Szerintetek hogy magyarázzam meg ezt egy 5 éves kislánynak? Vagy miképp lehetne ezt jobb irányba befolyásolni?

Az unokahúgomról van szó. Az a helyzet, hogy szereti, mikor kiszolgáltatott helyzetben van, verik, stb. Igazából folyton olyan játékokat akar játszani, ahol őt elrabolják, és kínozzák mindenféle módon. És ez sajnos semmi jóra nem vezet. Ma például poénból megpaskoltam a fenekét, hogy na akkor indulás nagylány, erre megszólal, hogy még, verjem el... Na hát én ijedtemben, meg zavaromban sajnos beszóltam, hogy nem szabad, mert az beteges. Persze nem értette, de sikerült elterelnem a témát. Tudom, hogy hiba volt részemről a paskolás, hisz tudom, hogy mazochista hajlama van, de ez ilyen reflex-szerű ártatlan cselekedet volt részemről, eszembe nem jutott, hogy ezt váltja ki.

Igazság szerint azért aggódom érte nagyon, mert sajnos nálam is 3 évesen kezdődtek a furcsa gondolatok, hogy de jó lenne ha vernének itthon, eltörne a kezem, vagy ilyesmi. Vonzott minden, ami a fájdalommal kapcsolatos. És masztiztam is a gondolatra. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez mi, csak azt tudtam, hogy jó érzés. És sajnos ő is, mikor valakivel ilyen megkötözős, kínzós játékot játszik, gyakran odakap a puncihoz, és megsimizi :S Sajnos teljes mértékben magamat látom benne. Én azóta felnőttem, de ezt a fajta "abberáltságot" nem nőttem ki. Most is SM-kapcsolatban élek. Valamilyen szinten elfogadtam, hogy ilyen vagyok. Próbáltam normális kapcsolatot, de egyszerűen nem tudott kielégíteni. Mindig hiányzott valami. És nem akarom, hogy neki is így kelljen élnie. Van egy örök nagy titkom, ami borzalmas teher számomra. Nem akarom ezt neki. Ráadásul én mindig is tudatos voltam, éreztem a lelkem mélyén, hogy ez nem jó, és ezért nem mutattam ki az itthoniak felé, hogy ez érdekel. Ő viszont nagyon kis naiv ilyen téren, és szerintem felnőttként is az lesz. Már csak ezért is féltem, mert nem akarom, hogy ilyen naivan bekerüljön ebbe a világba.

Kérlek segítsetek, hogy mit tegyek. Igazából a szüleivel nem beszélhetek, mert ők eddig se foglalkoztak a dologgal, és tudom, hogy csak elintéznék egy legyintéssel, hogy hát csak ilyen játékok érdeklik, és teljesen nyíltan nem mondhatom meg nekik, hogy honnan tudom, hogy ebből baj lesz. De sajnos ez nem csak játék, és felnőtt korában ez csak rosszabb lesz.

Kérlek adjatok tanácsot, hogy mit csináljak, hogy beszéljem meg vele, vagy ilyesmi. Mikor olyat akar játszani, akkor én már próbálom kerülni a dolgot, hogy legalább velem ne játsszon ilyet, de hiába, ha a többi családtagtól megkapja a "kielégülést".

Kimondhatatlanul hálás lennék, ha segítenétek, mert nagyon kétségbe vagyok esve.

És persze megköszönném, ha nem akadnátok le ott, hogy én milyen egy aberált perverz vagyok, mert tudom magamtól is.