Szerintetek hogy magyarázzam meg ezt egy 5 éves kislánynak? Vagy miképp lehetne ezt jobb irányba befolyásolni?

Teljesen paff állok a szitu előtt, és kezdek felfedezni magamban is dolgokat...

Tudtam ilyen iránuú hajlamomról, de ezt annak tudtam be, hogy egy gyerekkori "barátnő"-met, akivel gyakran játszottunk együtt, előttem és rendszeresen megverte az anyja. Lehúzta a bugyiját még az utcán, udvaron is, és főzőkanállal megverte. Elég furcsa természetű nő, és gyakran úgy éreztem, hogy azért teszi, mert velem játszik a lánya. Nem tudom, hogy ezt ki is mondta-e vagy csak én éreztem így, de egyre inkább azt hiszem, emiatt. Ugyanis nem kedvelte a családunkat, és egyébként pár éve beszéltem egy másik barátnőjével, és amikor vele játszott, akkor sosem verte meg. (Amúgy sok apróságért is megverte, de a fentieken kívül családon, házon belül.) Nekem nem voltak ilyenek a szüleim, és ennek tudtam be az ilyen hajlamomat. (Bűntudat a barátnőnek "okozott" szenvedés miatt, amit "közvetve" okoztam.)

Ennyit a személyes érintettségről.

Más: sok spirituális és lélektani dolgot olvasok, és ezekből levont következtetésem, hogy az emberben van valamilyen természetes mazo hajlam. Lehet, hogy van, akiben a szado hajlam nyilvánul meg az élettől kapott fel nem dolgozott pofonok miatt, és lehet, hogy van, akiben a mazo. Talán főleg velünkszületett, örökletes hajlam, és talán az átélt élmények is meghatározzák, hogy a szado vagy a mazo nyilvánul meg. De az biztos, hogy valami oka van!

AMIT TENNÉK: nem mondanám azt, hogy helytelen vagy nem, mert ennek nincs értelme. Max azt hinné, valami nincs vele rendben, bűnös...stb, ami újabb komplexust okozhat, de nem oldja meg a meglévőt! (Szerintem.) Viszont megkérdezném az okát tőle, ezt próbálnám kideríteni, és ennek ismeretében szakkönyvekből utánajárnék, vagy fórumokon, orvosoktól és hozzáértőktől, hogy mit lehet tenni. (Szerintem itt mindenféle véleményeket hallassz, nemcsak hozzáértőkét.) Első lépés tehát: egyszerű szavakkal megkérdezni úgy, hogy semleges érzést keltsen benne (se jó, se rossznak ne érezze, amit tesz). Pl. jónak érzed ezt?, mióta érzed ezt jónak?, nem fájdalmas?, jó és fáj is egyben?, de ha fáj, akkor ez miért jó?, úgy érzed, megérdemled? miért?...stb.

Biztos vagyok benne, hogy valami miatt úgy érzi, megérdemli, és ez bármi aprócsak dolog lehet, pl. hogy sokszor hallja, rossz vagy...stb. Ha a szülei ezeket a lelki hatásokat nem veszik komolyan, valóban nem érdemes elmondani nekik, viszont egy gyerekért aszülei felelnek, és csak ők tehetnek bármit, a folyamatot, ami ezt kiváltotta, Te nem tudod megoldani, ha ők továbbra is úgy viselkednek, ahogy eddig. Ezért valahogy jobb lenne megértetni velük, mik lehetnek emögött, hogy időbe rendbe tudják hozni a dolgokat a megfelelő szaksegítséggel, amit nem egyszerű kideríteni, mert gyerekorvos kérdés, hogy tud e ilyesmiről... (viselkedésterápia vagy hasonló?)...

A Bert-Hellinger családfelállítás is eszembe jutott az esetetekről, tekintve, hogy a rokonságban még egy ilyen eset, ha érdekel, keress rá erre is.

Nekem egyébként spontán megszűnt kb. 30 éves koromban ez a mazo-vágyam (pontosabban elfantáziálgatok még néha, de nem lelném benne örömemet, míg gyerekként én is okoztam magamnak ilyen fájdalmat) és a személyes fejlődésemben látom az okát. Bach virágterápia, kinezológiai oldások..stb, ezek mintegy "mellékhatásaként". Ezek a harmóniát állítják vissza, aminek megbomlása okozhatja szerintem ezt a dolgot (is).

Sok sikert!

20:01 vagyok... azt hiszem, félreértettél. Nem azt mondtam, hogy ne foglalkozz vele, hanem hogy nagyon vigyázz, hogy ne alázd meg, mert az maradandó kárt okoz...

Szerintem beszélgess vele sokat, finoman utalgass rá, hogy ezt nem kéne, de sajnos konkrétan nem tudom, hogy segíthetnél neki...

Mivel Te szégyelled, rejtegeted mások elől a titkodat, rettegsz attól, hogy mások megtudják, az ilyen félelmeid miatt hajlamos lehetsz eltúlozni, és azt hinni, hogy minden szavadat figyelik majd és a Te problémádra terelik a beszélgetést, mert mi másért is merült fel benned, ha nem azért, mert te is ilyen vagy?! Mintha veled annyira foglalkoznának...

