Ha az ösztöntől vezérelt félrelépőt lekezeljük, akkor a fegyelmezetten hűségest tiszteljük?

Gyerekek, most ne az én esetemet boncolgassuk, hanem válaszoljunk a kérdésre!

Én megoldottam, különben meg nem kértem a véleményeteket!

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 12:11

Vagy nem szerencsés, csak kevésbé kényelmes, mint te.

Ugyanis olyan nincs, hogy egy kapcsolatban minden klappol 50 éven át, azért nem lép félre a másik.

Ha a feleség több szeretetre, elismerésre, bókokra vágyik, akkor megteheti, hogy

A. rávezeti a férjét, és tőle megkapja, amit akar.

B. rávezeti, de nem érdekli, és máshol kapja meg

C. egyből keres mást.

Ugyanez érvényes a szexre is.

Amikor összejöttetek, akkor egy démon volt az ágyban? Vagy megalkudtál, mert igaz, nem jó a szex, de csinos, és főzni tud... majd legfeljebb tartasz mellette még más nőt.

Vagy akkor jó volt, és OKA VAN, ha ez már nem működik, de sokkal kényelmesebb keresni valaki mást, mint megoldani.

A kérdésre visszatérve: ezzel én úgy vagyok, nem fogok csak azért tisztelni valakit, mert nem jár lopni, vagy nem ölt embert, de attól még engedtessék meg, hogy megvessem azt, aki rendszeresen lop, vagy embert ölt.

De ugyanezt írhatnám úgy is, hogy kitörli a valagát sz.ás után, tud kanállal enni, vagy bármi mást, ami a többi ember számára TERMÉSZETES.

Aki ennyit se tud megtenni, az érdemes a megvetésre.

Tisztelni azt tudom, akinek mondjuk a férje olyan balesetet szenvedett, hogy eltorzult az egész arca, mégis szereti, hűséges hozzá, és rendbehozták a házasságukat.

Vagy kiderült, hogy a nőnek soha nem lehet gyereke, és a férfi hiába akart közös gyereket, inkább lemondott erről a vágyáról.

Ismerek olyan párt is, akik már oviban (és teljesen komoly) egymásba voltak szerelmesek, és most, túl az ötvenen is, még mindig hűségesek egymáshoz.

De az, hogy valaki pl. 5 év házasság alatt nem lép félre, hát az nem valami extra, ez lenne a TERMÉSZETES.

Egyrészt attól, hogy te úgy érzed, vagy azt tapasztaltad, hogy egy kapcsolat egy idő után ellaposodik és emiatt a felek egy másik felé kezdenek kacsintgatni, nem feltétlenül így van ez mindenkinél.

Vannak akik tényleg nem vágynak másokkal szexuális kapcsolatra az idő múltával sem, ha pedig mégis elcsábulnának nem valami társadalmi, erkölcsi norma miatt nem engednek ennek az átmeneti vonzalomnak, hanem mert fontosabb nekik a párjuk minden szempontból.

Ami engem illet ebben az ügyben, tiszteletre méltónak érzem, ha valaki a másik elé áll és megbeszélik, hogy: Nézd, szívem, én olyan típus vagyok, hogy szexuális partnerek terén szeretem a változatosságot.... stb... stb... éljünk nyitott kapcsolatban, tudod-e ezt vállalni?

Nem tartom tiszteletre méltónak, ha valaki, a monogám, hozzá ragaszkodó párja háta mögött műveli ezt évekig.