Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Egyik barátnőmnek szeretnék segiteni.

Kedves Kérdező,

Nagyon szívesen -- én is bántalmzott gyerek voltam, és tudom, hogy később is milyen kényszerpályát jelent. Évek múlva is előjöhetnek dolgok, ami addig észrevétlenül, lefojtva volt csak benne az emberben.

Újra és újra átolvastam a kérdésedet, és csak most ugrott be: A lány barátja 28 éves, és munkahelye van. A lány már nagykorú. A lány kollégista. Ezek szerint anyagi akadálya nincs a kiugrásnak, a szülők azonnali otthagyásának. Ha másból nem, hát a fiú keresetéből lehet megoldást találni.

Az erdélyi szociális ellátórendszert nem ismerem, mindenesetre a bántalmazott háttér komoly ok arra, hogy igénybevegye.

A kollégium talán méltányosságot gyakorol, ha a lány önként vallja be a hamisítást, de ebben nem lehetek biztos, ezt talán előre ki kéne puhatolni valakitől, aki jól ismeri az intézményt.

Szóval legalábbis a fiú keresete biztos pont lehet. Akár máról holnapra is ki tud ugrani a lány? Akkor a kérdésedben, gondolom, inkább az érzelmi leválás a lényeg. Ez soká tart, és szakember segítsége kell hozzá.

Meg gondolom, maga a döntés meghozatala is fájdalmas ("Menjek? Ne menjek?"). Ennek a döntésnek az érett megfontolásában is segítene a pszichológus.

A bántalmazásnak lehetnek egyéb következnményei is: szorongás, alacsony önértékelés, önbizalomhiány. A bántalmazott gyerekek egy része felnőttkorában "továbbadja" a bántalmazást saját gyerekének, maga is bántalmazó lesz. Szóval lehetnek még hosszan tartó, rejtve maradó, sokáig lappangó, rejve maradó utóhatások. Magát a hazugságot nem ítélem meg, gondolom, a lány nagyon könnyen pánikba esik, ez ilyen háttérrel érthető is. Mindenesetre a fiúval való párkapcsolatát is megterhelhetik mindezek az utóhatások, ezért minél előbb érdemes pszichológust felkeresnie. Nehogy tönkremenjen ez a párkapcsolat is. Még pszichológus segítsége mellett is évekig tarthat a traumák feldolgozása (amennyiben azok súlyosak voltak, vagy kora gyerekkorban történtek).

Vagy a kollégium (állami segítség), vagy a fiú adná az új anyagi támaszt, megélhetési alapot, így ki lehetne ugrani a szülőktől. Tehát sem anyagilag, sem jogilag nincs akadály. Ebből azt gondolom, leginkább az érzelmi döntés meghozatala a legnehezebb a lány számára, többek között ezért is szükség lenne pszichológus segítségére.

Bizonyára gondolkodik a lány, otthagyja-e a szülőket, vagy ne. Talán szégyelli is a dolgot saját maga előtt. A pszichológus majd elmondja, miért nem érdemes szégyellni az ilyesmit, még önmagunk előtt sem..

Talán fél is a lány a szülőktől. Node ha EGYSZERRE, egyetlen ugrással kiugrik, akkor már nem lesz mit félni. Félni csak akkor lenne érdemes, ha csak úgy félig-meddig ugrana csak ki. Ha TELJESEN kiugrik, akkor már egyszerűen NEM LESZNEK.

Talán az egyedülléttől, az elválástól fél a lány. Attól tartok, egszerűen NINCS MIT vesztenie: a szülőkkel való kapcsolat (lelki értelemben véve) már régóta HALOTT, mint az ágyú, valószínűleg már évek, talán évtizedek óta. És ugyan mi értelme van, egy hullát őrizgetni? El kell engedni.

No de persze én nem ismerem a lányt, a helyzetét is csak leírásból, a témához sem értek. Épp azért lenne jó mielőbb pszichológust felkeresni, mert ő szakavatott módon tudna segíteni a lánynak ezeknek a fontos döntéseknek a meghozatalában.

