Mást is megőrjít az anyósa? 76 éves, rohadt erőszakos és világ életében unokát akart. A nyáron megszületett a kislányom (unokája), és azt érzem, hogy ki akarja sajátítani. Mit tegyek, hogy minél jobban el tudjam kerülni a társaságát?

Az erőszakossághoz két ember kell: egy, aki erőszakkal elveszi a babádat és Te, aki erőszakkal nem adod..

Szegény gyerek... Nem akarom elképzelni a huzavonát, amin átment. Teljesen érthetően sír-érzi ui a feszültséget.

Le fogom pontoztatni magam miattad, de bevallalom:)Ez nem pontjatek, hanem hogy a kerdezonek segitsunk, elvegre azert kerdez, ez nem egy forum.

Nem engedtel privit kuldetni magadnak, gondolom megvan az okod.

Azert uvoltott a kicsid, mikor a kezebe adtad, mert meg nem ismeri meg, gondolom nem gyakran latja, azonkivul "veszi a jeleidet" hogy nincs biztonsagban ott ahol van. ( gondolom nem mosolyogsz ra, hanem roppant aggodalmas arcot vagsz, tapasztalatbol tudom, en is ezt csinaltam....;) Ne engedd hogy masik helyisegbe vigye ki, mindig menj utana. ( Az en anyosom majdnem felkenodott az ablakra, en mentem utana, egyre csak hatralt, de az ablaknal kenytelen volt megallni, ahol is kivettem a kezebol.)

A leultetve kezebe adni egesz jo otlet, illetve, ha a kezebe veszi, ott lenni a sarkaban. En csipore tett kezzel, illetve osszefont karral szoktam par percig hagyni, hogy a kezeben legyen, utana egyszeruen kiveszem a kezebol, mondjuk o is keredzkedik hozzam. Kitepni az anyja kezebol a gyereket felhaboritonak es gusztustalannal tartom, mert az anyai osztonoket probalja lenyomni, amit nem lehet. (hol van ilyenkor a parod?)

A masik megoldas: bizz a gyerekedben, es kuldd a jeleidet fele, par perc mulva " kiuvolti" magat a mama kezebol, utana minden tovabbi indoklas nelkul kiveszed es kesz.

Teljesen nem tilthatod el tole, de vannak modszerek, hogy a leheto legkevesebbre csokkentsd a talalkozasok szamat.

Valoban latszik hogy utalod az anyost, de gondolom tett is valamit erte, es nem zsigerbol utalod. A gyerek legszorosabban az anyjahoz kotodik, es aki az anyjat nem szereti, az tole sem szamithat sok jora, ne aggodj. Nem szavakbol ertenek, hanem rezdulesekbol, mimikabol.

76 eves...egy kis toleranciat is...mar nem sokat orulhet az unokanak, mire iskolas lesz, valoszinuleg mar nem lesz. ( az en anyosom sajnos meg csak 55! gondolj bele..:) Egyeb kerdesek eseten priviben megtalalsz:)

Szia!

Nálunk is van bőven konfliktus:(

Ez nagyon csúnya volt amit műveltek veled anyósék!!

Velem ezt tuti nem csinálták volna meg mert én képes vagyok a gyerekemért bármire!!

Nálunk is volt olyan,hogy jöttek fel hozzánk anyósék,és apósom akibe óriásit nagyot csalódtam,ezt mondat.Ott van vedd ki ezt a gyerekemre mondta,és anyósomnak miközben aludt a 2 hónapos babám a pihenőszékébe.Tűrtem nem szóltam semmit de lógót valami a levegőben.Felvették babám,ő sírt hagytam sírt már torkaszakadtából,erre szorította anyós magához,én meg mondtam adja oda a gyerekemet,és nem akartam fogtam és kiszedtem a kezéből.Azt be rágtam meg mondtam nekik elég volt,és nem fognak többet kérdőre vonni,és nem fognak a gyerekemmel erőszakoskodni!

