Miért nincsenek a férjemnek barátai?
Alapvetően egy végtelenül kedves, figyelmes ember, nem véletlenül választottam őt.
Viszont közel negyven évesen egy barátja sincs. Engem egyben a legjobb barátjának is tart, ami nagyon hízelgő rám nézve.
De szerintem "független" barátokra is szüksége van az embereknek, legyen akár csak 1-2 fő is.
Azt vettem észre rajta, hogy gyorsan ítél és nagyon kiemel negatív tulajdonságokat emberekből. Természetesen az én baráti köröm se hibátlan, szent emberekből áll, de mint minden emberi kapcsolatban, tolerálható a hibáik természete és mértéke, ezért a barátaim.
Amikor ezt felvetettem, arra hivatkozott, hogy nem találkozott olyan emberrel, aki megfelelne az ő ideáljának.
Ezt nehezen hiszem el, hogy negyven év alatt egy olyan emberbe se futott bele, aki megfelelne.
Talán nem bevallottan belejátszhat, hogy az első felesége eltiltotta mindenkitől, részben féltékenység, részben jogos indokok (némelyikük nem volt tisztességes ember) miatt.
Példaként van egy haverja, aki szerintem jó arc, normális ember. Vele szemben az a kifogása, hogy "nem iszik alkoholt, olyan öregemberes". Tény, hogy antialkoholista a srác, de a férjem se egy nagyivó, nyáron lemegy néha egy sör, ennyi. Mondtam, hogy oké, ő nem iszik sört, de akkor üljenek be valahová, férjem iszik sört, narancslevet, kávét, akármi, a srác is rendel magának ami kedvére való.
A barátaimat is végigkérdeztem, hogy egyikük se szimpatikus? De, kedvese, bírja őket. Amikor név szerint soroltam őket, hogy miért nem barátkozik velük, mindig valami bagatell kifogás jött. Most egyetemre is jár, ott se ismerkedik.
Az összes szabadidejét vagy velem vagy a lányával tölti. Van egy haveri társaság, az ő esetükben megértem, hogy nem törekszik mélyebb kapcsolatra, mert náluk a szabadidős tevékenység kimerül abban, hogy "menjünk és igyuk magunkat tajrészegre". Néha el is megy velük, majd lógó orral hazajön, hogy oké, ittunk, támasztottuk a pultot, de nem lehet velük semmiről se beszélgetni, nem éreztem jól magam.
Örülök, hogy a barátjának is tekint, de biztos vannak olyan dolgok, amit velem nem tudna megbeszélni, vagy nem akarna. Ha éppen összekapunk vagy véleménykülönbség van, nem tudja egy kívülálló véleményét kikérni vagy kipuffogni magát neki.
Az egyetlen barátom, akire azt mondta, hogy szimpatikus, egy külföldi srác, akivel csak az én tolmácsolásommal tud beszélgetni, mert nem beszél idegen nyelven. Így ténylegesen megismerni se tudja, nem tudnak ketten programot csinálni (kölcsönös a szimpátia) a nyelvi korlátok miatt. Így abban se vagyok biztos, hogy ha megtanulna angolul, nem jönne-e egy új kifogás.
A gond az, hogy néha panaszkodik, hogy szeretne barátokat. De úgy látom, hogy saját magát gátolja ebben.
Van esetleg valaki hasonló hozzáállással és tudna segíteni, hogy az ő szemszögéből is megértsem, miért van ez így?
Utolsó két válaszolónak köszönöm, ezen elgondolkoztam, lehet, hogy benne is valami hasonló motiváció van.
Egyébként nem a bulira gondoltam, én se vagyok bulizós típus (évi 1-2 bőven elég). A barátokkal is inkább átmegyünk egymáshoz, vagy beülünk egy kávézóba.
Most már utolsó háromnak :)
De a gondom az, hogy ha neki ez így megfelel (ezt el is fogadnám, hogy ebben különbözünk), akkor miért panaszkodik, hogy szeretne barátokat és rossz, hogy nincs egy se?
válasza:22/f vagyok!