P.S. Mostanáig ennyi jutott eszembe. Ha úgy gondolod, hogy tudok még segíteni, írj nyugodtan az e-mail címemre.

Neked is küldhet bárki javaslatot még, de ehhez érdemes fogadni tudni azt. Ha baloldalt a (valószínűleg kék) "Adatmódosítás" szóra kattintasz, és az így bejövő oldalon megkeresed az alábbi szöveget:

"Lehessen neked e-mailt írni a kérdéseidnél, válaszaidnál (e-mail címed nem válik publikussá, csupán rajtunk keresztül tudnak e-mailt küldeni a bejelentkezett felhasználók):"

majd ezután az "igen" felirat előtti köröcskére katintasz az egérrel, akkor utólag is lehet Neked javaslatot küldeni.

A másik, talán kissé "privátabb", megnyugtatóbb megoldás az, ha ennek az oldalnak a legalján lévő

"Szeretnél értesülni róla, ha erre a kérdésre új válasz érkezik?"

felirat előtti négyzetet bejelölöd az egérrel.

Ezt csak azért javasoltam, mert ez az oldal (ahol a kérdésed van) pár nap múlva valószínűleg lassan el fog halni, egyre kevesebben fogják olvasni.

Na de igazán. Elfogadhatatlan dolog bántalmazni egy gyereket de mi értelme ennyi idő után bolygatni a múltat??? Itt nem az volt a kérdés, hogy tizenvalahány év után lecsukassa e az apját, vagy ne, hanem egészen más.

Soha nem fogom megérteni, miért kell viszályt szítani, vagy még inkább a helyzet elmérgesítését szorgalmazni rettentő lendületes, hosszú, megrögzött válaszokkal! Nem lenne egyszerűbb béke irányba terelni ezt az egészet? Menteni, ami menthető...

Első válaszoló vagyok.

Valóban nem szabad, hogy a döntésben én mondjam ki a döntő szót. Olyan embernek kell segítenie, aki ismeri a lány helyzetét, pontosan meg tudja őt hallgatni, fel tudja mérni a hansúlyokat, arányokat, lefogulatlan, és tapasztalata van hasonló helyzetekben, nem egy, nem három, hanem több száz.

Egyszóval: pszichológus, abból is olyan, aki ilyen helyzetekben jártas.

A hozzászólásaim lényege ez, a többi szót már a pszichológus mondja ki, a tények és a lánytól meghallgatott élmények alapján. Ha van értelme a békének, akkor ABBAN fog segíteni a lánynak és a szüleinek.

A megbocsátás mindesesetre csak SZABAD DÖNTÉS alapján lehetséges. Az már nem valódi megbocsátás, ahol nincs más döntési lehetőség. El kell fogadni azt a lehetőséget is, hogy "NEM".

Ezenkívül, szabad döntés csak korrekt ismeretek fényében lehetséges, ehhez is kell a szakember. Senki sem ismeri magát teljesen, főleg nem ilyen helyzetben.

A megbocsátás kérdésétől függetlenül, lehetnek a későbbi életút során veszélyek is. A hazugság (ilyen háttér mellett) TÜNET, és ritkán áll önmagában: lehet ott más is. Szorongás, depresszió, a többire már utaltam. Nem az a lényeg itt, hogy a hazugság "bűn" (ilyen háttár mellett nem az, nincs etikai jelentősége), hanem az a lényeg, hogy félelem, alaocsony önértékelés, szorongás van mögötte, mindez pedig tönkreteheti a fiatalok egész későbbi életét is (a szülők ügyétől függetlenül is). Ezek komoly dolgok, oda kell rá figyelni. Ha elleplezzük őket, attól még továbbra is ott lesznek a háttérben, csak akkor ellenőrizetlenül fejtik ki rombolásukat (az új párkapcsolat is tönkremegy, az új gyerekek nevelésében súlyos nehézségek lehetnek). Ezért ezeket a kérdéseket a szülőkkel való kapcsolattól és a megbocsátástól függetlenül meg kell oldani.