Téged bántana a dolog? Már 1 éve történt, mégis, most is ezen agyalok.

Önellátó vagyok. Hála Istennek, ma már dolgozom, de az egyetem befejeztével- pár hónapig- munkát kerestem, bevételem nem volt. (Diákmunkákból, tanulmányi ösztöndíjból tartottam el addig magam.) Na igen, és albérletben laktam.

Szinte az utolsó pillanatban tudtam elhelyezkedni, hogy ne kerüljek utcára.

Bátyámnak és sógornőmnek van egy családi házuk,egy kis különálló lakrésszel. Kb. 1 évig mondogatták (még a diákévek alatt kezdték), hogy miért nem megyek oda, milyen jól meglennék ott, stb.

Mivel szeretek önálló lenni, amíg megvolt a keretem, azt mondtam, nem, jobb ez így, külön.

Mikor vége lett a sulinak, és a tartalékom vészesen fogyni kezdett, egy újabb felvetésre, hogy költözzek hozzájuk, azt feleltem, rendben. Míg nem találok állást, szívesen odaköltözöm, természetesen a rám eső rezsirészt és a kajámat fizetve.

Ekkor viszont-gondolom, nem számítottak rá, hogy igent mondok-megindult a "visszaszívás", hogy még ezt meg kell gondolni, meg még ők is megbeszélik egymás között. Azóta sem hozták fel a dolgot.

Nem értem, miért csinálták ezt. Tényleg, egy éven át fűzték az agyam, miért nem költözök oda... Nagyon rosszul esett, én csúnya húzásnak érzem.

Megpróbáltam felülemelkedni rajta, nem hánytorgattam fel.

Egyébként-főleg tesómmal-jó a kapcsolatom.

Szerintetek, jogos, hogy bánt, vagy túlérzékenykedem, és felejtsem már el:)