Mi a véleményetek anyámról? Bővebben lent.

Édesanyád egyedül felnevelt titeket,betegen dolgozott,ezért még úgy is illik segíteni őt,hogy ezt tette veletek régen,DE mostmár ti vagytok az elsők,a saját családotok!!Tehát ha úgy adódik,hogy nem tudtok neki pénzt adni,akkor nem tudtok és emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásotok,ne érezzétek magatokat rosszul.Nem fog éhen halni ha néhanapján nem tudtok neki pénzt adni.

Az mondjuk azért elég durva,hogy nem érdekli őt,ha az ő javára nem tudnál cipőt venni a lányodnak..

Erre mit mondhatnék...

A pénzt jobban szereti, mint a gyerekét, meg az unokáját.

Ha nem érti meg, hogy nincs, akkor nem érti meg.

Majd mentek hozzá, ha tudtok vinni.

De senkinek sem lehet kötelessége úgy támogatni az anyját, hogy közben a gyerekéről nem tud gondoskodni, neked most ez az elsődleges feladatod. Ne legyen bűntudatod, nem fog éhen halni.

Tudom,hogy segítetek és szívesen teszed,jól is van ez így.De mint mondtam,mostmár a saját családod eltartása az elsődleges feladatod!Elhiszem,hogy nagyon rosszul esik,de nem tudsz ezzel mit kezdeni.Ha megérti megérti,ha nem nem..

16:40

Ha már kirepültetek, akkor NEM VAGYTOK KÖTELESEK anyagilag segíteni. Különösen, ha nem is hótcsóró.

De ez: "Mondtam egy ideig biztos nem is fogok tudni adni,gyereknek uj ruhák kellennek,megy lassan bölcsibe,cipő nekem is gyereknek is.És azt mondta őt ez nem érdekli."

Na ez kibszta a biztosítékot az agyamban. NEM ÉRDEKLI. Az unokája éhendögölhet, az sem érdekli? Fuj de undorodom az ilyen emberektől. Blöe-broáf.

bocs

Az anyósomra emlékeztet, íme a sztori:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Nem tudom, van-e értelme beszélni vele, de ha elmondanád neki, hogy ő a példaképed (nyalif-lefety..), és te is úgy akarod felnevelni a gyereked, hogy mindent megadsz neki. De az a helyzet, hogy nem tudsz, mert fázik a lába, nem elég a pénz a rendes házfelújításra, mindenen spóroltok (gondolom a kaján is), és ő tudja a legjobban (nyalif-lefety-lefety...), hogy egy anyának az a kötelessége, hogy első a gyerek, aztán minden más.

Ha nem lehet vele beszélni, akkor kerüljétek el, ahogy lehet, és ritkítsátok le a találkozást amennyire csak tudjátok.

Szép, szép, hogy három gyereket felnevelt, meg rokkantnyugdíjas, de egyrészt nem ti akartátok, hogy ennyi gyereke legyen, az ő döntése volt, másrészt nem ti tehettek arról, hogy műtötték, és megértem, hogy gyereket nevelni lemondással jár (sőt tapasztalom is), de nem lenne po.fám elvárni, hogy amíg az unokám éhezik, fázik, egy alkalmi vikkendházban él, ahogy a tulajdon gyerekem is, még pumpoljam is őket.

Ha nem az éhezéstől ment meg, nem lenne képem kérni se, nem hogy követelni.