Mást is megőrjít az anyósa? 76 éves, rohadt erőszakos és világ életében unokát akart. A nyáron megszületett a kislányom (unokája), és azt érzem, hogy ki akarja sajátítani. Mit tegyek, hogy minél jobban el tudjam kerülni a társaságát?

Kis ellentmondást érzek...

Az írod alig bír menni meg állni, nem hiszem, hogy bárhová is akarná vinni a gyereket.. Azt sem hiszem ha ilyen szarul néz ki akkor bandázna a barátnőkkel..

Nos, úgy látom, szinte mindenki a torkomnak esett. De a véleményekre voltam kíváncsi, úgyhogy azért, mert valaki őszinte, nem fogom lepontozni.

Visszatérve a problémámra: nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek depressziós. Biztos, hogy bennem is van hiba, van önkritikám.

A férjemet pedig sajnos még mindig úgy irányítják, ahogy akarják. Amikor az APÓSOM!!!!! kivette a kezemből a kislányt, a férjem is ott volt, és bamba szamárként csak nézte a történéseket, meg se szólalt, hogy nem kéne vagy valami...

Az anyóst okkal utálom: semmi sem jó neki úgy ahogy van, mindent pakolászik, mindenbe beleszól. A gyerekem születése óta hangolja a férjemet ellenem. Tökéletes harmóniában élünk mindaddig, amíg el nem megy a párom hozzájuk. Utána mintha kicserélnék, ordítozik velem is meg a gyerekkel is, (lek * rváz ha éppen úgy gondolja, pedig senki más nem volt az életemben csak ő), csapkod, mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Még ha én is vagyok a szemét -az itt írók szerint-, egy anyának, aki annyira szereti a kisfiát, az lenne a kötelessége, hogy összetartsa a fia családját, nem az, hogy szétbarmolja. Az én anyám sem bírja kifejezetten a férjemet, de ezt sosem érezteti vele, és esze ágába sem jut hangolni engem ellene. Dehát nem vagyunk egyformák. Sokszor elgondolkoztam már a váláson, de szeretem a férjemet, és a gyereknek az a legjobb, ha családban nő fel, csak nem mindegy, hogy milyenben. És megint ismétlem magam: ha az anyósom nem kavar, tökéletesen élünk!!!!!!

Off: uhhh, olyasmi az anyósod, mint a mi exnejünk... Azaz a páromé.. Részvétem.

ON

Hát kaptál hideget meleget úgy látom. Az én véleményem szerint ne add oda neki a gyereket. Ha ne adj'Isten valami baleset történne a "mama" karjai közt, azt szerintem te sem tudnád megbocsátani magadnak. Az hogy utálod, érződik a leveledben, és ez elég ok ahhoz, hogy ne add oda neki a gyereket. Nincs joga a gyerekhez, miért is lenne?

Lehet megkövezni érte, de én is utálom az anyósom, és eszem ágában sincs a gyerek közelébe engedni. Teljesen mindegy milyen okból, de ha veszélyeztetve érzed a gyereket, akkor semmiképp ne add ki a kezedből. Tökéletesen megértelek. Ha erőszakoskodik, meg lehet neki mutatni hol az ajtó. Az enyém már második alkalommal, még a küszöböt is megjegyezte.:)

Neked van a legtöbb jogod hozzá, te állsz hozzá a legközelebb, látszik hogy nagyon szereted, és ez így is van rendjén. A nagymama rokon, és nem édesanya, akkor láthatja ha mind a ketten megengeditek neki. Az én párom mellém állt ilyen vitákban, azért is vagyunk még együtt.

Ha netaláltán történne valami a gyerekkel, és mondjuk a balesetin köttök ki, nem azt fogják rá mondani hogy a nagymama nem vigyázott rá, mert TE vagy érte a felelős, akárhol is van.

Szornyek? Igy hivod oket.

Nem tudtok elkoltozkodni egy masik varosba, esetleg kulfoldre? Azt irod, mindennek anyos az oka, sot meg APOST is !!!!!! ennyi felkialtojellel, es nagybetukkel irod. Szoval apos sem veheti ki a kezedbol a kincsedet?

Miert, nem ertem.

Menjetek at hozzajuk neha, 1-1 orara, es ultesd le oket a szobaba, es ott babazhatnak, dumalhatnak az unokanak. Mi van ebben annyira rossz, erthetetlen.

Aztan 1 ora mulva hazamentek, es kesz.

Miert nem foghatja meg a babadat a nagymamaja??????

Koltozzetek mashova, a legjobb lenne minel messzebbre.

Akkor remelhetoleg megnyugodnal te is, mert nagyon ki vagy idegileg.

Szóval idáig jutott a világ...

Nincs már tisztelet az idősek ellen, aki megöregedett, az dögöljön meg, nehogy elnézzük a hibáit, nehogy segítsünk, nehogy örüljön az a szerencsétlen öreg néni, hogy a kezében tarthatja az unokáját....

Szomorú ez az egész, és ilyet egyre gyakrabban hallani.

"Kedves" kérdező! Megnyugtatlak: te is megöregszel egyszer, és ezt a bánásmódot, amit te tanúsítasz az öreg mama iránt, minden bizonnyal kamatostul visszakapod, és tudod mit? Meg is fogod érdemelni...!