Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Egyik barátnőmnek szeretnék segiteni.

Szia. Arról a szülők tehetnek, igen, ha felületesen és elvárások mentén állnak hozzá a 18-19 éves gyerekükhöz, aki már nem gyerek...

De arról nem a szülők tehetnek, hogy a lány összevissza hazudik.

Joga van őszintén élni és ha oda áll a szülei elé, hogy felnőtt, ebbe és ebbe nem szólhatnak bele, akkor az harc- de legalább nyílt, gerinces harc.

A lány sumákolt. A szülők nyilván "rosszul féltik őt"- de gondolom, ha az eredményei nem romlottak volna le, engedékenyebbek lettek volna.

Megoldás szerintem: először javítani de nagyon(!) az eredményeken, aztán a sráccal együtt odaállni a szülők elé és elmondani az igazat.

Nem lesz sem könnyű, sem vitamentes. Enyhén szólva.

De gerinces, tisztességes lesz. Őszintén szólva az egyenlet arról szól, hogy a szülők ha rosszul csináltak-csinálják is a dolgot, de ŐSZINTÉK. A barátnőd szintén rosszul csinálja a dolgait- a leromlást is- ráadásul hazudik, sumákol.

Ez ennyi...:S

Első vagyok, még annyit, hogy nem bántásból írtam azt, amit- én is tettem ilyet, úgy a huszas éveim elejéig a szüleimmel szemben. Évekbe tellt, míg visszanyertem a bizalmukat. A féltésük alább hagyott, ahogy idősödtem, de az, hogy hatalmasakat hazudtam- nem évült el sokáig.

Ha valaki nem ért meg minket, arra nem az a megoldás, hogy akkor jól átverem...

Ő már nem kiskorú. Felnőtt nő. Ha sehová nem tud költözni akkor nem fogják kitenni a szülei. De megdícsérni sem fogják azért, amit tett.

Büntetésből eltilthatják a sráctól, ami nagy butaság lenne egy felnőtt nő esetében, de simán kinézem a szülőkből ezt... A srác, ha szereti őt, akkor kitart mellette- ezta helyzetet nem a lánynak egyedül kellene vállalnia, hisz a srác is partner volt a hazudozásban...Meddig tanul még a lány? Első vagyok amúgy.

Szia!

Egyet értek az első hozzászólóval.

Ez azért nagyon durva, az apja szíjjal verte? És ehhez az anyuka mit szólt? Én biztos kiheréltem volna a férjemet ha így bánik a gyerekkel.

Hát, család ide vagy oda, nekem bizony ilyen család nem kéne. Ez csak egy biológiai tény, ha nekem ilyen családom lenne, elmennék tőlük jó messzire és pont. Tudom, ez nem olyan egyszerű amíg az ember nem tudja saját magát eltartani, de erre is lehetne megoldást találni, több embert is ismerek akik frankón megoldották 17 évesen, mert muszáj volt neki, ugynis a családja eldobta őt. Viszont így neki jár a családi pótlék amíg suliba jár, kap néhány támogatást az államtól, plusz mellette amit tud elvállal melót (szórólapozás, hétvégi melók). Igaz, nem sok pénzből él, de mégis megvan, és nem panaszkodik, mindemellett céljai is vannak.

Én drukkolok a barátnődnek, de ha ilyen a családi háttér, később sem lesz sokkal jobb. Minnél később áll a sarkára, annál mélyebb sebeket fog kapni a lelkébe és annál nehezebb lesz!

Üdv

A "szíjjal verés" miatt szerintem sok minden egész más megvilágításba került immár. Itt immár nem "megtévedt, de őszinte" szülőkről van szó. A szíjjal verés BŰNCSELEKMÉNY, ezenkívül nagyon komoly személyiségzavar állhat mögötte (a szülők részéről). Hasamra ütök, akár pszichopaták is lehetnek, de persze lehet sok más is, de mindenesetre nagyon komolyan kell venni. Gondolom, kiskorban történt a dolog, sajnos, így éppen a legfogékonyabb korban hagyhatott kitörölhetetlen sebeket (még ha esetleg nem is látszik).

A lányban a szíjjal verés emléke szerintem nemigen múlhatott el, legfeljebb -- egyfajta természetes védekezésként -- lefojtódhatott. Később bármikor visszatérthet szerintem ez az emlék, esetleg mindenféle rejtett formában. Főleg amikor Őneki lesz gyereke. Ezt a részét a dolognak mindenképp érdemes lenne szakemberrel megbeszélni. Sajnos a posztraumatikus dolgok kezelése nem könnyű,

MAGYARUL

[link]

ANGOLUL

[link]

talán nincs is egyetlen csoda-gyógymód, de valamennyire kézben lehet tartani a dolgot. Nem írtad a helyet, a továbbiakban feltételezem, hogy Erdélyben lakik a lány. A nagyvárosokban, gondolom, van megfelelő szakember, valamiféle kognitív terápiára gondolok, valamiféle posttraumatic stress disorder kezelésére is képes szakemberre, családon belüli erőszak vagy más traumatikus élmények kezelését vállaló szakemberre. A két szóbajövő fővárosban (Bukarest, Budapest) már végkép nagyon valószínű, hogy van, de talán van már a vidéki nagyvárosokban is.

