Mit lehet tenni, ha ilyen az ember apja?
Hosszú sztori, még röviden felvázolva is. Rólam: 21 éves lány vagyok, egy éve dolgozom, lassan fél éve van párom. Van megtakarításom, saját dolgaim; még otthon lakom.
A szüleimtől kiborulok, vagyis főleg apámtól. (anyám közönyös mindenkihez, az is jobb egy fokkal...)
Az előbb is vitáztunk... Folyamatos műszakban dolgozom, most pl. éjszakás vagyok. Régen, mikor nem dolgoztam, mindig b*sztatott, hogy menjek dolgozni, ha már nem tanulok (jogosan! életem legjobb döntése volt állást vállalni). Bátyámat viszont nem nyúzzák, holott ő 26 éves lesz és soha életében egy percet nem dolgozott.
Azt hittem -naivan-, ha dolgozom, akkor békén fognak hagyni. De nem... Továbbra is én vagyok a rossz. A bátyám egész nap itthon fekszik, mégis velem üvölt apám, ha nincs elmosogatva. Ha pihenőnapon épp itt vagyunk a párommal (ő is itt alszik), folyamatosan beszól, hogy miért kelünk későn, miért vagyunk mindig a szobában, miért kell ennyit enyelegni (előtte max szájrapuszi van, de az is kb. kéthetente, mert eleve inkább kerüljük őt miatt), miért válogatós a párom (épp csak egy hülye főzeléket nem evett, mert nem szereti az állagát; amíg a dologtalan bátyám egy csomószor szinte üvölt a szüleimmel, ha nem tetszik a koszt). A párom előtt is mondja, ott viccelődve, előttem meg bunkón. (egyébként a páromat elmondása szerint kedveli)
Egyszer így beszél, egyszer úgy...
Az összeköltözés ellen van, mert albérletbe akarunk menni. Ő takarékos (ezt én is átvettem, de nem ennyire...olyanokért üvölt, hogy hányszor húzza le valaki a WC-t, szóval kiborító), szerinte mivel úgy egyikünk fizetése elmegy, sehova sem jutunk, maradjunk itt, lakjunk itt. Egyszerűen röhögnöm kell, hogy képzeli ezt... Észre sem veszi, milyen ő. Azt hiszi, csak jót tesz velünk. Közben pedig lelki terrorban élek évek óta... A párom is ledöbben, hogy mennyire kiborulok. Nem sírok, hanem morgok, kiabálok, vitázom. Nem vele, apámmal.
Közben a bátyám évek óta itthon henyél. De megteheti, mert diplomás. "Ő legalább letett valamit az asztalra". Kérdem én, melyik ér többet? Aki diplomás munkanélküli kiskirályként itthon éldegél (a programja: netezik, tvzik, eszik, fürdik, alszik), vagy az, aki csak érettségizett, de már van a számláján 300ezer, van saját jóféle laptopja, telefonja, saját maga által vett ruhatár (apám szerint kevés a megtakarításom és és pl. a laptop sem tetszett neki, mert minek), egy komoly párkapcsolat és biztos munkahely.
Bocs a hosszas rizsáért, gondolom, nem sokan fogjátok elolvasni...
21L
válasza:
válasza:21 évesen nem kérnék helyedben engedélyt a költözésre,hanem fognám csomgolnék,és kakukk...Nyugalmad lenne,és életed...
28N
válasza: válasza:Semmit nem lehet tenni . Apád ilyen, változni nem fog, vagy ha igen, csak még rosszabb lesz.
Költözz. Még ma, de legkésőbb holnap.
Ha maradsz, szétrágja az idegeidet, az pedig a párkapcsolatod rovására megy.
Albérlet, utána lakás bérlés (ez sem több, mint a banki törlesztés), a magatok urai lesztek.
Első: nem ábrándítottál ki, én egyvalamit már megtanultam a szüleim kapcsán: jóra nem kell számítani tőlük, sem változásra. Egy elrohadt gaz növény a családunk, amit ki kéne csak irtani.
Nem táplálok naiv vágyálmokat az iránt, hogy egyszer minden szép és jó lesz. Régóta tudom, hogy egyszer elmegyek innen és akkor vissza sem nézek többé. Csak azt nem értem, miért lesz mindig a bátyám a kincs a szemükbe, én meg egy utolsó féreg. Most is hallgathattam, hogy én majd megkeserülöm ezt az életben, semmire sem fogunk jutni a párommal, stb... Gyönyörű dolog, hogy ezt kívánja egy "apa" a lányának. Míg a dologtalan, senkiházi fiát isteníti, hogy abból nagy ember lesz...
Második: Nem kértem tőle engedélyt, félreértés ne essék. Semmire sem kérek engedélyt. Arra sem, hogy a párom jöhessen, csak bejelentem, hogy jön.
Köszönöm a válaszokat!
válasza: válasza: válasza:Szia!
A megoldás, az azonnali költözés! Az én apám is eléggé ilyen, de azért nem ennyire vészesen! Megkaptam, hogy a lányom nem tőlem van, stb.! Biztonsági őrként dolgozom érettségi óta, 7 éve! Mégis sokszor én vagyok a mocskos szemét! Hogy nincs 1 év munkaviszonyom, stb.! Sajnos, 100000ft-ból nehezen lehet kijönni egy hónapban! Kívánom, hogy nagyon boldogok legyetek!
válasza:Sajnos ez gyakori eset. A kisgyerek felnéz a szülőkre, isteneknek veszi őket, aztán ahogy megismeri felnőtt szemmel hát, bizony nagyot koppan. Azt teheted, hogy tudoásul veszed: ő ilyen. Kész, pont. Az ő élete. A bátyád meg szintén ő maga. Nem kell őt magaddal összehasonlítani. Ő független tőled, ne érdekeljen, hogy dolgozik-e, üvöltenek-e rá, vagy nem, ő nem te vagy.
Neked az a dolgod, hogy MAGADAT kifejleszd, tökéletesítsd, és boldoggá tedd. Azt kell megtanulnod, hogy a te boldogságod csak te tőled függ. Eszerint élj. Ne izgasd fel magad sem akkor, ha üvöltöznek, semakkor... szóval semmikor. Csak a magad életével és tökéletesítésével foglalkozz. Örülj, hogy te nem vagy ők. Adj hálát, hogy van képességed dolgozni, van párod, és józa vagy. Amíg nem tudsz elköltözni, addig bírd ki. Valahogy próbáld úgy nézni, mintha egy színpadon játszanák az előadást, és te csak néző lennél. Kerekedj fölébe a dolgoknak, jelöld ki a magatok kis körét konkrétan is meg lelkileg is, aztán ha lesz lehetőség, akkor elhúzni mielőbb.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!