Miért ilyen hálátlan a testvérem?

szia!

ne haragudj, igaz, hogy a testvéred, de én nem foglalkoznék vele. Majd rájön, hogy nincs mindig ott más, hogy kihúzzák a bajból. Tanuljon a saját hibájából, és lássa be, hogy mostmár senkire sem számíthat, mert elmarta magától még azt is, aki eddig segített. Nem biztos, hogy megváltozik, de hátha talán mégis.

tudom nehéz nem segíteni, de próbáld megállni és vedd úgy, hogy ami történt vele az számodra mintha egy idegennel történt volna, ne foglalkozz az egésszel.

Nézd, én azt mondom, hogy ha valaki ad valamit, azt önzetlenül adja, ne várjon cserébe semmit, hálát sem. Ha viszont nem akarsz/tudsz önzetlenül adni, akkor ne adj.

Én undorítónak tartom, amikor valaki így próbálja manipulálni a másikat, hogy hálát vár.

Ha nem akarsz, ne segíts. Ennyi.

Nem szerethet mindenki, és te sem szerethetsz mindenkit.

Azt azért vedd figyelembe, hogy a testvéred.

Ez alatt azt értem, hogy ne árts neki készakarva soha.

Előttem szóló 11:11 - nem adok igazat. Nem azért teszünk valamit, hogy hálára kötelezzünk valakit. Az elvárás olyan, mint egy béklyó. Egyedül Istennek tartozunk hálával bármiért, és az Isten felé érzett hála nem köt meg, hanem felszabadít.

Az a tanácsom, hogy békességgel, de de egymástól függetlenül éljetek. Mindenki vigye a saját életét. Ha bajba kerül bárki (barátaid, rokonok, testvéred, szóval bárki) csak akkor segíts, ha önzetlenül, elvárások nélkül tudsz segíteni. Az terád vetne rossz fényt, ha fűnek-fának elbeszélnéd, mennyit segítettél ennek, annak, bárkinek. Ilyenkor az "ego" hízik az emberek sajnálkozó hozzászólásain, és a saját, magadat dícsérő hírverésen. Biztos nem teszed ezt. Az ego-t nem kell hízlalni, hanem a mély belsőnkben lévő nagybetűvel jelölt Én-t, a lelkünket kell segíteni a felemelkedésben.