Hogy koptassam le anyámat magamrol?

És IGEN!!!!! "Anyád tart el, apád tart el, ő házukban laksz, blablabla, amíg az ő kenyerüket eszed!" Amíg el nem végzed az iskolát, nem találsz állást, és nem keresel annyit hogy albérletet tudj fizetni (ami talán huszonöt éves korodra összejön, ha minden jól megy, addig pofa be, légy engedelmes, ugorj a szüleidnek, ne legyen előttük titkod, az ajtót se zárhasd magadra, tízre otthon legyél!!!

És sok hülye szülő MIND EZZEL CSESZI EL A GYEREKE ÉLETÉT!!!!

Egyetértek azzal, hogy a szülő tudja, merre van a gyereke, mert sok rosszat hallani, sok rosszat tudni, DE A GYEREKE NEM A TULAJDONA. És semmi köze hozzá, hogy pl. facebookon miféle marhaságot ír oda valamelyik haver, semmi köze hozzá, hogy a barátaival hogy bolondozik a lánya. Ne gyertek nekem azzal a hülye angol lánnyal, aki látatlanban elment a "barátja apjával", aki aztán jól megerőszakolta és megölte. Ahhoz extra ostobának kellett lenni, holott anyuka ott aztán nagyon is odafigyelt!

A sok hülye szülő meg, aki fojtóhurkot tenne a legszívesebben a gyerek nyakába, inkább a barátja akarna lenni a gyerekének, nem a fő ellensége meg kerékkötője!!!

Nekem 18 éves fiam van.Ő engem bejelölt a facebookon,iwiwen is.Érdekes én állandóan a facebookon vagyok,de a fiam hozzászólásait,képeit nem látom.Ismerőse vagyok,de le van tiltva ,hogy az ő hozzászólásai,képei amiket felrak az én oldalamon is megjelenjen.Engem ez nem zavar,hiszen ahogy írtad mindenkinek van magánélete.De ha túl gyanús lenne,ha túl nagyszájú lenne(mint te) bizony én is a sarkában lihegnék,mert féltem,hogy baja lesz..

Tudod a te esetedben nagyon szívesen elbeszélgetnék az anyukáddal,mert bizony meghallgatnám a másik felet is..

Az is érdekes,hogy ki vagy bukva ilyen dolgokon és hajtogatod,hogy te már 18 éves vagy! Akkor viselkedj úgy..Legyél őszinte,vegyél vissza magadból.Nyugodtan jelöld be anyudat,majd old meg te is,hogy ne férjen hozzá az adataidhoz..(mint írtam én sem látom a fiam semmi szövegét,képét)

Ha ezek után is neked nagy a szád,akkor csak azt tudom mondani,hogy (bár nem szívesen mondok ilyet) jusson eszedbe,hogy egyenlőre anyád tart el,ő támogat.Ha ez sem tetszik akkor költözz el! Ha elköltözöl,és egyedül élsz onnantól kezdve azt csinálsz amit akarsz..Ugye milyen egyszerű??

"Nem kérte senki hogy tartsanak el vagy csináljanak meg de ha már itt vagyok/vagyunk nem kéne felhánytorgatni."

Igazad van, nem kérted hogy "csináljanak meg".

De most már kéred, hogy tartsanak el, hiszen a nyakukon élsz és nem költözöl el!

Most csomagolj össze és menj albérletbe!

Jah, hogy nem tudsz, mert tanulsz? Hát az általánost már kijártad remélhetőleg, így tkp. nem lehet(ne) egy szavad sem, ha a szüleid nem támogatnák a további iskoláztatásodat.

Ők felneveltek téged és egy kész felnőtt nő került ki a kezeik közül. Igaz, valamit nagyon elszúrtak, mert ez a felnőtt nő, ahelyett, hogy hálás lenne azért amit kapott tőlük, felhánytorgatja a szeretetüket, az aggódásukat.

De mégis igazat adok neked! Anyád valóban nem normális, lehet le kellett volna inkább nyelnie téged!

Tedd össze a kezeidet amiért még él az édesanyád és majd ha ez a helyzet változni fog, akkor gondolj majd vissza erre az időszakodra!

Ezek a világfájdalmat élő tinik hogy megváltoznak, amikor megszületik az első gyerekük. :) Akkor már ők alkalmazzák az általuk oly gyűlöletes nevelési módszereket.. jobb esetben. Rosszabb esetben azt hiszik, hogy ők majd a szabados, engedékeny "nevelési" módszerükkel hű de jót tesznek a gyerekkel, aztán később már nem bírnak vele, olyan engedetlen.

Egy bizalmi alapon nyugvó szülő-gyerek kapcsolatban nincs szükség fenyítésre, figyelmeztetésre. A gyerek elvégzi a feladatát, cserébe a szülő is, így jogok és kötelességek megoszlanak. A kölcsönös tiszteleten van a hangsúly.

18 évesen, állj meg a saját lábadon, költözz el otthonról tartsd el magad és majd utána legyen ekkora a szád.