Nem tudok negyven éves fejjel gondolkodni, de néha 22 éves létemre elegem van az emberekből... értem én ez alatt azt hogy nincs kedvem senkinek a kedvére lenni. Alapjában fojtom el a barátságokat.. de mindég is egyedül oldottam meg a problémáimat. Nekem nem kellett az hogy felhívjak valaki éjszaka szerelmi bánat miatt stb. Szeretek utazni, világot járni.. de az empátia, megértés stb nem az én asztalom. Ha segíteni kell segítek. De nem akarok mély semmitmondó barátságokat kötni...
válasza:Az én férjemnek sincsenek barátai.Akik voltak eleinte, azok mind érdekből.Az egyiknek munka kellett, amikor felvettük, akkor dolgozni nem akart, mert ugye ő barát!A másik ellopott a cégtől pár nagy értékű gépet, jártunk a "barát" miatt a bíróságra, meg a rendőrségre.És még sorolhatnám a kis és nagyobb kölcsönöket, meg mit tudom én még mit.
16 éve vagyunk együtt, de nem hiányoznak a barátok sem neki, sem nekem.Ugyan is nekem sincsen.Amikor volt egy- két barátnőm, abból jó soha nem sült ki.
Mi soha nem unatkozunk egymás társaságában, és van egy kamasz fiunk is, aki szintén szeret velünk lenni, feldobva a hangulatot.Rengeteget utazunk, sportolunk, de ha csak olvasunk egymás mellett, akkor is én a férjemmel érzem a legjobban magamat, Ő pedig velem.
Van 2 - szigorúan csak!- üzlettársa, akikkel pár órát el kell menni tárgyalni egy hónapban egyszer, de van, hogy engem is elhív, legalább belelátok a cégbe, meg hamarabb szabadul rám hivatkozva.Nekünk sem kellenek a barátok.
Én a helyedben ezen nem rágódnék, sőt!
válasza:43 leszek idén. Nem sok barátom van, a legjobbik nekem is a párom. :)
Igaz, korábban is voltak barátaim, meg most is vannak kollégáim, akikkel összejárunk néha, de számomra a kapcsolatok folyamatos fenntartása, ápolása valahogy problémás. Az élettársam (én vagyok a férfi), aki csak 36 éves, szoros barátságot ápol több emberrel is, tehát a szituációnk némiképp hasonló. Én, bár nem tudom a saját motivációim "ős"-okát, a válásom (előző kapcsolat, 15 év) után kinyíltam más emberekre. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek nagyon zártak. Jellemzően azok lehetnek ilyenek, ahol a kér fél közösen küzd meg az "ellenséges" külvilággal. Ha a párod előző kapcsolata ilyen volt, akkor ez okozhatja nála is ezt. Én most sokat foglalkozom a pszichológiával, egyrészt magam is gyógyulok általa, másrészt képzéseken veszek részt, néha másoknak is segítek, ha kérik, bár a pályamódosításon nem gondolkodom komolyan. (A mostani munkámmal nagyon jól keresek, jobban, mint azzal keresnék belátható időn belül.)
Bennem az a kérdés merült fel, hogy a párod mennyire önálló személyiség, mennyire támaszkodik Rád, illetve mennyire és mikben függ tőled? Ezek lehetnek a kritikus pontok.
12:16 - olyan szempontból nem önálló, hogy sokszor, néha indokolatlanul is kikéri a véleményemet. Néha vita is volt belőle, hogy "ha nem tetszik valami, hidd el, megmondom, de ne kérj mindenben tanácsot, engedélyt".
Illetve nehezen lát a "színfalak mögé", őt egy ügyesebb dumás ember simán zsebre teszi.
válasza:Nem olvastam végig a kommenteket,de az a véleményem,hogy örülj neki,hogy a férjed csak a családjával foglalkozik.
Az én férjemnek sajnos nagyon sok haverja-barátja van és mindig velük foglalkozik(a két lányával nem sokat)
válasza:Mi egy 38 és 42 éves pár vagyunk, 18 éve együtt vagyunk, és van egy gyerkőcünk is.
Valahol nálunk is így kezdődött anno, a Kérdező férjében a saját férjemre ismertem rá.
Nekem mindig is nagyobb volt a baráti társaságom. A férjem szépen "felvette" őket, és most az én régi barátaim az övéi is lettek, szóval nálunk jól végződött az ügy :) Ja, és ezek több mint huszonéves barátságok.
Nálunk is van olyan, hogy ha gond van valakivel (akár egy hajnali vesegörcs, vagy szülés, vagy lerobban az autópályán éjszaka valaki) akkor bárki ugrasztható a társaságból. Szóval én bátran mondom, hogy büszke vagyok a barátainkra, és nélkülük nagyon szegényes lenne az életünk. (ingerekben és ézésekben szegény).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!