Kozos vagy kulon kassza egy házasságban?

Most mondd meg utolsó válaszoló,mi lesz ezzel a világgal így,hová tart?A mi gyerekeink hogyan házasodnak majd?Nem mondom,hogy naívnak kell lenni,de ez a fajta bizalmatlanság egy párkapcsolatban szerintem megalázó mindkét félnek.Főleg évek óta tartó kapcsolatokban.Talán a mi unokáinknak már az lesz természetes,hogy az ember a családjában sem bízhat?Nem értem én ezt.Az én felfogásom szerint nagy fokú ego is kell hozzá.Szerintem így nem lehet egy életet leélni.És nekem az is természetes,hogy a férjem keres többet.Legyen is így.A béka segge alatt lenne az önbecsülése,ha nem Ő lenne a családfenntartó.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy minden nő elégedjen meg kevéssel,de a férfiak hagyományos férfiszerepe nagyjából már ezért nincs sehol.Kettőnk közül én is tarthatnék ott ahol Ő,de mi így terveztük.Akkor nálunk válás esetén verhetném a fejem a falba,hogy az Ő karrierje milyen szépen alakult,én meg csak anya vagyok?Hát ezért közös minden.És úgy gondolom,hogy meg is illetne mindenünknek a fele.de miért kellene ezen gondolkoznunk?Mi abban a hitben élünk,hogy életünk végéig együtt maradunk.

15,52-es.

Egy házaspár az EGY ember. Ha én tízszer annyit keresek, mint a párom, akkor ez az EGY ember keres 11x annyit, mint a párom. Máskülönben mi a túróért élünk együtt? Azért hogy ne legyünk annyira magányosak, vagy hogy biztonságosabb legyen a szex???!!!

Az, hogy EGYEK vagyunk, azt jelenti, hogy úgy gondolunk kettőnkre, mintha EGYETLEN lény lennénk. Aki a legfontosabb. (Amíg nincs gyerek, mert akkor ő a legfontosabb, és mi már másodlagosak vagyunk a gyerek szolgálatában, DE ekkor sem harmadlagosak.)

Egyetlen embernek pedig egyetlen kasszája van. Más kérdés, hogy abból az egyetlen kasszából el lehet különíteni egyéni kereteket, akár rendszeresen, akár alkalmilag.

És a másik oldalról megint más kérdés, hogy ha a másik fél többet keres mint én, akkor megtisztelem azzal a munkáját, az erőfeszítéseit, TEHÁT ŐT, hogy nem sajátítom ki azt a többletet, hanem csak felvetem, hogy mire szeretnék belőle költeni.

Nekem hányingerem lenne magamtól, ha nem így élnénk.

Azért keretem erre a beszélgetésre, hátha találok válaszokat a magam helyzetére. Látom, hogy nagyon sokan közös kasszáznak, de ennek töbféle változata is létezik ezek szerint.

Az én barátom azt szeretné, hogy amikor összeköltözünk, mindent tegyünk a közösbe. Nos, én azzal egyet értek, hogy mindenki a fizetését dobja bele, de neki nincs fix., folyamatos van kis mellékesekből is, amit felőlem nem kell berakni, nem is tudom hogy lehetne nyomon követni? Van egy doboz és abba teszi mindenki a hó elején felvett fizetését bankszámláról? Akkor sokaknál le is nullázódna rögtön a bankszámla, hisz már ötödikén fizetni kell nem egy számlát, kaját folymatosan...stb.

Én nem tudom elképzelni, írjátok le.

Viszont mindketten 40 felé járunk és van sajátunk. Ő most abból autót vett, az az ő autója. (még nem is élünk együtt, egyelőre mindenképp, de amúgy is az ő tulajdona papíron. Talán felezzük meg ha egyszer kenyértörésre kerül sor?) vagy ott a lakása, meg az én lakásom is. Eladhatjuk egy közösért, nem bánom, de van egy előző házasságból származó gyerekem és ha velem vmi tragikus történik, neki joga van hozzájutni az örökségéhez. A barátom szerint meg csak akkor, ha ő is meghal. Hát ezzel én nem értek egyet, és én szerződést csinálnék, de nem is jutnánk addig szerintem, mert "ő mindent akar".

Én 10 éve már voltam oylan kapcsolatba, ahol a pasi a vagyoomat akarta és mikor megkapta közösbe, engem addig gyötört, míg inkább elmenekültem és alig bírtam a részemhez jutni. Csak azért írom, mert szép dolog a bizalom, de az elmúlt 20 év alatt a legtöbb férfi akivel megismerkedtem, az első néhány randi után tudni akarta van -e saját lakásom, mim van. Igenis számítóak. Bizalmatlanságom nem alaptalan!

Ezt megelőlegeztem akkor, most már, egy gyerekkel magam mellett nem teszem, nem húzhatom ki a talajt a lábunk alól.

Végül pedig felvetülnek olyan kérdések:

- marad-e költőpénz ajándékra, ilyesmikre, ha minden a közösbe megy?

- én évek óta spórolok, mert egyedül nevelem a gyerekem és iskolás korában is el kell tudnom tartani. Megszoktam ezt az életet, nem vágyok luxusra. A barátom meg mindenből a legjobbat veszi magának, mert szeret urizálni. A közös kasszánál úgy érzem, én sokat vesztenék, ő meg elég jól járna.