Egyrészt jusson eszedbe, hogy az emberek a maguk bajaival, feladataival vannak elfoglalva, ez a vízió csak őket kívülről nézve tűnik így! Ugye, a velük töltött idő nagyobb részében inkább a saját dolgaikról beszélnek, mint a hogyléted felől érdeklődnek, a lelki boldogságodra figyelve? Annak oka, hogy ennyire rettegsz ettől, nem lehet az, hogy megszégyenítettek nagyon régen gyerekkorodban, és ezt még nem raktad rendbe? (Érdemes.)

Másrészt gondold át, mi a legrosszabb, ami történhet, ha mégis kiderül a titkod? (Minden csoda 3 napig tart, majd egy idő után elkönyvelik, hogy ez van, és nem lesz már állandó beszédtéma, szerintem. A lényeg, hogy a Te sorsodon ez nem változtat.) Ha mégis kiderül, akkor az neked miért rossz? Kinek akarsz megfelelni, és ez boldoggá tesz-e, nem lenne-e jobb inkább a saját utadat járni? Attól, hogy ők megbírálnak, attól Te változtál? (Nem, ugyanaz maradsz, csak pár napig kellemetlenül érint, de ilyen kellemetlen pár napot ugye már túléltél?) És ha Te ilyen vagy, ez a Te hibád, rosszat követtél el, amiért ilyen lettél? Ha kiderül, akkor mi az egészséges reakció erre:a beteg embert kigúnyolni vagy sajnálni, együttérezni „kellene” vele?

Harmadrészt erre fel lehet készülni, és ügyesen előadni, és így szerintem ez a kellemetlenség is kiküszöbölhető, és tulajdonképpen ezt kérdezted.

Közben írtak példákat, hogyan. A helyedben utánajárnék, megkérdezném egy gyerekpszichológustól. Pl. mondhatod, hogy a neten kaptál egy hírlevelet erről a témáról, újságban olvastál róla, és megfigyelted az unokahúgodon, ezért megkérdezted egy szakértőtől, akinek a válaszát átnyújtod nekik. Tehát jól felkészülnék, mire mit válaszolnék, hogyan állnék elő a témával. Ajánlom figyelmedbe pl. ezt az oldalt:

[link]

Gyorsan átfutva elsőre dr. Kollár József neve tűnt fel, de kereshetsz bárhol máshol is, gyerekpszichológust is.

Mindenképpen a szülők tudomására kéne hozni, mert nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolja, hogy csak úgy „titokban” elvihetnéd a másik gyerekét gyerekpszichológushoz vagy akárhová. :) Ha a szülők legyintenek erre és nem veszik komolyan, az nem feltétlenül jelenti, hogy ők nem jó és gondoskodó szülők. Lehet, hogy csak nem tudnak róla, fel sem merül bennük, hogy ennek lehetnek következményei, honnan is tudhatnák? Nem tanították az iskolába.

Egyszerűen a szülők hatásköre a gyereknevelés, hozzájuk született a kislány, és ők vannak a legnagyobb hatással rá, mindenki más csak másodlagos. (Persze kivéve, ha mással tölti az ideje nagyobb részét, de ált. a szülőké ez a szerep.) Ezért nem biztos, hogy segíteni tudsz, mert nemcsak tőled függ. Mi a legjobb mégis, amit tehetsz? Úgy segíthetsz legjobban az unokahúgodnak és a környezetednek, HA SAJÁT MAGAD PÉLDÁT MUTATSZ! Ez a legfontosabb, szerintem! Ha magad megkeresed a módszerét és kifelé tartassz ebből. Jól érzed magad így? Nem hiszem, magad is érzed a kettősséget, mi másért akarnád megváltozatni az unokahúgodat? Tehát hajrá!! És ha a szülők nem úgy állnak hozzá, nyugtasson meg, hogy ezt már sokan túlélték, Te is, és nem a Te hatásköröd, és megtetted, ami tőled telhető, és ha majd egyszer úgy alakul, majd ha felnő, segíteni tudsz neki...

Ha segít valakinek, a virágterápia.hu oldalon az aszkéta tünetekre ezt írja: „túlzott önsanyargatás, dogmatikus önfegyelem: forrásvíz , tölgyfa”, de végig kellene nézni, lehet, hogy van más jobb szó is erre a tünetre. A Bach virágcseppekhez hasonló, csak drágább a Moksa elixír. Lehet, hogy homeopátiás szer is van. Nem tudom, hogy a természetes, mellékhatásmentes szerek mellett van-e ilyesmire gyógyszer (?), de az előbbieket javasolnám, pont a mellékhatások miatt. Ezek lényege, hogy a természetben harmónia uralkodik, minden egyensúlyban van, és a természet része az ember is, ezáltal segít a harmóniát szelíd módon visszaállítani. Csak egy kicsit mintegy „bök” rajta az egészség irányába, óvatosan. (Az emberi test is harmóniára törekszik: pl. a láz= a test is védekezik, emiatt emelkedik a testhőmérséklet...stb.)

21.12