mikor kihoztuk a kicsimet a kórházból 2 hetesen elakarta vinni anyósom,mert ő a nagymama én meg meg mondtam szó sem lehet erről,hogy képzeli ezt.Erre ezt mondja akkor holnap jövünk a többi dédivel mondtam nem!Nem lesz átjáróház a lakásunk,és 1 héten csak 1x jöjjenek fel!!Egy darabig ez így is volt még nem eltelt pár hét,és minden nap minden órába itt akart lenni anyósom,és fogta a babámat közbe grimaszolt rám,és semmibe vett.Én már ezt nem tűrtem tovább 4 éve megaláz bánt lenéz,semmibe vesz.

Azt berágtam úgy érzem eleget tűrtem,és az én kicsimnek ilyen nagyszülők nem kellenek!Még terhes voltam akkor is bántott,végig veszélyeztette terhes voltam.De arra sem volt tekintettel,ő szerinte férjemet elvetem családjától,és tőle,mellettem magányos,és boldogtalan a férjem.Most haragba állunk bár néha a dédiket is be vonja anyós,és hívogatja velük a férjemet,hogy vigye le a babámat csak nem ér rá sohasem a férjem levinni a babát:))))

Meg értem,hogy félted a babád,mert mióta nekem is meg van a picurkám még jobban karakán ab lettem.Úgy-e érted?

Akik meg írták,hogy babát szeretne anyós azok község fel a nadrágjukat mert akkor lesz ám sok balhé ha meg születik a picike!!Akkor mi anyák anya tigrisé változunk,hihetetlen mit tud egy picike ember kihozni az anyából.A anyósok meg meg lesznek veszve az unokáért és maguknak akarják....Én sem gondoltam hogy ilyen leszek ha megszületik a picim,de bízza jók az anyai ösztöneim,mint minden anyukának...Üdv:Bea

Hát persze, hogy ordít a gyerek a kezében, hiszen fogalma sincs, hogy kicsoda az öreglány.

Nálunk a dédimama 86 éves, ő is esik-kel, de már a három hetes bébit a kezében fogta. Nagyon egyszerű a képlet: le kell ültetni az öreglányt, odaadni a gyereket és készenlétbe lenni, hogy átvedd, ha PROBLÉMA van. Az, hogy reszketeg az nem probléma.

Nem akarlak megbántani, de szerintem valami nem stimmel a fejedben, nem tudod feldolgozni, hogy nagyon sokára jött, félted őt a széltől is, de a szüléssel különváltál a gyerekedtől. Amíg világ a világ neked ő lesz a gyermeked, de abból amit leírtál az jön le, hogy ez a féltés már-már beteges. Nem lennék meglepve, ha a szülés utáni depi is elkapott volna. Keress fel egy orvost, mert ebből sokkal komolyabb problémák lehetnek.

De minden éremnek két oldala van. Az egy dolog, hogy te kisajátítod a gyereked, de az, hogy kikapják a kezedből, azt egy kicsit durvának tartom.

Amiről egy szót sem írtál az a férjed. Ő hogyan látja ezt a kérdéskört? Ebben a helyzetben a te vagy a szüleinek a pártján áll? Mert ha a szüleién, akkor érdemes elmenned az orvoshoz mielőtt teljesen becsavarodsz, ha viszont a te oldaladon, akkor valószínű, hogy nem írtál le mindent.

Még egy gondolat: nem szégyen az, ha valaki a szülés után lelki problémákkal küzd. Segítséget kell kérni, mert egyedül nem lehet leküzdeni semmilyen problémát.

Megértelek, teljes mértékben, de valahogy kompromisszumot kéne kötni. Tudom, hogy rettenetesen félted a kicsit, de ha leülteted majd az anyóst és úgy adod a kezébe, akkor valószínűleg nem lesz baj. A másik, amire felhívnám a figyelmed az az, hogy éreznie kell az anyós-após párosnak, hogy azzal, hogy kitépték a kezedből a gyereket, komoly hibát követekkel el, a bizalmad megrendült és meg kell nekik mondani szemtől szembe, hogy ezt nem bocsájtod meg nekik, és evégett akár retorziókra is számíthatnak.