De az jó ha anyuci kiszolgál, eltart stb. Csak a jogok semmi kötelesség. Kiváncsi lennék anyád szemszögéből is a történetre.

Ez az eltartós maszlag nem kéne ide... Ebből árad a dac és az arrogancia .. Nem kell ez. Senki sem kíváncsi a megkeseredett emberek ilyesfajta véleményére. Amúgy pedig a magánélet csak akkor nem tartozik másra, ha szégyelled! Nekem semmilyen olyan dolgom nincs és nem is volt, amit ne mertem volna elmondani a szüleimnek, barátaimnak ismerőseimnek... Pedig jó néhány dolgot kipróbáltam már és inkább veszekedtem miatta egyet, de elmondtam magamtól illetve akkor ha kérdezik, bár nem szokták kérdezni, mert tudják, hogy ha van valami egyből tolom...

Szóval a lényeg az amit fent leírtam: "a magánélet csak akkor nem tartozik másra, ha szégyelled"

Ezt lehet vitatni, de felesleges a vége úgy is az lesz, hogy nem vagy rá büszke és azért nem közölnéd valakivel...

A mama annyira kiborult, mikor az anális dolgokról beszéltem neki, hogy csak na... De valahogy meg kellett vigasztalni a végbél tükrözése előtt.. Azt se tudta, hogy van ilyen és nem is nagyon hitte el csak miután anyával elmagyaráztuk neki, hogy na... És ez a dolog szerintem már igazán magán jellegű, de mégis mivel ez is én vagyok ezért ezt sem kell szégyellni és akkor miért ne tudhatná más?

És épp ezért sosem ért csalódás még.. Nem lehet ártani, mert nincs mivel.. Ha mindenki tud mindent akkor nem tud mivel ártani... És ha valakinek nem tetszik akkor pukkadjon meg. Mint ha neki nem lenne olyan dolga ami nem tölti el büszkeséggel őt.. Én legalább kimondom és felvállalom .

Amúgy egy ilyen ócska facebookon kiakadni elég nevetséges... Ő nem úgy éli meg ezt a dolgot, mint ahogy te 18 évesen... Totál más az ember értékrendje, felfogása,stb. az évek múlásával...

18:32

Köszönöm!

Pontosan ezzel van a gondom. A sablonokkal! Mert harminc éve bizony még járhatta ez a nóta, hogy "amíg az én kenyeremet eszed", de most, amikor a szülők munkahelye se biztos, és a fiataloknak NINCS MIVEL elindulni az életben, jó lenne, ha felfogná pár ember, hogy a gyereket elsősorban segíteni kell, és nem korlátozni. Némelyik szülő úgy viselkedik, mint a Nagy Testvér! Én teljes mértékben egyetértek azzal, hogy 1. a szülő igenis tudja, hol a gyereke 2. tudja, kik a barátai 3. időben legyen azért otthon a gyerek, stb.

Csakhogy én úgy veszem észre, hogy a legtöbb szülő szabályosan a gyereke ellenségévé válik. Olyan világ normáit akarja a gyerekére ráerőltetni, ami ma már nincs. Ha félórát késik otthonról az a gyerek (aki nem is gyerek, mert tizennyolc éves fiatal felnőttet nem nevezünk gyereknek), akkor nem szobafogság meg hasonlóak, meg lehet neki normálisan mondani, hogy "Aggódtam miattad, késtél, miért nem telefonáltál?" Meg lehet ezt normálisan beszélni, nem pedig rögtön "Késtél! Szobafogság, mert-amíg-az-én-kenyeremet-eszed... " hát kérem, azért már...

Amit pedig fentebb is mondtam. Nagyon sok fiatal eltartaná magát - HA TUDNÁ. De most egy olyan világban élünk,a mikor egy tollvonással harmincöt éve megbecsült dolgozókat állítanak fel a székből. Tessék kicsit körbenézni! Sok fiatal felnőtt, házaspárok kényszerülnek arra, hogy visszaköltözzenek a szüleikhez, mert nincs munka. Nincs már KMK, ébresztő! És emiatt, hogy a szülei házában kénytelen élni valaki - és most nem feltétlenül a kérdezőről beszélek -, nehogy már előálljon az a helyzet, hogy "én házam, én kenyerem, kuss" Természetes, hogy vannak szabályok, egy fedél alatt élünk, de a gyerekem akkor se a háziállatom, vagy egyéb tulajdonom! Beszélgetni kéne!!! Meg talán egy kis bizalmat szavazni neki!

És akkor talán a gyerekem se lenne ellenséges. Persze követni, meg okkal-ok nélkül gyanakodni, elismerem, jóval könnyebb. Csakhogy, kedves szülők, aki most akar nekiállni gyereket nevelni, ennyi idős korban, az valamit valahol annak idején alaposan elcseszett. És régen rossz, ha a gyerekemmel nem tudok leülni beszélni. Ugye?!