Énszerintem ahhoz, hogy valaki szijjal verjen gyereket, nagyon komoly személyiségzavar kell. Ezen a ponton már szerintem ez a történet nem is a lány hazugságairól szól: eleve lehetett valami szörnyű kimondatlan sötét titka a szülőknek, valami mérgező dolog. Ami a lány "hazugságait" illeti, szerintem ennek az erkölcsi vetülete mellékes itt. Minden élőlény, talán még az állatok is hazudnak, ha verik őket, mert a túlélés érdekében azt szokják meg. Később meg rögzül. A hazugság talán nem is a legrosszabb következmény lehet itt, lehet még sok más is, szorongás stb.. Ezért a történet erkölcsi oldala itt kevésbé fontos számomra: szerintem bántalmazás esetén minden más megvilágításba kerül. Inkább csak a dolog klinikai oldala érdekes, de erkölcsileg nem nagyon lehet megítélni, elítélni. Ettől függetlenül, a lánynak szerintem is "ki kellene ugrania",de mivel nem ismerem a helyzetét, és a szóba jövő alternatívákat, a kínálkozó válaszutakat, nem merek mit mondani.

Van ott valamiféle intézményhálózat volt bántalmazott nőknek, gyerekeknek? Sajnos ez még Budapesten sincs igazán jól kiépítve, a lány pedig, úgy sejtem, Erdélyben él, esetleg ott is vidéken.

Gondolom, anyagi háttere sincs kellően. Kivéve persze, ha az apja valami bizonyítható sérülést okozott neki, mert akkor talán kártéritést igényelhet, de gondolom, ez soká tart, és addig is kellene valami. (Lehet, hogy pusztán maga a bántalmazott gyerekkor puszta ténye is elég, de nem értek ehhez, főleg nem az erdélyi helyzethez.) Az egyetemen, gondolom, kollégiumi elhelyezést kérhet, de addig is kellene valami. Milyen a szociális ellátórendszer Erdélyben? Vannak ott "családsegítő központ"-ok, mint itt? Vagy az önkormnyzatoknál számíthatnak valamire a volt bántalmzott gyerekek? Ha van ilyesmi, érdemes megpróbálni. Vannak-e ott civil szervezetek, akik legalább tanáccsal segítenek, sőt akár nőotthonokat, anyaotthonokat tudnak ajánlani az áldozatoknak? Nálunk a NANE ilyen:

[link]

Van segélytelefonjuk is, talán itt meg lehet kérdezni őket az erdélyi helyetről is, hiszen vannak egyes más országok szervezeteivel kapcsolataik.

[link] egyesulet/tevekenysegek/segelyvonal.html

Ami az érzelmi elszakadást, leválást illeti, gondolom, az még nehezebb. Az ember hajlamos arra, hogy nehezen dolgozza fel a szinte felgozhatatlan, traumatikus dolgokat. Ezért akár meg is igazolhatja, mentegetheti, szépítgetheti a múltat, hiszen csak az van. Ezért van az a sokszor meglepő jelenség, hogy maga az áldozat mentegeti a tettest. Itt szerintem mindenképp segítség kell, jóbaráté mindenképp, de hosszabb távon szakemberé is.

[link]

Nem hiszem hogy meg lehetne menteni a kapcsolatot a szülőkkel, ehhez legalább a szülők belátása is kellene, márpedig a történetből úgy látszik, a múlt beismeréséről és feldogozásáról, bűnbánatról, átárzésről és részvétről szó sincsen. Itt mégiscsak súlyos bűncselekményről van szó. De egyébként sajnos nem értek hozzá,tehát ez a véleményem sem tekinthető hitelesnek (akárcsak a többi véleményem sem).

Előző vagyok...

Most figyelmesebben elolvastam, szóval a lány már most is kollégista, de a kizárás veszélye fenyegeti, mert meghamisított a tanulmányi átlagát (media).

Nem ismerem az intézmény légkörét. Ha, még mielőtt kiderülne a hamisítás, eleve ő maga jelentené ezt be, hogy meghamisította az átlagot (media), de egyben azt is őszintén feltárná, hogy bántalmazó család háttere van, akkor figyelembe veszik-e ezt neki, eltekintenek-e a büntetéstől, kap-e ,,amnesztiát''? Figyelembe veszik-e azt, hogy önként vallotta be a dolgot, még mielőtt magától derült volna ki? És figyelembe veszik-e azt is, hogy a lány mégiscsak félelemben élt gyerekorában, sőt most is, és bűncselekményt követtek el ellene, olyat, amelynek hatása pszichológusok szerint sokáig megmarad?

Nem tudom, hogy számíthat-e erre, ezért nem is mondom, hogy ezt javaslom. Ezt csak olyan ember tudná megmondani, aki jól ismeri a szóban forgó intézményt.

Mindenképpen fontos lenne, hogy a kollégium megmaradjon Számára. A bántalmzás bűncselekményét elkövetett szülőktől való leválásra, sajnos, be kell rendezkedni, mindenképp segítséget kérve, anyagi és lelki oldalon is. Maradjon kollégista most is és az egyetemen is, és kérjen pszichológustól is segítséget. Szünidőkben (nyár, karácsony, húsvét) mi a helyzet, hazaküldik a kollégistákat? Lehet-e valahogy kérvényezni, hogy őt ne küldjék haza? (Itt is lehetne a bántalmazásra hivatkozni.)