Azzal egyetértek, hogy a nagyszülőknek joga van az unokához, de egy valamirevaló nagyszülő nem engedheti meg magának, hogy erőszakkal vegye el az unokáját, pláne amíg az ilyen kicsi. Belegondoltak vajon abba, hogy ennek nem csak lelki, hanem akár fizikai következményei is lehetnek? Mondjuk véletlenül elejtik a babát, vagy meghúzzák a karját és az megrándul? Vagy megnyomódik a kutacsa? Egy JÓ nagyszülő erre is gondol...

10:22!

Nem hallottál olyanról,hogy anyai ösztönök???

Sajnállak,hogy bele akarod beszélni a kérdezőbe,azt hogy depressziós!lehet vagy az!Kezeltesd Te magad!

Kedves Kérdező!

A történetedben egy az egyben ráismertem a sajátomra. Mármint amikor én voltam kisbaba, és anyám került ilyen helyzetbe nagyanyámmal szemben...

Azt tudom mondani, most már több évtizedes megfigyelések alapján, hogy a gyerek mindig megérzi, ha valami probléma van, és ha nem érzi magát biztonságban, elkezd bőgni.

Az én nagyanyám, ahogy fenn már írtam, ugyanígy viselkedett. Beteg volt ő is, de szentül hitte, hogy ő, aki felnevelt négy gyereket, sokkal jobban ért a gyerekekhez, mint anyám, ezért állandóan követelőzött, hogy felvehessen, tisztába tehessen, stb. Valamiért én mindig elkezdtem torkomszakadtából bömbölni, mikor nagyanyám hozzám ért...

Egyéves koromban a szüleim elváltak, és apám rendszeresen elvitt engem láthatásra, ami úgy nézett ki, hogy engem lepasszolt a nagyinak, ő meg elment kocsmázni.

Mondanom sem kell, hogy nagyanyám többször elejtett (a kérdező által leírt okból), eltört a karom, a lábam, állandóan zúzódásokkal voltam teli. Apám nem egyszer vit haza tetőtől talpig pisisen-kakisan, mert nagyanyám egész nap nem tett tisztába. (Pedig ő ugyebár négy gyereket felnevelt...:P). Egyszer előfordult az is, hogy nagyanyám a fotelben ülve tartott engem, elaludt, én pedig szépen lecsúsztam a földre. Nagyanyám nem ébredt fel a koppanásra, és az üvöltésemre sem, még szerencse, hogy egyik nagynéném éppen otthon volt, ő felvett...

Egy idő után anyám egyszerűen nem adott oda láthatásra. Ekkor rögtön bírósággal fenyegetőztek apámék, és állandóan el akartak perelni anyámtól (merthogy ő állítólag "nem viselte gondomat", hiszen egész nap dolgozott, így a másik nagyanyám, anyukám anyja nevelt).

Később a szüleim újra összejöttek, anyám adott még egy esélyt apámnak. Született egy öcsém, akivel érdekes módon ugyanezek történtek... Anyám, mikor először látta az öcsémen a zúzódásokat, többé nem engedte láthatásra elvinni az öcsémet. Nagyanyám (aki nyolcvan felett jár már, nehezen mozog, a kezei félig lebénultak, öltözni, enni sem tud egyedül) a mai napig nem érti, miért nem adta oda anyám az öcsémet láthatásra, állandóan azt bizonygatja, hogy anyám szívtelen és gonosz, hogy nem engedi gyakorolni "nagyanyai jogait", pedig ő ugye négy gyereket felnevelt...

Kedves Kérdező! Teljességgel megértelek, szerintem azzal, hogy el szeretnél kerülni egy balesetveszélyes helyzetet, csak a gyerek érdekeit nézed, és egyáltalán nem vagy kisajátító és gonosz.