Ha az ösztöntől vezérelt félrelépőt lekezeljük, akkor a fegyelmezetten hűségest tiszteljük?
Az érdekel, hogyhamár le kell "szánalmas"-ozni és ösztönlénynek degradálni az olyan embert, akinek a szexuális étvágya túlmutat egy monogám párkapcsolaton, akkor az azt kell jelentse, hogy TISZTELETET és ELISMERÉST kellene érezni azok iránt, akik a vágyaik ellenére hűségesek maradnak és nem kufircolnak félre?
A legtöbb párkapcsolat testiségi oldalról közelítve ellaposodik egy idő után. Az embereket az ösztön hajtja a trófeaszerzés felé, ugyanakkor az erkölcsösebbje az eszére és a másik iránti tiszteletre hallgatva nem lép félre. Ugyanakkor a párkapcsolatban élés messze túlmutat a tiszta szexualitáson. A párunk, az életünk része, a másik felünk, aki az idő múlásával családtaggá avanzsálódik. Tehát egy párkapcsolatot, ami egyébként jól működik, nyilván nem áldozna be senki holmi futó testi örömök miatt. De akkor hogy is van ez? (Én harmonikus kapcsolatban élek, nem kacsintgatok kifele és nem is csaltam meg a páromat soha, de kétségkívül érdekesnek tartom ezt a témát, amiben sok ember vívódik.)
Nem mondom ,hogy aki csalfa és máshol keres boldogságot a felett ítélkezem, csak annyi a megállapításom, hogy neki nem való család, se párkapcsolat. Még nem kész rá. És ezért kár eljátszania a becsületét és hűségét.
Ennyi
Fordítva ülsz a lovon.
A félrejárós ember azért érdemel megvetést, ha elhiteti a párjával, hogy nem fog ilyet tenni. Nem igen szokták megbeszélni a leendő házastárssal, hogy OK, lesz két gyerek, életük végéig legyenek együtt, de csak az asztalnál. Ha igen, akkor persze nem lesz belőle semmi gond, ma úgy is "divat" a nyitott házasság.
Itt az a gond, hogy valaki becsapja a másikat.
Arról nem nyitok vitát, hogy joga van-e "csak azért becsapni" egy másikat, mert ő is gyereket/családot akar. Mivel a gyerek is arra szavazna, hogy "hagyományos" családban nőjön fel, ahol mindkét szülőre lehet számítani.
Másrészt: ezek a hűtlen emberek általában rettentően kiakadnak, ha kiderül, hogy a házastársuk is félrejárkál. Akkor borul a bili, hogy nem is az a baj ám, hogy nagyobb lenne a szexuális étvágya, mint a másiknak, hanem az, hogy nem jó nekik együtt.
Egyébként: képzeld, minden egészséges felnőttben működnek az ösztönök, de azért a többséget egy másik szerve vezérli: az AGYA.
Aki tudja, mit áldozna be egy futó kalandért, az nem áldozza be. Ennyire egyszerű.
Megmarad azon a szinten, hogy az utcán utánafordul, és megjegyzi magában, szétszaggatna egy ilyennel pár lepedőt. De nem szólítja meg, nem flörtöl vele, főleg nem fekszik le az illetővel.
Egyébként én személy szerint is megvetem azt, akit elsősorban a nemi ösztönei vezérelnek, és nem képes rajta uralkodni. Aki a rossz nemi életét nem "megjavítja", hanem kibúvóként használja, ne kelljen nemet mondania.
Aki nemet mondani se tud, csak meg a ....a után, azt se tudom csodálni. Sorry...
Szándékosan nem írtam nemeket és egyebeket, mert mindkét nem részéről ugyanezt gondolom.
Az "ösztöntől vezérelt félrelépőt"? Miért más okból is szokás ilyesmit tenni?
Szerintem pusztán tisztelet csak azért nem jár senkinek mert nem csalja a párját. Az más kérdés, hogy mik egy kapcsolat ki nem mondott szabályai. Ha abból indulunk ki, hogy ez az alap, akkor azért nem jár elismerés. Viszont nem lehet összehasonlítani a félrelépés, és a hűség tényét. Az első egy negatív cselekvés, ezt sulykolták belénk, meg aztán önzőek is vagyunk eredendően, ezért rossznak tartjuk a hűtlen partnert.
Én párkapcsolatban élek. Hűtlen voltam. A kapcsolatunk nem kielégítő szexuálisan, a partnerem ezen nem hajlandó változtatni, több évnyi könyörgés árán jutottam el a hűtlenkedésig. Nem bánok semmit. Én akartam tenni érte, hogy jó legyen, de ehhez 2 ember kell. Partnerem hiányosságai miatt nem fogom őt elhagyni, mert az élet egyéb területein kijövünk egymással. Sajnos nem hiszek benne, hogy létezik olyan partner, akiben minden megtalálható. Nincs tökéletes társ, ezért van szükség zsákutcákra, kiskapukra. Aki másképpen vélekedik, az nyilván azon szerencsések közé tartozik, akik megtalálták életük párját. Ők meg ne szajkózzanak, itt semmit, mert nem is tudják milyen szerencsések!
Ti, ott! Legyetek csendben, és örüljetek, hogy kiváltságosok vagytok!
"kapcsolatunk nem kielégítő szexuálisan, a partnerem ezen nem hajlandó változtatni, több évnyi könyörgés árán jutottam el a hűtlenkedésig. Nem bánok semmit"
És miért nem szüntetted meg a kapcsolatot? Nem az volna a tisztességes és észszerű?
Én részben megértem a 11:36-ost! Azért nem szünteti meg, mert ahogy írta az élet minden más területén tökéletesen passzolnak, csak az ágyban.
A másik oldalról is lehet nézni! Mit teszek én azért, hogy ne csaljanak meg? És itt nyilván nem az olyan esetekről beszélek, ahol tök mindegy, hogy van-e szex, vagy nincs, mert akkor is félrejár az egyik! Azokról van szó, akiknek mondjuk nincs már kedvük a szexhez, és azt várják el a másiktól, hogy neki se legyen!
Van olyan az ismerősi körömben, akinél megértem,hogy nincs szex. Mindössze 30 évesek, 4 éve együtt és a lány egy évben kb. 3szor akarja a szexet. A srác egy ideig próbálkozik, beszél róla, majd amikor a helyzet nem változik, máshol keresi meg, azt amit otthon nem kap meg.
Ha már arról beszélünk, hogy azért nem kellene megcsalni a másikat, mert tiszteljük, akkor arról is beszélhetünk, hogy a másik miért nem tiszteli azt,hogy egészséges ember lévén több szexre vágyunk az évi 3-4 alkalomnál.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!