ne egymáson vezessétek le, mielőtt leordítanád a fejét valamiért, előbb gondolkodj el, hogy nem csak a fáradtságtól vagy-e ideges. És ő is.

Szia.

A lényeg a kommunikáció. Mi 3 hétig vitázgattunk mert egyikünk sem mondta el mi baja, mit érez.Én csak kiborultam mindig, fáradt voltam, itt volt egy baba akiért felelősséggel tartozunk. Aztán megtörtük a csendet , beszéltünk egymásnak az érzéseinkről.

Ő is többet segített nekem. Megbeszéltük hogy ez egy új helyzet, mindkettőnknek alkalmazkodni kell és türelmesnek lenni.

Azóta semmi gond nincs, már 14hónapos a gyerekünk, én visszanyertem a régi formám:)

Azt hiszem ha akkor nem beszéljük meg akkor nagyon megmérgeztük volna a kapcsolatunkat.

Ja és a szexmániához annyit, hogy nem csak hagyományosan lehet egy férfi vágyát kielégíteni :)

utolsó voltam

"nem csak hagyományosan lehet egy férfi vágyát kielégíteni :) "

Rendszeresen olvasom, hogy terhesek illetve újdonsült anyukák ezt ajánlják egymásnak - de ilyenkor nem zavarja a férjet, hogy a nő nincs ráhangolódva, csak "szolgáltatást nyújt"? Ha a nőt is izgatná, ennyi erővel lehetne kölcsönös kielégítés, vagy sima szex - de gondolom épp ez a baj, hogy a nőt nem izgatja.

(Csak a barátomból indulok ki, akinek ez fontos. Ha nekem nem jó vagy izgató, én nem vagyok ráhangolódva, nem fogad el semmilyen kielégítést.)